Az Appearance of Nothing egy svájci prog. metal zenekar, akikre 2011-es, sorrendben második nagylemezük megjelenésekor figyeltem fel. Az All Gods Are Gone el is kapott rendesen akkoriban, írtam is róla egy recenziót, csakúgy, mint a három évvel később kiadott folytatásról. Bár az A New Beginning egy fokkal kevésbé nyerte el tetszésemet, stílusán belül számomra […]
Tovább »
Az arizónai Nate Garrett gondolt egy nagyot 2015-ben és a felfelé ívelő pályafutását megkezdő death metal csapatból, a Gatecreeperből külön utakra indult, ráadásul igencsak messzire. Az általa létrehozott és egymaga vezérelt Spirit Adrift doom metalja ugyanis gyorsan belopta magát a rajongók szívébe nyíltan Black Sabbath inspirálta zenéjével, belsőséges szövegeivel és nagyon jó érzékkel […]
Tovább »
Nem újdonság a művészetben a kontraszt fogalma, aminek segítségével valamilyen oknál fogva egymástól eltérő elemeket rendelünk egymás mellé. Ugyanakkor ezzel az eszközzel is érzékkel kell bánni, hiszen túlzásba vihető és akkor inkább visszatetszést vált ki a befogadóból. Itt jön képbe egy újabb fogalom, a harmónia, aminek megteremtése az okosan használt elemek elrendezésén […]
Tovább »
2014-ben került a karmaim közé az isztambuli Sabhankra második nagylemeze, a Seers Memoir, aminek révén merész módon megjósoltam, hogy ez a csapat bizony nagyon hadilábon áll a saját hanggal és gondolatokkal. A közel órás melodikus death anyag, ami bővelkedett black, thrash elemekkel és a billentyűknek köszönhetően némi folkos beütéssel ennek megfelelően tényleg ott […]
Tovább »
Az 1960-as évek vége felé alakult amerikai okkult doom, pszichedelikus hard rockot játszó Coven zenéjében a szabad szellem, a szabad szexualitás, a fekete mágia, boszorkányság és sátánista tanok, és hozzájuk kapcsolódó ünnepek megidézéseit hirdette. Tették ezt az emberiség egy olyan örült időszakában, ahol Charles Mansonok és egyéb önjelölt istenségek, álokfutó próféták tomboltak az USA és […]
Tovább »
Kár is lenne tagadnom, nekem Grúziáról igencsak szegényesek az ismereteim, mivel általában csak két dolog szokott eszembe jutni róla. Az egyik egy fájdalmasan béna futballmérkőzés, a másik pedig az egészen jó lemezekkel jelentkező funeral doom projekt, az Ennui. Ezen a rövidre sikerült listán próbálok meg változtatni a Ruins Of Faith zenekar segítségével, akik […]
Tovább »
Egyre érdekesebben alakul a bulgáriai Obsidian Sea tevékenysége, akik lépésről lépésre egyre jobb lemezeket tesznek le az asztalra. 2009 óta folyamatosan követem őket, leginkább azért, mert első kiadványukra még az epikus doom metal jelzőt aggatták. Abban az évben igencsak szegényes volt a felhozatal a műfajban, így nagy lendülettel vetettem rá magam a Between […]
Tovább »
A régóta kerülgetett lemezek sem ússzák meg, előbb-utóbb megemlékezek róluk. Ilyen az amerikai Army Of Dagon második nagylemeze is, a Night Of The Mystics, ami egy olyan bődületes nagy dallal kezdődik, amilyet a banda nem volt képes írni korábban 2011 óta tartó pályafutása alatt. Leginkább a német Doomshine jutott eszembe ezzel a jelenséggel […]
Tovább »
A kazincbarcikai Frost zenekar pályafutása ívelt felfelé, lefelé, időnként megbicsaklott, de a nehézkes életút így is 23 évet ölel fel, ami feltétlen odaasásról és elhivatottságról tanúskodik, valamint olyan előadókról, akik meggyőződésből ragadnak hangszert és tárják fel előttünk a lelkük mélyében fortyogó sötétséget. Jómagam már a 2002-es Extreme Loneliness – Fragments lemezzel megkedveltem […]
Tovább »
A fiatalabb nemzedék talán már nem annyira, de az idősebb metal fanok még jól emlékeznek a berettyóújfalui Trident zenekarra. Az egykori New Village tagjaiból alakult banda 1989 és 1997 között élte legaktívabb időszakát. Zenéjükre a rock / metal stílusán belüli lavírozások mellet leginkább a kísérletezős ipari groove metal és az akkortájt nálunk is egyre […]
Tovább »
