Albumkritikák

Magma Rise – Neither Land Nor Sea (2024)

Egész komoly kultusza van, ha lehet rá ilyet mondani itthon a Mood zenekarnak, ami az első valamire való hazai doom metal zenekarnak tekinthető, így adja magát, hogy imádjam őket. Persze ez nem így van, számomra mindig egy korrekt csapat volt, lemezről lemezre hullámzó színvonallal. Ez a hullámzás azonban inkább a tételekre volt jellemző: időnként elkapott […]

Tovább »

Heavy Temple – Garden Of Heathens (2024)

Nagyon ismerősen csengett számomra a philadelphiai Heavy Temple zenekar neve és fejben valami jóféle klasszikus heavy metal/hard rock keveréket társítottam hozzájuk, azonban gyorsan bebizonyosodott, hogy az agytekervényeim alaposan tévútra vezettek. A zenével kapcsolatban nem teljes a vakság, viszont utánajárva a zenekarnak fel kellett ismernem, hogy még nem foglalkoztam velük. A banda 2012-ben kezdte meg pályafutását […]

Tovább »

Kati Rán – Sála (2024)

Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül találkozik az ember pont a számára legmegfelelőbb életszakaszban, vagy pillanatban egy adott művel, zenei produkcióval, ami később behatóan formálja az ízlését és látásmódját. Engem tinédzserkoromban kerített bűvkörébe az akkor bontakozó pagan folk éra. Különös lelkesedéssel kutattam és gyűjtögettem zene bandák anyagait. Így találkoztam Kati Rán kiváló, dallamos pagan folkot […]

Tovább »

Green Day – Saviors (2024)

A Green Day nagy dobása a ‘94-es Dookie volt, ami a grunge hullám lecsengése után éppen felfelé ívelő deszkás kalipunk stílus élére katapultálta az 1986 óta, azaz akkor már nyolc éve létező triót. Abban az időben a The Offspring és Billie Joe Armstrongék dalaiba nem volt nehéz belefutni. A Basket case és a When I […]

Tovább »

Arð – Untouched by Fire (2024)

Anglia kialakulásának évszázadait a rendesen megöntözte vérrel a történelem. Viszont tagadhatatlan, hogy ezzel együtt körül lengi egyfajta romantikus misztikum is. Mark Deeksnek az angol atmoszferikus black metalt játszó Winterfylleth billentyűsének (aki többek között karmester, zongoratanár, kórusszervező és bestseller regény író is) a fejében megfogalmazódott az a gondolat, miután filozófiából megszerezte a  doktoriját a „Nemzeti identitás az észak- és kelet-európai heavy metalban” […]

Tovább »

Draugnim – Verum Malum (2024)

A sors nem hagyott könnyű utat az atmoszferikus black metalt játszó finn Draugnim (jelentése: Fehérfarkas) együttesnek. Nem egy friss csapatról van szó. A projektet 1999-ben alapította a gitáros Morior (2003-tól billentyűk) és nemsokára rá csatlakozott hozzá a Chimedra énekes. Az együttes 2004-2007 között hivatalosan nem is működött a sok tagcsere és a formációt körül lengő […]

Tovább »

Alase – Beyond Our Imagination [EP] (2024)

Az atmoszférikus prog-metalt játszó finn Alase nem pihent sokáig, ugyanis kevesebb, mint egy év telt csak el a 2023-as nagylemezük, az A Matter of Time megjelenése óta, de máris egy vadonatúj, négy számot felsorakoztató EP-vel örvendezteti meg rajongótáborát az együttes. Janne Lunnas gitáros, Ari Miettinen basszusgitáros és Ville Aatsinki dobos mellett, a zenekar szerves részét […]

Tovább »

Ataraxia – Centaurea (2024)

Már többször fontolgattam, hogy ismertetőt készítek az Ataraxia aktuális albuma kapcsán, de ez valahogy mindig elmaradt. Nem tudtam, hogy álljak neki a dolognak. Ugyan is számomra a muzsikájuk roppant sokat jelent és egy igen intim dolgot képvisel. A művészetek, a kultúra, filozófia és a fennkölt szépség olyan éteri szintjét képviselik, ami túlmutat a hétköznapi értelemben […]

Tovább »

Nemedian Chronicles – The Savage Sword (2024)

Conan a barbár, Robert E. Howard munkásságának leghíresebb karaktere, számos alkotás inspirációja, és a metálba is betekergőzött már a vad harcos legendája néhány együttes munkásságába. Közülük is kiemelendő a francia alakulat, a Nemedian Chronicles, akik egy mesterien kimunkált cinematikus heavy/power metal debüt-lemezben emlékeztek meg a kimmériai kalandjairól. Az album az eszméletlenül epikus Nemedian Chronicles című […]

Tovább »

Metal De Facto – Land of the Rising Sun – Part I (2024)

Eddig útjaink nem keresztezték egymást a finn power/heavy metalt játszó Metal De Factóval, pedig a banda már 2017-ben megalakult és 2019 novemberében adták ki bemutatkozó lemezüket Imperium Romanum címmel. Pedig ha másért nem, legalább az Ensiferum basszusgitárosa, Sami Hinkka kapcsán bele kellett volna már botlanom ebbe a fasza bandába. Ugyanis 2017-ben olyan zenészek alapították meg […]

Tovább »