A Lorna Shore egy igazán izgalmas betekintést enged a rajongóknak 2026-os világkörüli turnéjába War Machine című dalának élővideóján keresztül. A videó dala a zenekar tavaly kiadott I Feel The Everblack Festering Within Me című ötödik albumáról származik amelyet, olyan zenemagazinok – média platformok mint, a Kerrang, a Metal Hammer és a Loudwire a 2025-ös év egyik legjobb albumaként jegyzettek.

Az okkultista és egyéb horrorisztikus témákkal foglakozó philadelphiai black/punk zenekar, a Devil Master szeptember 4-én a Relapse Records gondozásában adja ki harmadik albumát Bloody Dreams címmel. A banda gitárosa, Darkest Prince így vázolta fel a lemez eszmei jellegét:

„A ’gótikus’ szó eredete a gót törzsekhez vezethető vissza, ez adja történelmi és eszmei hátterét Bloody Dreams albumunknak. Barbároknak nevezték őket. Később ugyanez a szó a katedrálisokra ragadt, amelyeket sokan hátborzongatónak tartottak. Az irodalom pedig a kor épületekeinek az építészeti stílusáról kapta a nevét. Ezért ennyire lázadó jellegű a pszichedelikus black metal és punk ötvözetéből álló zenénk. Szó szerint megtestesíti a gótikus szó teljes etimológiai történetét: a barbár, punkos gyökerektől egészen a spirituális, sötét, természetfeletti, gótikus gonoszságig.”

A hat dalos lemez első klipjét You Worms’ Vain Delusions daluk kapta meg, ami igen csak gótikus feelinget kapott.

A King Gizzard & the Lizard Wizard nem a lustaságáról, és nem is a zenei-egysíkúságáról híres. Az alapjaiban pszichedelikus rock/metal vonalas ausztrál zenekara kalandozott már a tharsh metal, a space rock, a hard rock, egyszóval a rock / metal műfajok számos fizóival. Ezt teszik most is, a hamarosan megjelenő 28. stúdióalbumuk, az Alien Metal esetében is, amin most moduláris szintetizátorok – a rave és az EDM / drum and bass zenék világába merülnek alá.

„Teljesen átprogramozta az agyamat. Azt gondoltam: ’El fogom felejteni mindazt, amit a zenéről tudok, és mindent újra megtanulok a nulláról’. Ezen szemléletmód miatt számos kísérlet sikertelenül végződött. Még soha nem dobtunk ki ennyi anyagot, mint ennél az albumnál. Egész albumokat, egész univerzumokat, amelyeket megfogalmaztunk, létrehoztunk, felvettünk – töröltünk, majd újrakezdtünk.” – mondta Stu Mackenzie, a zenekar egyik alapítója.

„Az Alien Metal igazán kemény, ugyanakkor nagyon érdekes irányokba is elkalauzol. És egyedinek tűnik – megmaradva olyannak, amilyenek mi magunk vagyunk.” – tette hozzá Joey Walker, aki billentyűk, szintetizátor egyéb elektro-kütyük felelőse.

A nyolc tételes lemezüket a nyár végén tervezik kiadni a p(doom) Records gondozásában, amiről elsőként Level 5 daluk videóját osztották meg.

Az amerikai thrash veterán banda, az Anthrax szeptember 18-án Cursum Perficio címmel adja ki új nagylemezét. Ennek második videójaként a The Edge Of Perfectio került bemutatásra. Scott Ian, a zenekar gitáros/énekese a következőket mondta a dalról:

„Ez az Anthrax-dalok csúcsragadozója. Úgy gondolom, ez a legjobb dal, amit valaha írtunk, és a legjobb dolog, amiben kreatív szempontból valaha is részt vettem. Mi az a legerőteljesebb érzelem, ami mindennél jobban megérint? Természetesen a szerelem. Semmi sem hat rám úgy, mint az a mély érzés, amit a feleségemtől és a fiamtól kapok. Életem hátralévő részében ennek a határán akarok élni. Ez az enyém, de rengeteg módja van annak, hogy tönkretegyem. Már tönkretettem az életem korábbi szakaszaiban, de ez juttatott el oda, ahol most vagyok. A szeretet maga a tökéletesség, és én szeretek ennek a peremén egyensúlyozni. Nem akarom, hogy minden mindig ugyanarról a témáról szóljon. Ezen a lemezen rengeteg szeretet van, rengeteg játékosság és egy kis gyűlölet is.”

