Az angol Ian Arkley a nagybetűs zenészek közé tartozik, aki egész életét a nehézfémekből kinyerhető hangoknak szentelte. Fiatal korától kezdve több kult anyagból is kivette a részét és nincs ez másképp manapság sem. Az énekes, gitáros, billentyűs (gyakorlatilag mindenes ) Ian számára az első lépcsőfokot a Seventh Angel nevű projekt jelentette, amely a 80-as évek […]
Tovább »
Adott egy zenekar több, mint harminc éves pályafutással, korrektnek nevezhető tíz nagylemezzel, ami sem a kapkodás, sem a link hozzáállás oldalára nem billenti el a mérleget és egy rajongótábor, akik a kezdetektől tudnak lelkesedni ezekért a produkciókért. Köztük én is, ezt már most ki kell jelentenem. Mégis rég olvashattatok már nálunk cikket a svéd legendáról, […]
Tovább »
Bruce Dickinson. Csuda egy pali! Amellett, hogy minden idők egyik legnagyobb heavy metal énekese, kiváló vívó, repülőgép pilóta és egy igazi túlélő. A szó szoros értelmében véve is, gondoljunk csak a rákbetegséggel kapcsolatos „afférjára”. 19 esztendő. Tizenkilenc év az nem kevés! Pedig pontosan ennyi telt el hősünk legutóbbi szólólemeze, a 2005-ben megjelent Tyranny of Souls […]
Tovább »
Elég gyakori vendégek a promós csatornákon az újrakiádások, remasterelt anyagok és bevallom őszintén, ezek legtöbbször csupán egy kellemetlen érzést keltenek bennem és nem különösebben foglalkozok velük. Ennek legfőbb oka, hogy vagy ismerem az anyagot és jól tudom, hogy boldog-boldogtalan foglalkozott már vele (hozzátenném, ez a ritkább eset), vagy pedig arra emlékeztetnek, hogy az életben nem […]
Tovább »
Különös kapcsolatban állok a svéd Void Moon zenekarral, akiket nagyon szeretnék szeretni, hiszen epikus doom metalban utaznak, de valahogy a tekintetünk sosem keresztezte egymást és a bajtársias egymásra mosolygás sem igazán jött még össze. Pedig már megalakulásuk óta követem őket figyelemmel, hátha érdemes lesz elővennem valamelyik kiadványukat akár több alkalommal is. Az egészen korrekt, de […]
Tovább »
Mi van már itt? Még négy hónap se ment le az évből, már úgy betonoznak a japánok, mintha muszáj lenne. Egy kazi erejéig összeállt a Tokyo raw punk abszolút elitje, hogy Blistering Noise néven ordítva proklamáljanak a gázai brutális vérengzésről. Miről van itt szó? Raw punk & d-beat, ami nagyon megy Nipponban (eszedbe ne jusson […]
Tovább »
Hiába záporoznak a szerkesztőségi postafiókba a frissebbnél frissebb promók, akár lemming ürülék a norvég Kola-félszigetre túlszaporodás esetén, még mindig jól esik random válogatni, rábökni valamire a YouTube-on, vagy a bandcamp felfedezésre csábító hasábjain. Ez utóbbi módon futottam bele kritikánk alanyába is, ami nem más, mint a francia Fange zenekar új nagylemeze. Korábban nem találkoztam még […]
Tovább »
A tavalyi esztendő egyik legerősebb hazai albuma volt számomra a kettes Storm the Studio. Mely zenekarban ugye hárman is képviseltetik magukat az egykori The Bedlam-ból. Föl is merült bennem akkoriban, hogy illene megemlékeznünk a srácok egyetlen nagylemezéről, a szerintem egyértelműen kultikus státuszú Inside Ash-ről. Ezt meg is írtam Fodinak, aki jó ötletnek tartotta, de azt […]
Tovább »
Őszintén korábban nem gondoltam volna, hogy eme Kolbotn-i trió valaha összeáll és saját bandát indít. Szerencsés együttállás ez, elvégre a Fenriz (Gylve Fenris Nagell), Apollyon (Ole Jørgen Moe) és Bestial Tormentor (Olav Knutsen) jelentette triumvirátus olyan nagynevű bandák tagjainak listáját erősítették, mint a Darkthrone, Aura Noir, Dødheimsgard, Immortal… és még sorolhatnánk. Alapvetően a Coffin Storm […]
Tovább »
Alig két évvel ezelőtt méltattam a francia Epitaphe zenekart kifejezetten izgalmas és egyedi death/doom muzsikája miatt, hiszen egy kísérletektől sem mentes, sajátos felfogást képviseltek már a kezdetetkől fogva. Az sem volt véletlen, hogy produkciójukat igen komoly nevekhez hasonlítottam, mivel legszívesebben egy borítékba helyezve postáznám minden Esoteric rajongónak eddigi kiadványaikat. Ez az álnevek, kezdőbetűk mögé rejtőzött […]
Tovább »
