Néha, amikor a „bővített valóság” szemüvegemet keresem, vagy csak az okoshűtőm próbál meg kioktatni a lejárt tejföl veszélyeiről, eszembe jut, hogy talán mégsem mi vagyunk a teremtés koronái, csupán átmeneti gazdatestek egy szilíciumalapú jövő számára. A londoni székhelyű Mutagenic Host pontosan ezt a kellemesen nyomasztó, technológiai apokalipszist festi le, ráadásul olyan zenei aláfestéssel, amihez képest egy bontási terület zaja altatódalnak tűnik. A csapat a „New Wave of British Death Metal” hullámát lovagolja meg, de deszkájukat a ’90-es évek floridai halálfémjének súlyából és a hardcore agressziójából ácsolták.
A január 23-án megjelent két önálló tétel, a Grotesque Union és a Chimeric Vestige egyfajta epilógusként szolgál a kritikusok által is dicsért debütáló lemezükhöz, a The Diseased Machine-hez. A sztori szerint az emberiség már elbukott, az MI átvette az uralmat, majd – mivel valószínűleg ráunt a bolygónkra – továbbállt, hátrahagyva egyetlen hibrid túlélőt. Ő a „kimerikus maradvány”, az univerzum legrosszabb viccének csattanója, aki halhatatlan páriaként kénytelen végignézni az ürességet. Vidám kis történet, pont ideális a reggeli kávé mellé, ha szeretnénk átértékelni a létezésünk értelmét.
A Mutagenic Host szerencsére kerüli a műfajra jellemző, sírból kikelt zombis kliséket, és inkább a modern kor iszonyatára fókuszál: az elnyomásra és a technológia fegyverként való felhasználására. A zene ennek megfelelően precíz, kegyetlen és mentes minden nosztalgiától. A banda jelenleg már a második nagylemezén dolgozik, miközben januárban az Egyesült Királyságot, nyáron pedig az európai fesztiválokat (például a Dortmund Deathfestet) tervezik a földdel egyenlővé tenni. Aki szereti, ha az arcába üvöltik a jövőképet, miközben technikás riffek darálják le az idegrendszerét, az tegyen egy próbát ezekkel az új dalokkal.