Anthrax – Cursum Perficio
(Nuclear Blast)

1. Persistence of Memory
2. The Long Goodbyes
3. It’s for the Kids
4. Everybody’s Got a Plan
5. The Edge of Perfection
6. Infectious
7. NYC 93
8. Cursum Perficio
9. Target on My Back
10. Watch It Go
11. My Victory

A portugál, brit, norvég és egyiptomi tagokból álló Labor Of The Negative nem aprózza el: Hegel legendásan bonyolult A szellem fenomenológiája című filozófiai művéből merítették a nevüket, míg a The Triumph of Time and the Disillusioned címet Händel ihlette. Aki a fekete fém műfajában a szimpla zajongás helyett a szellemi útkeresést keresi, annak az augusztus 7-én megjelenő anyag igazi csemege lehet. A zenekar nyíltan vállalja, hogy filozófiai vizsgálódásaikhoz olyan gondolkodók adták az alapot, mint Nietzsche, Kierkegaard vagy Durkheim.

Zeneileg a Virus, az Arcturus és a Dødheimsgard nyomdokain haladnak, ahol a nyers, agresszív black metal alapokat skizofrén, hallucinációkba hajló vokálok és váratlanul beúszó, mérgező trombitaszólamok színesítik. Ez a megközelítés egyfajta teátrális, mégis fojtogató aurát kölcsönöz az albumnak. A végeredmény egy rétegzett, komplex kompozíció, amelyben a féktelen energia és a mérnöki precizitású dalszerzés folyamatosan viaskodik egymással. Nem egy könnyen emészthető darab, inkább egy olyan utazás, amelyhez érdemes türelemmel közelíteni. A borítót Belian NecroArts készítette, a hangzás pedig garantáltan az elmélyült, vájt fülű hallgatók igényeit célozza meg.

A 2018-ban indult In Eclipse pályafutása során a death metal határait feszegetve jutott el a szeptember 11-én megjelenő Penumbral című nagylemezéig. A formáció, amelyben Julyus Ripper énekes és csapata egyesítette erőit, már korai anyagain is egyértelműsítette a stílusirányt: a Gojira vagy a Chimaira rajongóként igyekeznek megtalálni a saját hangjukat. Az Art Gates Records gondozásában érkező album a zenekar eddigi legérettebb munkája, amely a 2023-as gitároscserét követő stúdiómunkálatok gyümölcse.

A Penumbral alapvetése a feszült dinamikai váltások és a kísérteties atmoszféra kettőse, ahol a nyers, modern riffek mellett a hangulati mélységek kapják a főszerepet. A zenekar korábbi, 2020-as színpadi bemutatkozása és a 2022-es EP-jük óta érezhető egyfajta alkotói tudatosság, amely végre egy összefüggő, konceptuális keretbe terelte a korábbi, szétágazó törekvéseket. Elmondásuk szerint az új lemez a death metal alapokat olyan sötét, atmoszférikus elemekkel dúsítja, amelyek révén a dalok nem csupán technikai gyakorlatokká, hanem valós érzelmi töltettel bíró alkotásokká válnak.

Az olasz Strigiform agytrösztje, Saprovore a saját néven futó szólóprojektjével már a második nagylemezét adja ki augusztus 7-én. A Numinous Abditory Deflagration című anyag nem sokkal a korábbi Unuttered Aporetic Omen megjelenése után lát napvilágot, ami jól példázza azt a mániákus alkotói hevületet, amelyben a zenész az elmúlt hónapokat töltötte. Míg a korábbi anyag a nyers, kísérletező ösztönökre épített, az új szerzemények tudatosabb, érettebb dalszerzői hozzáállást tükröznek. A hangszerek szerepe hangsúlyosabbá vált, a szimfonikus elemek megjelenése pedig új rétegeket ad az indusztriális feketefém-alapoknak.

A lemez borítóját EvM jegyzi, amely tökéletesen rezonál a zene kozmikus ürességről és a lélek esendőségéről szóló koncepciójával. A szerzemények a szellemi és a magasztos iránti dac jegyében születtek, miközben a hangkép a Gnaw Their Tongues vagy a Blut Aus Nord által kitaposott sötét ösvényeket idézi. A Saprovore egyfajta kozmikus mélységekbe kalauzoló, egyszemélyes utazás, amely minden ízében magán viseli az alkotó elhivatottságát. Aki nem fél a kellemetlen, torzult zenei tájaktól, az tegyen vele egy próbát.

A cseh Mindwork neve sokaknak ismerősen csenghet a kétezres évek közepéről, ám a banda az utóbbi időben meglehetősen csendes volt. A 2012-es Eterea óta hosszú szünet állt be a nagylemezek sorában, amit csak a 2021-es Cortex EP tört meg. Most azonban végre révbe értek: augusztus 27-én érkezik az Adrift, amely a progresszív death metal és az atmoszférikus kalandozások ötvözetével tér vissza a színtérre. A zenekar története során olyan nevekkel osztozott a színpadon, mint a Cynic vagy a Suffocation, így a technikai felkészültségük és a rutinjuk megkérdőjelezhetetlen.

