Bő másfél évtized telt el azóta, hogy az orosz Cranial Osteotomy legutóbb életjelet adott magáról nagylemez formájában. A 2011-es Victim Of Wicked Sickness után a brutal death metal kvartett mintha maga is áldozatává vált volna az underground mocsarával járó kényszerpihenőknek, ám a Comatose Music gondozásában július 10-én érkező Vortex Of The Dark Knowledge jelzi, hogy a tagság nem felejtett el húst darabolni. A tizennégy évig érlelt hanganyag az emberi tudásszomj és az érte hozott véres áldozatok tematikáját járja körül, messze elkerülve a műfajra jellemző, öncélú belsőség-katalógusokat.

A lemezt a Marco Hasmann által jegyzett, a Fleshgod Apocalypse vagy a Kraanium vizuális világát idéző borítóba csomagolták, ami hűen tükrözi a zenei tartalmat. A Praecursor baljós felvezetése után a Thanatomorpheus szabadítja rá a hallgatóra Vad Moskalenko gyomorból feltörő rituális üvöltéseit és a Vladimir Pomytkin által vezényelt, sűrű gitártémákat. A dalok szerkezete a Suffocation-iskola legjobb hagyományait követi: a Dipping Into Sombre Quagmire például a csonttörő tempók és a ragacsos, iszapos sludge-lassulások kiszámíthatatlan váltakozásával operál. A hangzásért az Impulse és a Gravestone stúdiók feleltek, a végeredmény pedig kellően tömör és súlyos lett ahhoz, hogy a Cathedral Butchery Feast vagy a záró Scorched Diadem pusztítása valóban fizikailag is érezhető legyen. A Cranial Osteotomy visszatérése pont olyan, mint egy elfeledett, sötét rituálé: hosszú várakozás előzte meg, de a végeredmény könyörtelenül beszippantja a gyanútlan érdeklődőt.

A párizsi illetőségű Guillaume Beringer vezette XCIII projektje nem az egyszerű megfejtések híveinek készült. A római számokkal jelzett név Charles Baudelaire A romlás virágai című kötetének egyik igencsak depresszív versére utal és a május 22-én érkező In Puncto Ad Inferna Descendunt pontosan azt a sötét, dekadens eleganciát hordozza, amit a költőóriás sorai sugallnak. A Club Inferno Ent. gondozásában megjelenő anyag az avantgárd post-rock köpönyege alól előhúzott coldwave, progresszív rock és némi black metalos felhang elegyéből épít hipnotikus, néhol zavarba ejtő hangképeket.

Az albumon Beringer bátran kísérletezik a textúrákkal: a gyermeki énekhangok és a váratlanul felbukkanó rap-elemek olyan szürreális elegyet alkotnak, amelyben az Ulver kései korszaka, a Porcupine Tree melankóliája és a Massive Attack triphopos lüktetése ad randevút egymásnak. A Et Quand Il Pleut, Je Danse tételében Louison vendégszereplése hoz éteri lágyságot, míg a The Great Escape a projekt progresszívebb arcát mutatja meg. Az Island Of Lost Soul képében pedig Beanzy közreműködésével tágítják tovább az amúgy is nehezen definiálható zenei univerzum határait.

A lemez címe latinul az alászállás pillanatára utal, és valóban, a hallgatót egyfajta visszafordíthatatlan belső utazásra invitálják, ahol a gyönyör és a pusztulás kéz a kézben jár. Aki nem riad vissza a műfaji korlátok teljes lebontásától és a sötét, atmoszférikus kalandozásoktól, az a XCIII új munkájában megtalálhatja a tavaszi szezon egyik legkülönösebb, s egyben legintelligensebb kiadványát.

Új fejezet nyílik a nemzetközi felállású heavy/power metal zenekar, a Burning Sun történetében. Az eddig Papi Zoltán basszusgitáros (a Burning Sun fanzine szerkesztője) és Pancho Ireland (Merciless Law) énekes-gitáros párosa alkotta duó két új taggal bővíti felállását Nicolas „Nico” Peter énekes / gitáros (Tyran, Invictus) és Kulcsár Edmond „Edi” dobos (Gift of Grave) személyében. Az új felállás első közös dala a naokban bemutatott Sunbeam, Rise! volt.

