A közelmúltban folytattunk hosszadalmas és pesszimista eszmecserét egyik kollégámmal arról, hogy vajon mikor fogja képviseltetni magát kis hazánk a hagyományos, hova tovább az epikus doom metal színtéren. Hiszen sok műfajban akadnak kiváló, sőt, egyes eseteben még külföldön is ismert előadóink, de valahogy a metal magja, ős esszenciája, amit annak idején a Black Sabbath megteremtett, nem […]
Tovább »
A Sludgelord Records idén nagyon beindult. Az eddig kiadott három lemez közül, nálam mind betalált. A hazai Wasted Struggle-ről volt is szó itt a Forgácson, a Mireplaner pedig egy rövidke de annál izgalmasabb post metal anyaggal képviseli magát. 7.-én pedig ki jött a Goblinsmoker új anyaga, a zenekar nevéből és a kiadó irányzatából már lehet […]
Tovább »
Az olasz Tethra zenekar immár 2008 óta létezik és túl van két nagylemezen. Albumaik a folyamatos fejlődés, finomodás folyamatán mennek keresztül és azt kell mondjam egyre közelebb kerülnek nyilvánvalóan kitűzött céljuk felé: a 90-es évek melankóliával, gótikus hangulattal átitatott death/doom remekműveinek megközelítéséhez. Paradise Lost, Saturnus, Katatonia, My Dying Bride bújik meg a dalaik mögött, de vannak olyan igényesek, hogy ne csak kópiaként tekintsünk rájuk. Ennek bizonyítékát hamarosan megjelenő Empire Of the Void című anyagukkal is alá kívánják támasztani, amiből elérhetővé tettek egy rövid ízelítőt. A teljesség kedvéért pedig mellékelem Like Crows For The Earth című dalukhoz készült videójukat is…
![Tethra // Like Crows For The Earth [Official Video]](https://femforgacs.hu/wp-content/plugins/wp-youtube-lyte/lyteCache.php?origThumbUrl=https%3A%2F%2Fi.ytimg.com%2Fvi%2FR-S5iKFcAMU%2F0.jpg)
Legvadabb reményeim szerint, főleg, hogy több lemezükkel is foglalkoztam már itt az oldalon, az amerikai Argus heavy/doom csapatát már nem kell nektek bemutatnom. A nagyszerű zenekar mellékprojektje, a Molasses Barge viszont már kevesebb embernek tűnhet ismerősnek, pedig lassan hasonló korba lép a két alakulat. Számtalan közös pont volt az életükben, a zenészek egy része hol az egyik, hol a másik vonalon vette ki a részét a doom metal igéjének hirdetéséből. Mára Brian „Butch” Balich (Penance, Arduini/Balich, Child Of Fire) maradt az átfedés, ami azonban az énekes karizmája miatt még így is érdekessé teszi ezt az irányt. Kicsit elszállósabb, karcosabb, de minőségben bőven felveszi a versenyt. Remélhetőleg így lesz ez a hamarosan megjelenő új nagylemez, az A Grayer Dawn esetében is.
Az görög Acid Mammoth 2017-ben jelentette meg súlyos bemutatkozó anyagát a zenekar nevével megegyező címmel, ami akkoriban rendesen megdobogtatta a kemény stoner/doom, hagyományos doom metal rajongók szívét. A közel órás elszállás után kissé furcsa, hogy második nagylemezükre mindössze 35 percnyi málházást pakoltak fel a srácok, de a beharangozónak szánt Tree Of Woe című dal alapján az Under Acid Hoof lemez sem lesz a könnyed délutáni slágerek gyűjteménye…
Ha időtlen okkultizmusra vágyom, akkor az esetek nagy részében olasz zenekart szoktam előhalászni magamnak. Nagyon jó alany például az Arcana 13 projekt is, akikről azon kívül, hogy Ravennából származnak, nem sok mindent lehet kideríteni. A heavy/doom metalban utazó zenekar 2016-ban adott ki egy nagyon jól sikerült, a tipikusan olasz horrorfilmek hangulatával rendelkező anyagot Danza Macabra címmel, azóta pedig visszavonultak a homályba, ahonnan érkeztek. Ezen idén rövidke Black Death című EP-jük fog változtatni, ami remélhetőleg egy újabb horrorisztikus utazás előfutára lesz. A kiadvány ugyan csak két dalt fog tartalmazni, de az olaszok megadják a módját és készítettek hozzá egy rövid kis ízelítőt. A produktum január 17-től lesz elérhető teljes egészében.
2011-ben belefutottam a washingtoni Olórin zenekar első demójába, melyen egy, a Gyűrűk ura inspirálta epikus doom metalt játszó csapatba botlottam. Tolkien világa gyakran szolgál táptalajként a metal különféle ágazatainak, viszont az epikus doom, annak ellenére, hogy szinte adja magát, kevésbé veszi ki ebből a részét. Bizalomgerjesztő, ugyanakkor kissé amatőr produkció volt ez a demó, aminek egyértelműen vártam a folytatását. Sajnos ezek után tagcserék sokasága, létbizonytalanság jutott csak a banda részéül, ami közben kiadtak egy rövid, megkérdőjelezhető minőségű élő felvételt (azt a fajtát, ami akkor jön, ha már a demóra sem futja), majd egy újabb, nem túl ötletes és nyúlfaroknyi EP-t. Hosszú csend következett és már pont kezdtem elfelejteni az Olórin nevet, amikor is a napokban értesültem egy újabb EP-ről, ezúttal úgy néz ki, vállalható minőségben… Ugyan a The Wretched csak két dalt fog tartalmazni, de újfent bizakodásra ad okot és egyszer talán eljutnak a debütálásig is, mert az bizony érdekes lehetne!
2018 nyarán adhattam hírt és írhattam kritikát a 90-es évek egyik legalábecsültebb, mégis szép lassan az elitbe szivárgó csapatáról, melyet a göteborgi zenei pezsgés élő legendái tartanak a mai napig a színtéren. Azért volt különleges a Runemagick Evoked From Abysmal Sleep lemeze, mert az addig szinte menetrendszerűen, 1998-tól évente új anyaggal érkező csapat hosszabb szünetet […]
Tovább »
Sokszor leírtam már a Forgács hasábjain belül, hogy lételemem a felfedezés, a „kincsvadászat” a metal zene pöcegödreiben, mert alattomos módon itt vert fészket magának az általam leginkább kedvelt hússal rendelkező préda: az underground. Most is szinte csak a szerencsének köszönhetően került elém egy finom falat, ami a nem más, mint birminghami kocsmák koszos padlójától feljebb […]
Tovább »
Szinte látom magam előtt a szegény, régi vágású forgács olvasókat, ahogy fellépnek az oldalra és azt látják, hogy boymester má’ megen írt egy kritikát egy doom metal lemezről és veszettül elkezdenek görgetni lefelé, ahol csak oldboy többnyire számkivetett, vagy aktuális kedvenc anyagait veheti szemügyre (külön köszönet neki, hogy időnként magára vállalja azt, ami senkinek sem […]
Tovább »
