2016-ban jelentkezett utoljára nagylemezzel a finn tradicionális doom matuzsálem, a Spiritus Mortis. Ezt az évszámot könnyen megjegyeztem, mivel a Hangpróbán sok érv és ellenérv felvetült az egyébként nagyszerű The Year Is One kapcsán, amit egyesek az évtized doom lemezének tekintenek, míg másokat kevésbé hatott meg. Meglepő módon ezúttal az ellentábort gazdagítottam és a véleményem gyökeresen […]
Tovább »
Ausztráliát egyértelműen nem sorolhatjuk a tipikus doom nagyhatalmak közé, pedig egész pofás kis élet zajlik a kontinensen a műfaj tekintetében. Igaz, könnyen meg is számolhatjuk azokat a csapatokat, melyek visszhangja hozzánk is el tudott érni. Számomra ilyen a The Wizar’d kissé morbid hangulatú tradicionális heavy/doom lemezeivel, hatalmas lehetőségnek tartom a Born For Burning projektet sajnálatos […]
Tovább »
A Tulpa zenekar az utóbbi évek egyik legnagyobb hazai kedvence számomra. A jelen írás tárgyát jelentő lemez nem új abban az értelemben, hogy a banda digitálisan már tavaly és azelőtt megjelent két EP-je (amiről ITT és ITT már kifejtettem a gondolataim) kapott fizikai formátumot. Először a márciusi HammerWorld mellékleteként látott napvilágot, de időközben már digipak […]
Tovább »
Egy belga testvérpár, Owen és Jasper Swerts alapította meg a viszonylag régóta (2007) futó Days Of Desolation nevű grind/death projektet, amivel kapcsolatban még annyi kórság jelzőt találtam (thrashcore, hardcore…), hogy az már tényleg felér valami vírussal. A változatosság nem a véletlen műve szerencsére, hiszen a testvéri szeretet eme kinyilvánítása mellett külön-külön is élik zenei életüket […]
Tovább »
Soha nem hallottam még a Kardashev nevét, ami nem ritka származási helyére utal, hanem arra, hogy közel 10 éves működésük alatt nem sok mindent tettek le az asztalra. Deathcore bandaként kezdték meg tevékenységüket 2012-ben, fitatalon és vagányan, hogy sok EP és demó után eljussanak a világot hidegen hagyó Peripety lemezükig. Pedig az album két dolog […]
Tovább »
Ingoványos talajra tévedtem, ezúttal tényleg kiléptem a komfortzónámból. Nem várom azt, hogy emiatt rózsákat és egyéb jóságokat dobáljanak az irányomba, de számomra nem kicsit idegen a terep. A Savage Master ugyanis a nyolcvanas évek elejét, közepét megidéző ős heavy metal-t tol, amiben én laikus vagyok. Az alap bandák azok persze megvannak nálam is, kifejezetten szeretem […]
Tovább »
Vampirska egy 2019 óta aktív egyszemélyes raw black metal banda az Egyesült Államokból, az anonimitásba burkolózó alkotó egyben az amerikai mezőny egyik aktívabb tagja is jelenleg (gondolhatunk itt számos split lemezen való szereplésre, vagy a japán folklór-ihletésű másik bandájára, a Saidan-ra). Két évvel a kifejezetten ígéretes debütáló lemez, a Torturous Omens of Blood and Candlewax […]
Tovább »
“Van térerő, nincs képzeletHalomra vesszük a mérgeket” Új generáció A sárréti csapat első két lemeze között egy év telt el, de én még most is azt érzem, hogy kicsit érlelhették volna a Kelet népe albumot. Bár jól sikerült és szeretem is, valahogy mégsem éreztem olyan összeszedettnek, mint a bemutatkozó anyagot. A harmadik lemez esetében jóval […]
Tovább »
Részemről azt a jelenséget nevezem első sorban zenének, ami egy sötét sikátor, egy elhagyott épület, egy árnyékos erdő mélyéről integet felém, hogy menjek vele, mert olyat fog mutatni, amit máshol nem láthatok. Letükrözi a készítők lelkét, melyek a hangokon keresztül kezet foghatnak az enyémmel és közösen fedeznek fel soha meg nem tapasztalt érzéseket, érzelmeket. Erre […]
Tovább »
Az ír csapat 2017-ben állt össze, hogy a korábbi csapataikban szerzett tapasztalataikból valami újat alkossanak. A korábbi dolgaiknak nem ástam utána, de ebben a zenekarban még erősen az út elején járnak, annak ellenére, hogy 2019-ben kihozták az első lemezüket. A Fossils címet viselő debüt a gyerekbetegségeivel együtt is egy jó bemutatkozás volt. A leginkább az […]
Tovább »