„Visszatértünk egy vadonatúj kislemezzel, hogy bemutassuk új felállásunk. Ebben a dalban három különböző hang is közreműködik: gitárvarázslónk, Pancho Ireland, új énekesünk, Nicolas Peter és mint egy nagyon különleges vendég Cederick Forsberg!

A dalhoz a zenét eredetileg az egyik legjobb magyarországi power metal banda, a Demonlord, szerezte. Bár a dal egyik albumukra sem került fel, megtisztelő, hogy a zenekar ránk bízta. Mi ezt új dalszöveggel és barátunk, Cederick Forsberg segítségével (Blazon Stone, Bronz, stb.) vettük fel, hogy tisztelegjünk a power metal előtt, az előtt a műfaj előtt, amelyet mindannyian szeretünk.”

Az új dal mellé egy másik örömteli hírt is megosztottak:

„Büszkén jelentjük be, hogy lemezszerződést írtunk alá a Pride and Joy Music-kal) készülő albumunkra, amely augusztus 21-én kerül megjelenésre CD-n és minden digitális platformon! A Power to Survive is megjelenik az általunk kiadott kazettán a saját „Emaly Productions” logónk alatt.

A sötétebb, nehezebb és hidegebb megtorlás után újra felemelkedünk. 10 új dal tele felemelő energiával, fülbemászó dallamokkal, gigantikus kórusokkal a tiszta power metal szellemében. A Helloween, Edguy, HammerFall és a klasszikus ’90-es évek power metal rajongói – ez határozottan neked szól!

A Power to Survive nem csak az eddigi leghosszabb albumunk, hanem a legkidolgozotabb is. A „csak gyilkolás, semmi filter” szellemében lett kovácsolva, garantáljuk, hogy nem fogsz csalódni. Hihetetlenül büszkék vagyunk az eredményre, és alig várjuk, hogy megoszthassuk veletek.

Hamarosan bemutatjuk az albumborítóját a teljes számlistával. A Burning Sun új felállással visszatér, erősebb, mint valaha, olyan dalokat hoz el nektek, amelyek erőt adnak a túléléshez.

Maradjatok velünk további izgalmas hírekért!”

A világjárvány sötétségében, szobaprojektként fogant ausztrál Beleth köszöni szépen, esze ágában sincs visszahúzódni az árnyékba. Miután a 2021-es Silent Genesis című debütálásukkal – amely a Carcass és a Lamb Of God vaskos örökségét házasította össze – sikerült meggyőzniük a nemzetközi szaksajtót, a csapat most egy független kiadású kislemezzel rúgja be az ajtót. A május 15-én érkező The Grinding Void az első olyan felvétel, amelyen már a formáció új torkát, Dean Wade énekest hallhatjuk, aki láthatóan nem finomkodik a mikrofon mögött.

A szerzemény hű marad a zenekar védjegyévé vált death/groove metal alapokhoz: az izmos riffelés és a lüktető ritmusok mellett ezúttal nagyobb hangsúlyt fektettek a baljós atmoszférára is. A dal egyfajta alászállás a vér és lángok marta mélységbe, ahol a feszültség szinte tapintható, mielőtt a gitárok végleg átvennék az uralmat. A koronát az építményre Aidan Cibich vendégjátéka teszi fel; a többek között az Echoes In Eternity és az egykori Apophis soraiból ismert gitáros egy villámcsapásszerű szólóval fűszerezte meg a végeredményt.

A hangzásért ezúttal sem bíztak semmit a véletlenre, a keverést és a maszterelést a németországi LSD Studios falai között Lasse Lammert végezte, akinek a neve a Sigh vagy a Raven lemezeiről is ismerős lehet. A végeredmény egy masszív, páncélozott hangfal, amely a finn Tony Kaarlas által készített szöveges videóval kiegészülve hivatott fenntartani az érdeklődést a trió – Dean Wade, Chris Long és Robin Stone – munkássága iránt. A zenekar eddigi legérettebb megnyilvánulása nem ejt foglyokat, csupán a riffek sűrűjébe taszítja a gyanútlan hallgatót.

