2011-ben alakult az érdekes nevű, finn 2 Wolves formáció stabil tagsággal, nagy lendülettel, aminek következtében már ebben az évben kiadták bemutatkozó lemezüket. Ezt még további három követte az évek során, most pedig az ötödik, Not Worth It című korongjuk kerül nálunk terítékre. Mindez sablonos bevezető, de kihagyhatatlan, mert én még az életben nem hallottam erről […]
Tovább »
Van egy nagyon kellemes olvasmányélményem, ami régóta kísér, mivel olyan 15-16 éves koromhoz köthető. Abban az időben kollégistaként kezdtem meg középiskolás tanulmányaimat és ezzel járt egy úgynevezett kötelező tanulási idő, tanszoba. Mivel jó tanuló voltam, ezért a kollégiumi szobában végezhettem ezt a tevékenységet, nem kellett a közösségi helységben lennem a lógósokkal. Természetesen nem tanulással töltöttem […]
Tovább »
A chicagói kvartett tovább emelte a tétet a legutóbbi, a mindössze bő éve megjelent Solace album óta. Ismerős a recept, de hangulatban kissé más és mintha ez a lemez lenne a B oldal, amit igen jól tettek, hogy szétdobtak. Lássuk mit tettek le az asztalra ez úttal. Grízes, mélyen dörmögő basszusra épülő éteri szintetizátorokkal indul […]
Tovább »
Az Iron Monkey a sludge metal egyik meghatározó együttese a ‘90-es évek végén megjelent két lemeze révén, s a banda pár éve éledt újra a gigászi riffeket a kezdetektől görgető Jim Rushby keze alatt. Személy szerint rendkívül élveztem a kegyetlenül brutális 2017-es visszatérő lemezüket (ami a 9-13 címen jelent meg), így nagyon izgatottan vártam mit […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
A rendszeres olvasók tudják, hogy szeretem az írásokat némi helyzetjelentéssel, aktuális állapottal kezdeni, hogy a zenehallgatás kontextusa is megfelelő szerephez jusson a cikk során. Nem mindegy, hogy mikor, mit és hogyan hallgat az ember fia (lánya), főleg, ha kedveli a kifejezetten hangulatzenének titulálható retteneteket. Én bizony szeretem, úgyhogy ennek megfelelően időnként hátat fordítva a millió […]
Tovább »
Az olasz Oblivion Vortex azzal a céllal alakult, hogy a benne munkálkodó zenészek új irányban próbálhassák ki magukat. Ez nem más, mint közös szenvedélyük, az epikus heavy/doom metal. A bandát a power metalos közegből érkező Andrea Marchisio énekes, a progresszív vonalat képviselő Claudio Rostagno dobos, a thrash metalos gyökerekkel rendelkező Marco Campanati gitáros alkotják, akikhez újoncként Matteo Capello basszer csatlakozott. A friss formáció hivatkozásként a Candlemass, Solitude Aeturnus féle doomot jelölte meg magának, olasz viszonylatban pedig a Crimson Dawn és a Thunderstorm említhető. A baráti társaságból szerveződött banda már bemutatkozó EP-jét is elkészítette Into Oblivion címmel, amelyen négy könnyed, de minőségi dallal találkozhattok. A kiadvány teljes egészében meghallgatható a csapat bandcamp oldalán.
Nem hinném, hogy a doom metal az a közeg kell legyen, ahol névtelen és arctalan zenészeknek képviseltetik magukat. A nemrég három dalos EP-vel bemutatkozott Sacrvs mégis ezt az utat választotta, úgyhogy sok információval nem tudok szolgálni velük kapcsolatban. Ami azonban kézzel fogható, azok a szerzemények, melyek a tradicionális doom szellemiségében fogantak és nemrég váltak elérhetővé a zenekar bandcamp, valamint YouTube oldalán. Adjatok neki egy esélyt, hátha később több mindent megtudunk róluk!
Nagyon rég óta tartozom a Thounak, nagyon sok mindennel. Kezdjük ott, hogy anno az egyik kiadó megkérdezte, hogy írnék-e esetleg egy lemezüről. Mivel régóta követem a zenekart, amit hol imádok, hol gyűlölök (ennyire hangulatzene), ezért igent mondtam. Meglepetésemre azonban nem egy lemezt, hanem a teljes diszkográfiát postázták. Aki ismeri az amerikai, kísérletezős sludge/drone/doom (ez a […]
Tovább »
2022 egyik legizgalmasabb időutazós kiadványa volt számomra az amerikai Early Moods zenekar debütálása, ami a doom metal egy olyan szeletét hozta vissza tetszhalott állapotából, amit The Obsessed, Witchfinder General, Saint Vitus és Pentagram zenekarok képviselnek. Igen, a klasszikus, Black Sabbath gyökerekig hűen visszanyúló, heavy metalban tobzódó zenére gondolok, melyet leginkább a 80-as évek második felében, […]
Tovább »
