Megjelent a Subterfuge harmadik albuma, amelynek címe Philosopher. Május 12-én jelent meg a progresszív death metalban jártas banda albuma, akik komplex hangzásukban a hegedű és szaxofon használatától sem riad vissza. A lemez a banda saját kiadásában jelenhetett meg, amiről a Seven Kingdoms daluk nyújt számunkra betekintést.
Harmadik lemezével készül a progresszív death metalban jártas Ethereal Void. A kanadaiak a 2020-as Disciples of the Void és a rá következő évre megjelent Acolytes of Entropy után egy grandiózusabb, epikusabb megszólalással szeretnék frissíteni zenei formulájukat. A groove és a progresszív megoldások természetesen maradtak. Az új album a Gods of a Dead World nevet kapta és május 26-án fog megjelenni a banda saját kiadásában. Lemezelőzetesüket, a Seeds of Hatred egy olyan helyről szól, ami állandó háborúban tölti napjait, örök szenvedésre van kárhoztatva örökké tartó átkoknak „köszönhetően”. Gojira, Septicflesh, és The Design Abstract fanoknak különösen ajánlott brigád.
Ethereal Void – Gods of a Dead World
1. Overture to Annihilation (1:35)
2. The Faceless (2:59)
3. Seeds of Hatred (3:44)
4. The Art of Ruination (2:48)
5. Psychosomatic Suicide (2:59)
6. Decay (Interlude) (0:46)
7. Return to the Void (3:34)
8. The Brown Stone Spire (2:32)
9. Gods of a Dead World (5:49)
A kaliforniai prog-rock/prog-metal színtéren ismert Lunar nemrég jelentette meg negyedik, The Illusionist című albumát, melyen Jørgen Munkeby (Shining), Christian Münzner (Obscura), Andy Gillion (Mors Principium Est), Taylor Washington (Paladin), Sam Vallen (Caligula’s Horse), Ben Karas (Thank You Scientist), Gleb Kanasevich és Patrick Corona szerepelnek vendégként. A kilenc számot tartalmazó album egy mágus életén keresztül vezeti végig a hallgatót. A főhős szembesül az életében hozott döntésekkel, metaforákkal fogalmazza meg gondolatait, hogy kiutat mutasson azoknak, akik szintén megkérdőjelezik a saját útjukat.
A lemezen egymástól egészen eltérő hangzású dallamok jelennek meg. Az első kislemezes dal a Juggling Chainsaws. Erről így szól a banda:
„Azt akartuk, hogy ez a dal kint legyen azok számára, akik még nem hallgatták meg az albumot, és lássák, milyen extrém változatosság jellemzi a muzsikánkat.„
A megelőző három, inkább prog-rock albumukhoz képest, ezen a korongon inkább a metál hatás jelenik meg. Arra felé tereli a projektet, ahol korábban még nem jártak. A sokszor kifejezetten bonyolult zene felett as tiszta és a morgó-hörgő ének is megjelenik. A hangzás így igazán hosszú hidat alkot a klasszikus progresszív zenék és akár a technikás death/black metal egyes bandái között.
Visszakeresve a Forgács hasábjain feltűnt, hogy csak én írtam, híreztem a holland zenekarról, így bátran kijelenthetem, hogy különösen kedvesek a szívemnek. Egy nagyon különc, hányattatott sorsú csapatról van szó, akikről itt is leírom, ahogy a jónéhány éves előző cikkemben: gyökereik a 80-as évek legvégéig nyúlnak vissza, amikor lázadozó tiniként tolták a death/grind egyveleget. Ebből a […]
Tovább »
Második albumát készül kiadni a progresszív death metalban utazó Lamentations. 2016-ban adták ki bemutatkozó anyagukat, a Echoes in the Windet. A Passion of Depression névre hallgató új album a Willowtip Records jóvoltából fog megjelenni november 11-én. Az album az emberi élet megannyi állapotát, érzelmi tapasztalatait hivatott bemutatni, úgy mint a boldogság, szomorúság, depresszió, remény, bánat. Addig is, hogy ne unatkozzunk, itt a harmadik dal az új albumról, melynek címe Obeisance.