Augusztus 28-án a Napalm Records kiadásában jelenik meg a modern progresszív metal vonalas, női-frontos litván zenekar, a Black Spikes új albuma. 10 dalos Ydos című lemezük elmondásuk szerint „egy sötét tündérmese az emberi gyarlóságról”.

„Az Ydos egy konceptalbum – egy sötét mese az emberi bűnökről. Minden véteknek megvan a maga neve és története, és a dalokban alakot is öltenek ezek a bűnök. Ez az elképzelés már a kezdetektől fogva megvolt, és végigkísérte az egész dalírási folyamatot. Ez volt az első alkalom, hogy koncepalbumot készítettünk, és nagyon élveztük, hogy egy ötlettel indultunk, és azt a zenén keresztül fejezhettük ki.”

A lemezről eddig két daluk klipje, a Aurea és Revana került bemutatásra, amik mellé a követjező tudnivalókat osztották meg:

„Az Aurea névvel a büszkeség bűnét kereszteltük el. Ez a bűn akkor növekszik bennünk, amikor fiatalok és szépek vagyunk, de fájdalmassá válik, ahogy telik az idő, és a szépség elhalványul. A dalhoz készült videóklipet a lenyűgöző litván Etnokozmológiai Múzeumban forgattuk le.”

„A Revana története a boszorkányüldözéseken alapul, amelyek a 17. században Litvániában is előfordultak. Azokat a nőket, akik kíváncsiságuk miatt kiemelkedtek a tömegből, vagy azokat, akik nem illeszkedtek a társadalom által kialakított sablonokba, boszorkánysággal vádolták, ráadásul a közösséget ért mindenféle szerencsétlenséget azzal igyekeztek helyreállítani, hogy halálra ítélték őket.”

Márciusban 1×1 címet viselő kislemezes dala után újabb dalával jelentkezett a Hollywood Undead. All My Friends című dalukban, amihez szöveges videó is készült az amerikai énekes/dalszerző, Jeris Johnson vendégeskedik.

„Barátunk, Jeris Johnson közreműködésével megjelent új szöveges videónk az All My Friends. Nézzétek meg! Köszi!”

A Doom’s Day egy visszatérés a gyökerekhez, amikor a metálzene maga volt a Sátán, a punkzene pedig a lázadás igazi jelentését hordozta. A kanadai okkult vonalú heavy/doom/punk formáció május 22-én A Church for the Damned címmel adja ki új albumát, amiről máris itt van In the Woods daluk szöveges videója.

A Doom’s Day 2011-ben olyan legendás zenekarok hatására, mint a The Misfits, a Venom, a Black Sabbath és a Mercyful Fate kezdte útját. Ötödikként megjelenő A Church for the Damned című albumuk témáiban csak az áldozatok, orgiák és más rituálék számítanak, de szó lesz a modern társadalom gonoszságáról, függőségeiről és egyéb őrültségeiről. Ahogyan azt a lemez másik két dala, az Annabelle és a Sulfuric Skies videói is érzékeltetik.

„Új prédikációk szállnak fel az árnyékokból!

Ami 2011-ben magányos kreatív impulzusként kezdődött, az 15 éves zarándoklat lett a Heavy Metal legsötétebb folyosóin keresztül. A Doom’s Day abból a vágyból kovácsolt, hogy egyesítsek minden bennem formálódó hangot – a klasszikus heavy metal acéljától a földalatti okkult visszhangokig.

A készülő A Church for the Damned album visszatér a korai évek ősi lényegéhez. A hangzás, az esszencia nyers és old‐school lesz. Az itt látható kép az album spektrumát jelképezi – múlt, jelen és jövő.

Hamarosan érkezik a következő fejezet. Hamarosan kezdődik az átkok prédikációja.” – mondta DooM, polgári nevén: Dominic St-Laurent, a zenekar énekese.

A lengyel Baalzagoth a death metal azon pokoli hagyatékából merít, amit a Morbid Angel könyörtelen ereje, az Incantation fojtogató káosza, az Immolation rituális súlyossága és az Hate Eternal gyűlölete, valamint extrém intenzitása képvisel. A blackened death metal vonalas banda június 6-án, a Putrid Cult kiadásában jelenteti meg No God, No Savior című albumát, amin nincs helye semmilyen kompromisszumnak, megváltásnak vagy kegyelemnek.

