Albumkritikák

Botanist – VIII: Selenotrope (2023)

Igazából a kaliforniai illetőségű Botanist gyökerei a black metal talajába nyúlik, de merőben elüt a hagyományos értelemben vett fekete fém muzsikáktól. A projekt mind zeneileg, szövegileg erősen az egyedi formációk táborát erősíti. Leginkább az experimental, avantgarde post-black metal jelzőkkel tudnám körbe lőni annak zenéjét, ami mögött az Otrebor művésznéven alkotó agytröszt áll. A művészúrral van […]

Tovább »

Okera – A Beautiful Dystopia (2012)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Suffering Quota – Collide (2023)

Nemrég olvastam egy olyan véleményt, hogy a gazdaságilag prosperáló időszakok nem tesznek jót a kreativitásnak. Adott személy a 90-es évek közepétől a 2000-es évek közepéig tartó nu-metal és a nyálasan melodikus metalcore által dominált időszakot hozta példa gyanánt. Noha én mindig is azon a véleményen voltam, hogy nincs olyan, hogy „gyenge év” a zenében, csak […]

Tovább »

Bál – Ütközet határok nélkül (2023)

Úgy tűnik nagyon is képben van önnön képességeivel és határaival Rósz Bálint, alias „Bál„, aki nemrég a Hangpróbán is megmutatta magát az extrém zenékre vágyók közönségének. Ott saját, Fénytelen című lemezével találkozhatott többek közt, ami ettől függetlenül is magabiztosan tűzte ki magára a legmagasabb pontszámot bezsebelő album címkéjét. Nem semmi teljesítmény ez a 2017 óta […]

Tovább »

Chained To The Bottom Of The Ocean – Obsession Destruction (2023)

Szélsőséges és kevésbé népszerű mivolta ellenére az utóbbi években azt tapasztaltam, hogy nagyon megindult a slude/post/doom alapú zenék szekere. Nagy múltú csapatok egyaránt adnak ki erős lemezeket, de folyamatosan jelennek meg újabb trónkövetelők, akik úgymond az öregekre támaszkodva próbálnak valami frisset kisajtolni a fojtogató iszappakolással és mocsokkal teletűzdelt vonalból. Olyan neveket kell megemlítenünk a gondolatmenet […]

Tovább »

UKĆ – Coming Out (2023)

Egy olyan egyszemélyes projektről lesz szó, amelynek hallatán csak tücsökciripelés hangja töltötte be agytekervényeim nem túl hosszú nyúlványait. Szerencsére van egy mádámunk ezen az oldalon, aki próbálja kiismerni mindenki ízlését és ennek megfelelően ajánlja az újonnan érkezett örömlányokat a figyelmünkbe. Annyit mondhatok, hogy érti a dolgát. Így került figyelmembe ez a mű. Az UKĆ egyszemélyes […]

Tovább »

Cattle Decapitation – Terrasite (2023)

1996-os megalakulása óta a vegán deathgrind Cattle Decapitation nagyon komoly utat járt be annak ellenére, hogy a legkevésbé sem nevezhetjük a teljesítményüket stabilnak és állandó jellegűnek. A gond csak az, hogy akkor is adnak ki lemezt, amikor különösebben nincsenek csúcsformában. Immár tizedik korongjuk hever előttem és biztosan kijelenthetem, hogy sajátos fejlődési útvonalat köthetünk hozzájuk. A […]

Tovább »

3 DAL, 38 PERC. FELKÉSZÜLTÉL? – THE ACACIA STRAIN – FAILURE WILL FOLLOW

Alanyunk a The Acacia Strain – Failure Will Follow albuma, akik ismertek a tempós, feszes, tematikus dalaikról és a félelmetesen jó színpadi jelenlétükről. Eddig a zenekar sosem villantott ennyire hosszú, komplex dalokat -három dal, 38 perc-, emiatt is lett ez számomra érdekes! Szeretem a hosszú dalokat, talán emiatt is rótta szívembe magát a YOB nevű […]

Tovább »

Esoctrilihum – Astraal Constellations of the Majickal Zodiac (2023)

Az Esoctrilihum géniuszáról, Asthâghul-ról már bátran ki merem jelenteni, hogy az extrém metál egyik legtermékenyebb alkotója napjainkban. Eleve úgy indult a 2023-as esztendő, hogy jan. 2-án az egyszemélyes francia avant-garde banda kigurított egy teljes nagylemezt, a Funeral-t. Tematikáját és hangulatát tekintve is ez egyfajta folytatása volt a tavaly év végi formájának, amelyben az atmoszférikus black/death […]

Tovább »

Obscene Eulogy – Defining Hate: The Truth Undead (2004)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban ennek megfelelően olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak sokak kedvencévé, […]

Tovább »