2006 óta műveli kicsit technikás, kicsit progresszív de szinte mindig érdekesnek mondható death metal-ját a Boston városából származó Revocation. Nem kevesebb mint hét album van már eddig a hátuk mögött, kifejezetten szorgalmas bandáról van tehát szó. Így hát nem is állnak meg ennyinél, jön a nyolcadik versenyző, ami a Netherheaven címet kapta és a Metal Blade fogja kiadni szeptember 9-én. Van lemezelőzetes is, amin szerepel rajtuk kívül még két nagy név. Trevor Strnad (R.I.P.) (The Black Dahlia Murder) és George ‘Corpsegrinder’ Fisher (Cannibal Corpse) teszi tiszteletét a Re-Crucified-ban. Hallgassuk is meg:
A rock és metal zene páratlanul széles palettán kerítheti hatalmába az embert. Van, akit a 80-as évek heavy metalja, thrash hulláma állított át a hangszeres zene oldalára, másokat újabb hatások értek: felszabadította teljes énjét a black metal, esetleg állati ösztöneit a death metal. Egyeseknél a gyökerek a kezdetekig nyúlhatnak vissza, mint nálam, viszonylag „fiatal” korom […]
Tovább »
Ha igazán elvont anyagokról akarok értekezni, akkor az Aestethic Death istállójára mindig tudok számítani, még akkor is, ha a hallgatásból nem lesz feltétlen matraclyukasztó szerelmi enyelgések sokasága. Az ilyen anyagoknál pont akkora az esély a telitalálatra, mint a hatalmas pofáraesésre, ilyenkor meg már kellemetlen érzés nekiállni egy cikk megírásának. A legújabb ilyen finomságom a Barús […]
Tovább »
Invictus (We Are From The Sky) címmel már a harmadik kislemezdalt és videóklipet jelentette meg a budapesti szimfonikus/extrém metal zenekar a From the Sky az őszre várható új nagylemezéről.
Antarktika címmel jelenik meg ősszel a From The Sky második albuma, a tavaly kiadott debütlemez, a REX folytatása. Az új anyagról elsőként az akusztikus hangulatú Luna, majd két hónappal később a Lethe dalok jelentek meg, utóbbi rögtön két változatban.
Ezúttal egy harciasabb dallal, az Invictusszal ismerkedhetünk meg. A nótáról Tari Szabolcs, a zenekar énekese, multihangszeres zeneszerzője a következő gondolatokat osztotta meg:
„A túlélés reményében az ember próbálja megerősíteni a lelkét, és hitegetni magát azzal, hogy az eddig történtektől csak erősebbé vált. Mindehhez olyan érzelmeket párosít, amelyeknek nincsen valóságalapja. A baljós zenei háttér kiváló játszóteret biztosít ezen érzelmek párharcának, amelyek leginkább a Nexus és a Libera Me című dalaink kombinációjaként írható le.”
A zenekar június 25-én Szigetváron, a Prog Camp-en lesz látható legközelebb. Az esemény különlegessége, hogy a „hangos” koncert előtt egy akusztikus műsorral is megörvendeztetik majd a nagyérdeműt. Az eseményhez itt lehet csatlakozni:
Szegény Empyrean Sky…pont akkor kellett tevékenynek lennie, amikor egy Opeth nevű banda a legszebb napjait, éveit élte és gyakorlatilag minden levegőt elszívott a progresszív elemeket death metallal elegyítő zenekarok elől, teszem hozzá, sokszor joggal. Ennek következtében még ma is elsődleges összehasonlítási alap, ha ez a műfaj szóba kerül, miközben egy John Welborn (Putrefaction, Wormwood) nevű […]
Tovább »
