Címke: Black Metal

Lucifer’s Child – Előbújnak az árnyak országából

Két nagyszerű lemezzel örvendeztette meg a hellén black metal rajongókat a Lucifer’s Child, amelyet a Rotting Christ kedvelőinek remélhetőleg nem kell bemutatni, hiszen a zenekarok között számtalan átjáró van. Nehéz lenne azonban egy kópiáról beszélni, sokkal inkább egy mellékágról, amely minden ismerős elemet felmutat, de mégis képes a saját hangján megszólalni. Sajnos azonban hosszú ideje nem adtak hírt magukról, egészen mostanáig, ugyanis bejelentették harmadik nagylemezüket, a The Illuminantot. A március 28-án, az Agonia Records kiadásában érkező korong felépítése biztatóan hasonlít az előző kiadványokhoz: várhatóan rövid, feszes dalokkal találjuk szembe magunkat egy igazán gonosz, mégis hangulatos utazás során. Ízelítőt is kapunk a várós anyagról: íme az Antichrist, aminek videója alatt a lemez borítóját is megcsodálhatjuk.

LUCIFER'S CHILD - Antichrist (Official Track Stream)

Ter Ziele – Embodiment Of Death (2025)

Február végén adja ki bemutatkozó albumát a frízföldi Ter Ziele csapata. A doomban utazó hollandok új korongja az Embodiment of Death címet kapta, mellyel egy percig sem szándékoztak véka alá rejteni, hogy nem egy rágógumi-metál lemezt fog majd kezébe a tisztelt hallgató. A zenéjüket doom metalként aposztrofáló négyes eddig sem félt átlépni a műfaji határokat. […]

Tovább »

Dead Of Winter – At The Holm Of The Abyss (2005)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Kryptan – Violence, Our Power (2025)

Éveken át töménytelen mennyiségben fogyasztottam az atmoszférikus black metal anyagokat, főleg a 2010-es éve közepén. Sok különlegességre találtam a műfajon belül, melyek hol ismert, hol ismeretlenebb státuszban szerepeltek, valamint ezeknek a kiadványoknak a lassan végtelenített verziójával, jellemzően gyengébb, vagy ötlettelenebb formában. Igen, úgy érzem, hogy nagyon nehéz már újat mutatni ebben a stílusban, pedig a […]

Tovább »

Monte Penumbra – Austere Dawning (2024)

Van a tanulásnak egy olyan módszere, amit memóriakampónak neveznek. Ez úgy működik, hogy könnyen bevésődő dolgokat jegyzünk meg, melyek segítségével komplexebb emlékképeket is fel tudunk eleveníteni. A tudást képekhez, hangokhoz, esetleg versikékhez társítjuk. Én a zenei évjáratokat különféle érzésekhez, hangulatokhoz, felerősödő stílusokhoz szoktam kötni (már van pár évtized) és még most is vissza tudok emlékezni […]

Tovább »

Oranssi Pazuzu – Muuntautuja (2024)

Néha elgondolkodom azon, hogy az utca embere hogyan reagálna egy olyan „muzsikára”, amire – a rétegzenék – rétegzenéje címkét tudnám leginkább rábiggyeszteni? Olyan audió-szörnyetegekre, amik az elme – és a pokol legsötétebb bugyraiba kalauzolnak, hogy aztán ott gyönyörködhessünk a kakofonikus témáik koponya formájú virágjaiban. Mennyire lehet elrettentő egy olyan zene, ami még a harcedzett füleket […]

Tovább »

Paysage d’Hiver – Die Berge (2024)

Tudjátok milyen az, amikor az ember egyik cikkről ugrik a másikra, miközben az egyetlen célja a semmittevés? Egy ilyen “szörfölgetés” közben kezdtem el olvasni egy újabb feldobott (vagy igaz, vagy kamu) írást arról, hogy micsoda fagyos tél vár majd ránk ebben az évben… Szinte évről évre érkeznek ilyenek, de ez most nem egy egyértelműen kamu […]

Tovább »

Bál – Nagyobb nálam (2024)

Rósz Bálint jelenleg az egyik legtermékenyebb hazai zenei előadó extrém vonalon, efelől nincs kétségem. 2017 óta tartó ámokfutását számtalan single, split, EP kiadvány szegélyezi, melyek közé még így is magabiztosan furakodnak be a nagylemezek. Mindez a kutyát sem érdekelné, ha mezei sufni tuningról lenne szó és egy pandára mázolt unatkozó falusi csaposról, de jelen esetben […]

Tovább »

Mork – Syv (2024)

Thomas Eriksen igazán elemében van az utóbbi időben, hiszen idén két nagylemezt is kínált már a publikumnak. Az első a márciusban érkezett Udåd névre keresztelt és címzett nyersen primitív black metal-t játszó szólóprojektje, illetve s az idei őszt is megkoronázta egy újabb Mork lemezzel, ami egyszerűen csak a Syv (= Hetes) címet kapta. Elsőre felmerülhet […]

Tovább »

Chaos Invocation – Wherever We Roam… (2024)

Mindig jó egy régi ismerőssel összefutni, akivel kapcsolatban az embernek pozitív melékei vannak. Ilyen számomra zenekarok tekintetében a német fekete fém zászlaját lengető Chaos Invocation is, hiszen az ősidőkben, valamikor 2013-ban még fizikai példányt is küldtek második nagylemezükből, a Black Mirror Hoursból. A mai napig imádom és gyűlölöm a cuccot: az imádat a kiadvány minőségének […]

Tovább »