A debreceni Ghost Toast első lemeze, a 2011-es Toast in the Shell rögtön szimpatikussá tette számomra a csapatot. Szeretem a szóvicceket, a filmeket és a progresszív rockot is. A srácok pedig instrumentális prog. rockban utaznak, sok filmes utalással dolgoznak és olyan címet, illetve borítót választottak debüt korongjuknak, amin jót mosolyogtam. Két év múlva érkezett a […]
Tovább »
A manchesteri Baal, Malphas páros minden bizonnyal nem kap kiütéseket a közös munkától és jó viszonyt ápolhatnak egymással, mivel zenei karrierjük nagy részét egymás társaságában töltötték. Minden a 2006 és 2009 között működő megfeketedett, raw black metalt játszó Whorethorn berkein belül kezdődött, majd, mivel rájöttek, hogy nekik a hagyományos keretek szűkösek, nevet […]
Tovább »
Lassú, fájdalmas és hosszú úton vagyok már túl, hátam mögött kihűlt lábnyomaimra egyre nagyobb nyomást helyez a kezdetben oly könnyűnek tűnő hótakaró. Átfagyott, már csak szívem és agyam környékén teljesen működőképes testemet az ősi ösztön viszi tovább, hiába győzködöm magam, hogy elég, feladom, izmaim a görcsökkel mit sem törődve húzódnak össze és ernyednek el. […]
Tovább »
A Haze of Summer története 2016-ban indult az oroszországi Podolskban. Nikita Druzhinin először egyszemélyes projektként indította be, de viszonylag hamar megtalálta társát Alexander Klaptsov (Grace Disgrace, Bestial Invasion) személyében és megkezdődött az érdemi munka. A terv szerint a fő csapásirány a black metal lett volna, ám a végeredmény ennél jóval szélesebb spektrumot ölel fel. A […]
Tovább »
Nem kertelek, kimondom, hogy friss és szenvedélyes kapcsolatot ápolok jelen kritikám anyagával, ugyanis eddig valahogy mindig elkerültem a bilbaói brigád szerzeményeit. McFrost1977 forgácsosnak köszönhetően pörögtem rá az albumra, ugyanis a „Mit hallgatsz most?” topikba bevágott borító egyből rabul ejtett. Mély, sötét anyagot sejtett az elsőre kaotikusnak tűnő kép, mely az előző albumból kiindulva minden […]
Tovább »
Hihetetlen, amit a debreceni Perihelion művel! Mindig hatalmas öröm, amikor felbukkan egy kitűnő ötletekkel rendelkező, egyéni hangzással bíró magyar zenekar, és fejlődése során eljut oda, hogy elkészítsen egy minden szempontból csodálatos lemezt (Zeng), amelynek színvonalát egy soron következő EP-n is tartani tud (Hold), de még annál is nagyobb bravúr, amikor ugyanaz a zenekar nemhogy elkészít […]
Tovább »
Kevesen ismerik a belga Amenra legénységét, pedig újra és újra bemutatott tehetségük ennél jóval több rajongót érdemelne. De mivel az életben semmi sem véletlen, így ennek a viszonylagos ismeretlenségnek is könnyen megtalálhatjuk az okát, ami jelen esetben az, hogy a banda lemezei hangulat terén leginkább egy olyan pofán rúgásra emlékeztetnek, melynek a […]
Tovább »
Meglehetősen hányattatott sorsú zenekarként indult Stockholmban 1988-ban az epikus doom metalt játszó Sorcerer, melynek alapító tagjai sem igazán helyezték előtérbe a bandát. Johnny Hagel basszer a Tiamat kedvéért vált meg tőlük, Tommy Karlsson dobos felszívódott az éterben, akárcsak Peter Furuid gitáros, akit gyakorlatilag az indulás után Mats Liedholm váltott. Anders Enberg szerencsére nem […]
Tovább »
Hihetetlen, milyen szélesen karolhatjuk át a metal zenén keresztül az érzelmek skálájának milliónyi húrját. Gondoljunk csak bele, lehetünk dühösek és kívánhatunk az éppen minket idegesítő szomszédunknak egy síkosítás nélküli, képzetlen orvos által elkövetett végbéltükrözést egy brutális death metal lemez hallgatása közben, felállhatunk a fjordok legmagasabb pontjára harci felszerelésben és a páncélunkon megcsillanó […]
Tovább »
A svédek érzik az acélt, ehhez kétség sem fogható, a finnek pedig ismerik a szélsőségeket, ameddig csak ember képes elmenni. Ha e két nemzet összefog, akkor pedig kő kövön nem marad, ennek legjobb példája a Sons Of Crom zenekart működtető kettős, Iiro Sarkki (Finnország) és Janne Posti (Svédország). Ez utóbbi rendelkezik papírforma szerint […]
Tovább »