Az új anyag egy súlyos konceptlemez, amely az Alzheimer-kór lefolyását, a memória és az identitás fokozatos elvesztését járja körül kilenc tételen keresztül. A zenekar nem elégedett meg saját gondolataival, a Talk Talk The Party’s Over című szerzeményét is átültették a saját képükre. A dalok az emlékezetkiesés pszichológiai hatásait kutatják, miközben a stílusra jellemző tekerős, technikás futamok váltakoznak a meditatívabb, hangulati részekkel. A Mindwork ezzel a koronggal egyértelműen a korábbi, Anděl-díjra jelölt munkáik szellemi örökösét kívánja továbbvinni. Akik kedvelik a Death vagy az Opeth által kitaposott intellektuális ösvényeket, azoknak ez a megjelenés igazi csemege lehet. Ugyan a megjelenés nincs túl messze, friss dallal még nem kényeztettek el minket, viszont legutóbbi single tételüket meghallgathatóvá tették.

Az idén 25 éves, Fonogram-díjas doom / metal zenakar a Wall Of Sleep egy új EP-vel ünnepli negyedszázados fennállását. Monolith című EP-jük szeptember 12-én digipak CD formátumban a H-Music kiadásában fog megjelenni, amin a zenekar 5 vadonatúj dala mellett egy korai klasszikusuk újrajátszott verziója, valamint egy feldolgozás is helyet kapott. Az EP első hírnökeként máris itt van Nothing Remains című daluk hivatalos videója.

„A dalszöveg alapja akkor villant be, amikor a szüleimnél egy közel száz éves fotókat is tartalmazó családi album került elő. Amikor a képeken szereplő emberekről érdeklődtem, sokukról már senki sem tudott konkrétumokat, pedig annak idején esélyesen bizonyára fontosak voltak másoknak. És innen jött az, hogy hacsak nem leszel világot megváltoztató politikus vagy definitív művész, akkor bizony néhány emberöltő után már el fognak felejteni. „Az írásod megfakul a papíron, a szobrod elveszíti az arcát”, ezért inkább úgy érdemes élni, hogy MOST legyen jó neked és a körülötted lévőknek – később úgysem marad semmi. Mindez jól illeszkedik az idei 25. jubileumi évünkre megjelenő EP tematikájához, amely az idő ránk és a környezetünkre gyakorolt ​​hatásáról, és annak múlásáról szól.” – mondta a dalról Bátky Zoltán “BZ” szövegíró, énekes.

A zenekar a megjelenés másnapján, szeptember 12-én az A38 hajón ünnepli negyedszázados évfordulóját a Nevergreen társaságában, akik az idén 30 esztendős Az éj szeme albumukkal jubilálnak.

Wall Of Sleep – Monolith EP

1. Outsider

2. Abyss

3. Nothing Remains

4. The Killing 25

5. When the Time Comes

6. Stabat Mater (2026 re-recorded) – bónusz

7. Out in the Fields feat. Bob Macura (Gary Moore cover) – bónusz

A brutal death metal színtér évről évre telítődik új formációkkal, ahol sokszor nehéz megkülönböztetni az igazi megszállottakat a futószalagon gyártott iparosoktól. A 2024-ben demóval debütált amerikai Divulsive azonban nem kíván elvegyülni a középszerűségben, sokkal inkább a szélsőségek keresése izgatja őket. Július 24-én érkező, Spawned In Viscera című nagylemezük a Comatose Music gondozásában lát napvilágot, és olyan intenzitással ugrik bele a stílusra jellemző gore áradatba, ami még a sokat tapasztalt hallgatók ingerküszöbét is képes átlépni.

A zenekar koncepciója szerint az anyag egy mechanikus boncolást mutat be, amely valóságossá váltja minden rémálmunkat, mégis egy új világot teremt.

„A lehetetlen álom – erőszakkal életet lehelni a pusztulásba, romokból életet teremteni, brutalitásból szülni; istenséget bitorolni egy új emberiség létrehozásával, mely a belsőségekben fogantatott!”

A lemez keverését a gitáros Thomas Meeker végezte, aki korábban már olyan zenekarok hangzásán dolgozott, mint az Enthrallment vagy az Impalement. A produkció kellően feszült, a pergődob hangzása szinte elviselhetetlenül éles, a riffek pedig szinte földalatti szörnyetegekként gördülnek át a dalokon. Olyan tételek, mint a Vomiting Homeless Excrement vagy a Mechanized Carnivorous Impurity, egyértelműen jelzik, hogy a Divulsive nem a finomkodás, hanem a totális zenei megsemmisítés híve. Aki szereti a Devourment vagy a Disgorge féle, határokat feszegető, visszataszító halálfémet, az ne hagyja ki ezt a lemezt.