Felkaptam a fejemet a kanadai Häg zenekar bemutatkozását illetően, mivel leírásuknál „progresszív doom metal”-ként hivatkoztak magukra. Régóta hiányzik egy valamire való technikásabb lassulás a zenei palettából és a friss anyag megfülelése után bejelenthetem, hogy továbbra is hiányozni fog. Nem rossz lemez a zenekarról elnevezett kiadvány, de okkultizmusra, női vokálra épülő, sokkal inkább pszichedeliára, mintsem progresszióra építő doom lemezből manapság azért kapunk bőséggel. Ha különlegességet kellene megemlítenem, akkor inkább a blues hatásokat emelném ki, amik jóval markánsabbak és ritkábbak ebben a stílusban. Kellemes, de nem formabontó albumnak lehettek fültanúi, főleg, hogy most már teljes egészében meghallgatható lett a csapat bandcamp oldalán.
