Címke: Pentagram

The Lore Of Gaubert – Revelations I and II (2023)

Kedvelem a rutinos zenészek által működtetett, de mindenféle tekintetben másodvonalas angol doom metal projekteket, melyekből akad szép számmal. Ilyen az Arcadian Temple és a Dark Matter is, akiknek lemezei nem nagyon tudnak a kellemes hallgatni való szintje fölé emelkedni még akkor sem, ha valódi underground legendák tevékenykednek a házuk táján. Ebből a rétegből került most […]

Tovább »

Misty Grey – Visions After Void (2023)

Hiába játszanak tradicionális heavy/doom metalt a Misty Grey nevű formáció tagjai, hiába a 2011-es megalakulásuk és az eddig kiadott két nagylemez, barátságunk olyan szinten felületes, hogy teljesen őszintén lepődtem meg már csak a származásukat illetően is. Meg voltam győződve néhány promós kép és logó megtekintése mellett, hogy a banda az okkultizmussal fűszerezett doom metalban utazik, […]

Tovább »

Sahg – Born Demon (2022)

Nemrég meghallgattam a cseh Trahir zenekar bemutatkozó lemezét, amiről azonnal eszembe is jutott egy régi tartozásom, ez pedig a tavaly megjelent Sahg formáció Born Demon albuma. Nem véletlen a párhuzam, ugyanis származási helyüket leszámítva a két zenekar nagyon hasonló elképzelésekkel viszonyul a hagyományos, heavy metal alapú, doommal fűszerezett zenéhez. Ha a két kiadvány dalait összekevernénk, […]

Tovább »

Friends Of Hell – Friends Of Hell (2022)

Annak, aki távolról figyeli az eseményeket, egyik doom metal banda és lemez olyan, mint a másik. Pedig ebben a műfajban van az egyik legnagyobb potenciál egyéniség tekintetében annak ellenére, hogy viszonylag kötött eszközökkel rendelkeznek. Rá lehet sütni például a Candlemass-ra, hogy doom, de ugyanúgy a The Obsessed-re, viszont ha meghallgatod, teljesen mást kapsz. Könnyen be […]

Tovább »

Iron Void – IV. (2023)

Régóta követem figyelemmel az angol Iron Void zenekar munkásságát (Spell Of Ruin demójukat kiváltképp kedvelem), akik elég jó reményekkel indultak annak idején a tradicionális, heavy metal alapú doom metal versengésben, azonban szép lassan belesimultak a kényelmesnek mondható, minőségi, de átlagosnak zenekarok sorába. Jelenleg a banda negyedik nagylemezének kiadásával van elfoglalva, aminek már a címét és […]

Tovább »

Pentagram, aka Mezarkabul – Megjelent az új lemezük

Makina Elektrika címmel jelent meg  Törökország legismertebb metálzenekara, a Pentagram nyolcadik nagylemeze. Az 1987 óta működik bandát sokat Mezarkabul-ként ismerik, ugyanis az amerikai doom legendával  való névegyezés miatt külföldön megjelenő lemezeiket e név alatt adták ki. Új lemezükön 10 angol és török nyelvű dal található.

Playlist: Makina Elektrika

Early Moods – Early Moods (2022)

Kiváltképp szeretem az időutazó anyagokat, ugyanakkor rendkívül szigorúnak is tartom magam velük kapcsolatban, mivel úgy gondolom, hogy a 70-es évek, 80-as évek történéseit igencsak jól ismerem, egészen az underground szintig. Ezért alapvetően nem győznek meg az olyan sablonszövegek, mint amivel először találkoztam az Early Moods kapcsán. Méghogy Witchfinder General, Pentagram és Trouble féle tradicionális heavy/doom […]

Tovább »

Spillage – Electric Exorcist (2021)

2012-ben egészen oda voltam az Earthen Grave nemű zenekar bemutatkozásáért, amit Tony Spellman gitáros hozott össze. Az egyenesen a Black Sabbathból táplálkozó heavy/doom metalt dobták fel igazán slágeres refrénekkel és egy kezdetben idegennek tűnő, de végül nagyon jól működő hangszerrel, a hegedűvel. Tökös dalok, hatalmas szólók jellemezték a kiadványt, aminek egyetlen hátulütője volt, borzalmasan hosszú […]

Tovább »

Purification – The Exterminating Angel (2021)

Új divathullám söpört végig manapság a Hangpróbán: mindenki szeret az általa kevésbé kedvelt vagy ismert műfajokat illetően a tucat kifejezést használni. Mivel minden második órában kijön egy új black vagy death metal anyag, ezekkel nem is áll szándékomban vitatkozni, még akkor sem, ha én inkább az alapvető minőséget keresem. Viszont kíváncsi vagyok, ki lesz az […]

Tovább »

Hour Of 13 – Black Magick Rites (2020)

Kevés olyan zenekart ismerek, aminek olyan hányattatott sorsa lenne, mint az amerikai Hour Of 13-nak, de ennek ellenére mégis egy termékeny projektről beszélhetünk. Ez leginkább Chad Davisnek (Anu, Mountain Of Judgement, Olde, The Sabbathian, The Ritualist, Chains, Obscurae stb…) köszönhető, az elvetemült doom rajongónak, aki minden ízben elképzelése mellett, miszerint az Egyesült Államokban, ahol alapvetően […]

Tovább »