Gyakran vetődik fel a kérdés, hogy lehetséges az, hogy egy doom metal lemezt kedvelek, egy másikat pedig kevésbé, pedig elvileg mindet befalom… Erre igencsak egyszerű a válasz, mivel könnyedén tudom a következők alapján két csoportba sorolni az adott lemezeket. Klasszikus doom esetében megkerülhetetlenül kell használnunk a Black Sabbath, Candlemass, Saint Vitus, Pentagram neveket, […]
Tovább »Az angol Iron Void már a kezdete óta szimpatikus, igazi kispolgári doom metalt játszik, hozva azt a mocskot, ami naggyá tette egykoron a Saint Vitust, valamint a Pentagramot. Volt szerencsém hozzájutni bemutatkozásukhoz és a gyorsan érkező folytatáshoz is, amiről még 2015-ben írtam cikket. Most kevesebb kapkodás után, újabb, szerencsére a minőséget nem befolyásoló […]
Tovább »Az amerikai, tradicionális doomban utazó Pale Divine története a 90-es évek elejéig nyúlik vissza, de túl termékenynek nem mondható. A Saint Vitus, Pentagram, The Obsessed vonalon mozgó zenekar összesen négy nagylemezt tudhat a magáénak, abból is az utolsót 2012-ben jelentették meg. Most azonban változik a helyzet, ugyanis ősszel érkezik majd az egyszerűen a banda nevét viselő új lemez, amiről egy dalt már meg is hallgathatunk. Megfülelés után abban biztosak lehetünk, hogy továbbra sem kívánnak indusztriális, vegetáriánus grindcore-t játszani…
Ha svédekről van szó és hagyománytisztelő doom metalról, azt hiszem, mindenkinek megvan a maga kedvence és abban is biztos vagyok, hogy a többségnek nem a Burning Saviours neve fog beugrani elsőre. A műfaj nagy kedvelőjeként tisztességesen „követgetem”, amit a 2003 óta létező, egyébként rendkívül elkötelezett és kitartó banda produkál, de összességében a […]
Tovább »A fantasztikus, engem legalábbis azonnal magához szippantó névvel ellátott indianapolisi doom metal banda, az Apostle Of Solitude kapcsán első gondolatom az volt, mi lenne, ha összevadásznék a srácokról annyi képet 2004-es alakulásuktól kezdődően, hogy táblázatba foglalhassam a szakállnövesztésük történetét. A tagok cserélődése miatt viszont csak egy „innen indultunk, ide jutottunk” összeállításig jutottam. […]
Tovább »Black Sabbath, Pentagram, Saint Vitus rajongóként meddig mennél el egy jó doom metal lemezért? Mondjuk Kubáig? Akkor megtaláltad a számításaidat! A Del Pantano 2008 óta létezik, ezzel megcselekedve azt, hogy a kubai tradicionális doom metal zenekarok számát nulláról egyre emlete. Albummal viszont sokáig várattak mindket, de október 27-én ez is megváltozik az Oscuro Consuelo érkezésével.
Hithű doom metal rajongóként fordultam a 2017-es év felé, megfelelő mennyiségű pesszimizmussal és kishitűséggel hiányoltam a stílusban fogant lemezeket, de az esztendő előre haladásával csak rám tudtak cáfolni a nem nagy mennyiségben található, de kellő elhivatottsággal rendelkező zenekarok. Kaptunk és kapunk himnuszokat a Procession, Below kettőstől, befutott az új Lord Vigo, a Doom’s […]
Tovább »Az 1987-ben alakult, veronai Epitaph az itáliai okkult, tradicionális doom kultikus szereplője, akik 2014-ben méltóztattak debütálni. A cammogós vén rókák most azonban felfedezték maguknak a koffein hatásos erejét, vagy egyéb gyorsítószert, mert már elkészültek a folytatással, ami Claws címmel érkezik majd szeptember 22-én. A kiadvány öt új eposszal érkezik jó háromnegyed órában, mely felett a Sabbath/Vitus/Pentagram pallos lengedezik. A kiadványhoz ízelítőnek egy undergroundhoz méltó, borzalmas minőségű élő anyagot adtak ki, úgyhogy ezt inkább hanyagolnám, mert a debüthöz készült videó még ehhez is csábítóbb lehet.
Családi vállalkozás, örömzene, valamint élethosszig tartó hitelesség és kitartás a kedvenc irány mellett, többek közt ezeket kedvelem az 1978-ban indult Pagan Altar zenekar kapcsán, akik 2015-ben elvesztették a zenekar alapítóját, énekesét, Terry Jonest. Diccon Harper basszer és Andy Green névlegesen, Alan Jones gitáros ténylegesen az apját búcsúztatta személyében, de a végszó még hátra maradt […]
Tovább »