Albumkritikák

Thanatotherion – Alienation Manifesto (2024)

Alapvető és eddig rendkívül jól bevált életfilozófiámat szeretem lépten-nyomon hirdetni, itt eddig még azonban nem került elő. A boldogságot alapvetően a felesleges stresszhatások elkerülésével próbálom megtalálni, ehhez pedig a “más hülyesége miatt nem vagyok hajlandó felidegesíteni magam” módszer volt mindig is a legmegfelelőbb. Úgyhogy jöhetnek a nyugis doom anyagok, a belső utazásra invitáló, mások számára […]

Tovább »

Fekete Nap – Dühös Lemez

Első szólóprojektjét adta ki Hámori Dávid, a Mezítlábas Dobos (A Király Halott). Dáci egy rövidebb videóval ismertette a közönségével, hogy elkészült a szólóalbuma, amiről gyerekkora óta álmodott és azt is elmondta még, hogy az életének mélypontjairól fog szólni, ami által teljesen levetkőzik a szemünk előtt. Eredetileg úgy tervezte ezt az albumot, hogy zenész barátaival készíti […]

Tovább »

Rotting Christ – Pro Xristou (2024)

A milliónyi megjelenés, amit az új zenekarok, vagy akár a régi motorosok produkálnak, azt kell mondjam, az évek alatt rendesen megedzettek. Már nem lesem olyan veszettül a dátumokat, kutatom a beszerzési lehetőségeket, mint az ezredforduló környékén, de még így is akadnak csapatok, melyeknek elég egy hírmorzsája, hogy lázba hozzanak. Ezt az egyre szűkülő tábort erősíti […]

Tovább »

Darkthrone – It Beckons Us All (2024)

Az It Beckons Us All a hatodik lemez a Darkthrone életmű kései érájában, ami az old-school black/heavy/doom metal riffek gyártásáról és (talán még inkább) a két black metal legenda örömzenéléséről szól. Kis emlékeztető: a legelső death metal lemezen kívül az életműben elkülöníthető egy hosszú black metal éra, egy crust-punk inspirált éra, illetve a jelenlegi (röviden) […]

Tovább »

Kriegshög – Love & Revenge (2024)

Hihetetlen, de a Kriegshög sem számít már fiatal brigádnak. A 2000-es évek Tokiójának egyik legmeghatározóbb hardcore punk csapata nagyjából a huszadik évfordulója környékén van (pontos számmal nem tudok szolgálni, sorry, de a japánoknál előfordul, hogy zéró a neten fellelhető alapinfó is). Brutál nagy kedvenceim, nem kicsit izgultam be, amikor kijött az új track, a 虚空 […]

Tovább »

My Silent Wake – Lost In Memories, Lost In Grief (2024)

Az angol Ian Arkley a nagybetűs zenészek közé tartozik, aki egész életét a nehézfémekből kinyerhető hangoknak szentelte. Fiatal korától kezdve több kult anyagból is kivette a részét és nincs ez másképp manapság sem. Az énekes, gitáros, billentyűs (gyakorlatilag mindenes ) Ian számára az első lépcsőfokot a Seventh Angel nevű projekt jelentette, amely a 80-as évek […]

Tovább »

Necrophobic – In The Twilight Grey (2024)

Adott egy zenekar több, mint harminc éves pályafutással, korrektnek nevezhető tíz nagylemezzel, ami sem a kapkodás, sem a link hozzáállás oldalára nem billenti el a mérleget és egy rajongótábor, akik a kezdetektől tudnak lelkesedni ezekért a produkciókért. Köztük én is, ezt már most ki kell jelentenem. Mégis rég olvashattatok már nálunk cikket a svéd legendáról, […]

Tovább »

Bruce Dickinson – The Mandrake Project (2024)

Bruce Dickinson. Csuda egy pali! Amellett, hogy minden idők egyik legnagyobb heavy metal énekese, kiváló vívó, repülőgép pilóta és egy igazi túlélő. A szó szoros értelmében véve is, gondoljunk csak a rákbetegséggel kapcsolatos „afférjára”. 19 esztendő. Tizenkilenc év az nem kevés! Pedig pontosan ennyi telt el hősünk legutóbbi szólólemeze, a 2005-ben megjelent Tyranny of Souls […]

Tovább »

Acrostichon – Engraved In Black (1993)

Elég gyakori vendégek a promós csatornákon az újrakiádások, remasterelt anyagok és bevallom őszintén, ezek legtöbbször csupán egy kellemetlen érzést keltenek bennem és nem különösebben foglalkozok velük. Ennek legfőbb oka, hogy vagy ismerem az anyagot és jól tudom, hogy boldog-boldogtalan foglalkozott már vele (hozzátenném, ez a ritkább eset), vagy pedig arra emlékeztetnek, hogy az életben nem […]

Tovább »

Void Moon – Dreams Inside the Sun (2024)

Különös kapcsolatban állok a svéd Void Moon zenekarral, akiket nagyon szeretnék szeretni, hiszen epikus doom metalban utaznak, de valahogy a tekintetünk sosem keresztezte egymást és a bajtársias egymásra mosolygás sem igazán jött még össze. Pedig már megalakulásuk óta követem őket figyelemmel, hátha érdemes lesz elővennem valamelyik kiadványukat akár több alkalommal is. Az egészen korrekt, de […]

Tovább »