Egy szerényebb, igencsak régi Hangpróba kör is hozzájárult ahhoz, hogy a mai napig legmagasabb pontszám átlaggal rendelkező lemeze a dán Saturnus zenekar Veronica Decides To Die című anyaga legyen. Persze a szerencsés körülményeken túl az is hozzátesz a dolgokhoz, hogy a kiadvány egy remekmű, akárcsak a banda összes munkája. Igen, elfogult cikk van kilátásban, mivel […]
Tovább »
A művészvilág tele van olyan egyénekkel, akiknek olyan életút van a háta mögött, hogy könnyű inspirálódni történeteikből. Ezáltal haláluk után is egy kicsit még képesek másokon keresztül üzenni a mostani világnak, valamilyen értéket átadni abból, ami őket jellemezte. Most is egy ilyen ritka, ám nagyon örömteli esetnek lehetünk fültanúi. A festészet és a zene egymásra […]
Tovább »
Úgy gondolom az a legkorrektebb, ha már most az elején leszögezem, hogy jelen recenzióm témájául szolgáló album megrázó mivolta miatt egy figyelmeztetéssel indítom ezt az írást. Felkavaró témaköre végett csak az olvassa tovább, akinek tényleg bármit bevesz a gyomra, lelkébe a megfelelő helyen el tudja raktározni a hallottakat. A 80-as évek elején egyre inkább kezdett […]
Tovább »
Kétség sem férhet hozzá, hogy az egyetlen tagot számláló projektek aranykorát éljük már jó ideje, legalábbis az underground bugyraiba merülve gyakran találkozunk ilyen produkciókkal. Nincs ez másként az amerikai Post Luctum esetében sem, az egyébként idén egészen jól menő (mennyiségben inkább, mint komoly minőségben) death/doom metal határvidékén mozogva. Úgy gondolom ez a stílus is kezd […]
Tovább »
Vannak olyan csoportosulások, akiket igazán semelyik korba se lehet elhelyezni. Anomáliaként élik le alkotói életüket, mígnem eljön értük is a megbocsájtást nem ismerő kaszás és a halott bandák temetőjébe nem kerülnek ők is. Az idegentől, szokatlantól, ismeretlentől mindig félnek az emberek. Ez így volt és így is lesz. Míg végül csak pár szál hervadt fekete […]
Tovább »
Elfogadom, hogy némely ortodox halál metal hívő úgy tekint a stílus melodikusabb oldalhajtására, mint aki George Michael-t dúdolgat a férfi öltözőben. Ennek ellenére a melo death mégis közelebb áll hozzám, mint a műfaj eredeti irányvonala. Az angol Countless Skies is ezen bandák táborát erősíti. A formáció története egészen 2009-re nyúlik vissza. Az akkor még Hatespire […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Ha fizikálisan nem is, bár egyre gyakrabban ébredek sajgó végtagokkal, de lélekben biztosan idősebb vagyok saját korosztályomnál. Ebből adódóan kedvelem a 60-as, 70-es évek klasszikus és underground rock zenéig, de ennek tudható be az is, hogy nem tudom és nem is akarom elengedni a 90-es éveket sem. Nekem ez a gyerekkor, a tini évek, másoknak […]
Tovább »
Gyakran hozom fel pozitívumként egy-egy album tekintetében, hogy az adott csapatnak, amely műfajok kevergetésére, átértelmezésére szánják el magukat, milyen jól tud működni a dalszerzés. Egyik alapból folyunk át könnyedén egy másikba, miközben egy csepp ennergiát sem veszítünk, pusztán érdekesebbé válik az anyag. Nem tartom szerencsésnek azt, ha egy lemezen azért szerepel valami, hogy minden zenésznek […]
Tovább »
Adott egy sajátos fantazmagória egy olyan világról, melyben angyalok, démonok és lovecrafti lények vívnak egymással végtelennek tűnő harcokat mágikus eszközökért, hatalomért, az univerzum birtoklásáért. Ez elsőre izgalmasnak hangzik, de egy kicsit alaposabban utána járva az a számomra már röhelyes megközelítés ugrott be, amikor a képregényrajzolóknak sem jut eszébe semmi különleges, ezért mindenkit összeeresztenek mindenkivel, végtelen […]
Tovább »
