Nincs is annál izgalmasabb, mint látni egy zenekar, egy projekt fejlődősét egészen a kezdetektől. Vannak zenekarok, akiket „demós” korszakuk óta követek és ilyen számomra Nate Garrett Spirit Adrift nevű produkciója. A korábban a death metal világát erősítő Garrett az eltelt (rövidke) időben végleg otthagyta a Gatecreeper nevű formációt, hogy teljes egészében a Spirit Adriftnek szentelhesse […]
Tovább »
„- Itt már csak a piócás ember segíthet!” – hangzott el a legendás mondat az Indul a bakterház című magyar filmszatírában. Ez visszhangzott az én fejemben is, amikor szokásomtól eltérően tévébámulásra kárhoztattam magam és belenéztem a népet nyugtató, informatív jellegű Híradó című műsorba. Rögtön utána éreztem, hogy valami misztikumra vágyom, aminek megadására legnagyobb eséllyel egy […]
Tovább »
Alapvetően úgy gondolom, hogy a Darkthrone nevű über kultusz banda húzott egyszer (talán kétszer) egy merészet a hangzás terén, ami kétségtelen hangulatott teremtett a maga idejében, azóta pedig ebből él. Mérhetetlenül híresztelve, hogy szarnak a világra, ők aztán azt játszanak, amit akarnak és ez teljesen így van, hiszen már a legutóbbi lemezükön is ezer helyről […]
Tovább »
Miért van az, hogy az Avatarium megjelenése óta minden hölgyemény azt hiszi, hogy befuthat egy okkult doom metal bandában? Hogy a sikerhez elég a boszorkányseprű és a biológia tanszékről kölcsönzött koponyára való viaszcsepegtetés? Megmondom én…azért, mert így van. Divatja lett az elmúlt éveknek ez a vonal és rengetegen kezdenek bele, miközben az igazán erős anyagok […]
Tovább »
Hatalmas lelkesedéssel indult útjára 2012-ben a nemzetközi összefogásból született Aphonic Threnody néven futó funeral doom metal alakulat, ám a megfelelő körökben mozgó, bizonyított zenészek ellenére sem igazán tudták megtörni a jeget saját maguk és a rajongók közt. Ettől függetlenül két „kellemesnek” ítélhető anyagot már letettek az asztalra: 2014-ben a When Death Comes riogatta a nagyérdeműt, 2017-ben pedig az Of Loss And Greif veszélyeztette a szabadidőnket. Feltételezhetően az októberben érkező The Great Hatred is az időmilliomosoknak lesz címezve, de talán minősége okán megéri belefektetnük a drága perceket. Az anyagról már hallhatunk ízelítőt a Locura és a The Rise Of The Phoenix című dalok révén.
A zenekarnév, a betűforma és a borító a rutinosabb zenerajongókat útjelző táblaként irányítja a megfejtéshez azt a kérdést illetően, hogy mire számíthat a Lucifer’s Children bemutatkozásának hallgatása közben. Az erdő mélyén tiltott rituálékat folytató, bájaikat fegyverként felhasználó cseppet sem háztartásbeli jellegű hölgyek, valamint elmaradhatatlan házi kedvencük, a kecske, az okkult hangulatú zenék kötelező kellékévé váltak […]
Tovább »
Már két éve, hogy az epikus heavy/power metal legenda, a Manilla Road örökös énekese, Mark Shelton eltávozott közülünk, de még sokan gondolnak munkásságára és személyére, amit természetesen meg is érdemel. Most például a lengyel epikus doom metalt játszó Evangelist vette elő az 1987-es klasszikus, a Mystification címadó dalát és dolgozta fel saját szájízére. A könnyed, énekre épülő akusztikus dal még az eredetinél is lágyabb és egyben a 2021 első felében érkező új EP-jük beharangozását is jelenti, amiről egyelőre annyit tudni, hogy Ad Mortem Festinamus címmel fog megjelenni.
Alig egy év telt el az angol Bull Elephant első lemezének megjelenése óta, ami a banda nevét viselte, azonban zenéjüket meghazudtolva már érkezik is augusztusban a zenekar a folytatással. A progresszív death/doom metal címkével ellátott, anonim társaság ugyanis trilógiában gondolkodik az anyagait illetően és ez mögött bizony koncepció is húzódik. Nem akármilyen történet ez: a háború vége felé közeledve egy fiatal náci a harci elefántok feltámasztásával kívánja megfordítani a háború kimenetét, amihez ördögi kísérleteket és szertartásokat használ. A művelet aztán balul sül el és erős fegyver helyett lovecrafti démonok és boszorkányok célpontjává válik az illető… nagyjából ezt sikerült kibogoznom belőle. Elég kreatívak tehát a srácok, reméljük ez átjön a zenén is. De helyettem beszéljen a második fejezet címadó tétele, amit már meghallgathattok. Lejjebb a kiadvány borítóját is megszemlélhetitek.
Nem tudom, hány embernek van meg a tavaly bemutatkozó Putrification bemutatkozó lemeze, a Destruction Of The Wicked. Az oregoni duó minden esetre a retro, proto/doom kedvelőinek nagyon kellemes meglepetésként hatott rövid, mégis nyomasztóan sötét anyagával. Rég társul már ennyire régimódi felfogás ilyen jó dalokhoz és remélhetőleg a jó formájukat átmentik a folytatásra is, amire július utolsó napjaiban kerül majd sor. A Perfect Doctrine valamivel hosszabb lélegzetvételű anyag lesz, de a friss Opium Blade alapján kellően piszkos. Marshall és Lord Donangato ezúttal egy dobost is talált magának Count Darragh személyében, így még több finomságra számíthatunk. Saint Vitus, Pentagram, Witchfinder General, valamint a 70-es évek rajongói előnyben…
Felkaptam a fejemet a kanadai Häg zenekar bemutatkozását illetően, mivel leírásuknál „progresszív doom metal”-ként hivatkoztak magukra. Régóta hiányzik egy valamire való technikásabb lassulás a zenei palettából és a friss anyag megfülelése után bejelenthetem, hogy továbbra is hiányozni fog. Nem rossz lemez a zenekarról elnevezett kiadvány, de okkultizmusra, női vokálra épülő, sokkal inkább pszichedeliára, mintsem progresszióra építő doom lemezből manapság azért kapunk bőséggel. Ha különlegességet kellene megemlítenem, akkor inkább a blues hatásokat emelném ki, amik jóval markánsabbak és ritkábbak ebben a stílusban. Kellemes, de nem formabontó albumnak lehettek fültanúi, főleg, hogy most már teljes egészében meghallgatható lett a csapat bandcamp oldalán.