„No God, No Savior nem csak egy album – ez a szélsőségek kiáltványa. A megváltás eszméjének elutasításáról, a káosz megerősítéséről és a sötétség diadaláról az értelem illúziója felett. Baalzagoth nem próbálja újra feltalálni a death metalt. Emlékeztetünk, hogy mi is ez a műfaj valójában: az agresszió, a tagadás és a hang féktelen erőszakossága. Nincs kompromisszum. Nincs Isten. Nincs megváltás.„

A Baalzagoth 2019-es megalakulása óta folyamatosan formálta saját identitását: vallásellenes, sötét és könyörtelen. Ennek az utazásnak a csúcspontja a No God, No Savior, ami  a zenekar legcsiszoltabb, legkegyetlenebb és legintenzívebb kiadványa. A blackened death metal esztétikáját felölelve a banda brutális, közvetlen és tudatosan vallási dogmára irányuló zenét szállít. A hangjuk egy szónikus kivégzés – nehéz, sűrű és sötétséggel átitatott, amely nemcsak kísér, hanem eláraszt. Intenzív és konceptuálisan koherens anyag, tudatosan fejleszti a meglévő hangzását még nagyobb szélsőségek és kifejezőképesség felé. Kedvcsinálójaként címadó daluk hivatalos videója nézhető meg.

Kevés olyan elszigetelt és klausztrofób tematikát lehet találni a fekete fém amúgy sem napfényes univerzumában, mint amit a német Dauþuz sajátított ki magának lassan egy évtizede. A bányászati black metal kifejezés elsőre talán egy eltévedt fantasy szerepjátékos agyszüleményének tűnhet, a történelem valóságának megismerése után azonnal az arcunkra fagy a mosoly. A föld alatti sötétség, a tüdőt szétmaró por és a kilátástalan, embertelen munka tökéletes táptalajt biztosít a létbizonytalanság zenei megfogalmazásához. Két évvel ezelőtt megjelent Uranium című lemezük egyenes ágú folytatásaként május 29-én érkezik a Todeswerk: Uranium II, amely még mélyebbre ás a második világháború utáni éra radioaktív hordalékaiban. A CD és vinyl formátumok kiadásáért az Amor Fati Productions felel, a kazettagyűjtők a zenekar saját bázisain, az Archaic-Oath Productions és a Moonstruck csatornáin keresztül juthatnak hozzá a szalagokhoz.

A lemez 2024-es Uranium albumuk folytásaként a jáchymovi (Joachimsthal) régió és Csehország uránbányáiba száműzött kényszermunkások sorstragédiáját dolgozzák fel. A szovjet atomprogram oltárán feláldozott, halálra dolgoztatott rabok szenvedése elevenedik meg az olyan sűrű hangulatú tételekben, mint a Joachimsthal – Jáchymov vagy a Der Turm des Todes. A nyolc dalt felvonultató, közel negyvenöt perces korong egy lassú pusztulásra ítélt tájképet tár elénk, ahol az emberi élet értéke a kibányászott érc mennyiségével vált egyenértékűvé. A záró Des Häftlings Bergmannstod című monumentális darab pontot tesz egy olyan korszak végére, amire a civilizáció a mai napig viszolyogva tekint vissza. Zenei aláfestésként abszolút megállja a helyét egy magányos, elidegenedett esti elmélkedéshez a történelem kegyetlen folyásáról.

Az új album zeneileg a kilencvenes évek dallamos, mégis roppant nyers vonalán mozog. A német duó felismerte a ritmusszekció frissítésének szükségességét, be is vonták a munkálatokba a Werwolf névre hallgató session dobost. Az ő játéka érezhetően organikusabb lüktetést, kézzel foghatóbb dinamikát ad a daloknak, kimozdítva az anyagot a monoton csörömpölés gyakori csapdájából. A fokozott szigort az akusztikus gitárok visszatérése ellensúlyozza, melyek a korábbi Bergkgesænge albumhoz hasonlóan a hegyek komor, elszigetelt melankóliáját hivatottak megfesteni, ezúttal a teljes kétségbeesésbe hajlítva az atmoszférát. A vokális teljesítmény szintén ezen a korábbi vonalon mozog, a hagyományos károgás mellett változatosabb hangképzésekkel kísérleteznek a tételekben.