Régóta kóstolgatom, szagolgatom a dunegon synth, dark ambient világát, ami egyfelől nagyon érdekel, de valahogy sosem tudtam teljes egészében kiélvezni. Ennek leginkább a türelmetlenségem, gitárfüggőségem lehet az oka, mert ugye a metalhoz szokott fül azonnal a feszességet keresi a zenében, miközben ez a műfaj szerintem csak a fagyos hullámokat, a katakombák belsejében megáporodott levegő lassú […]
Tovább »
Takushi Yamazaki aki a Masonna művésznévre hallgat egy olyasfajta zajzenész aki senkinek a kedvéért se fog kompromisszumot kötni ha a saját művészetéről van szó. A neve a „mazochista” és a „nő” szavak keresztezése, illetve szójáték Madonna nevével is. Persze ez csak egyike álneveinek, az egész kritikát megtudnám tölteni csak az álnevei felsorolásával de ez is […]
Tovább »
Korunk vámpírjai fekete köpeny helyett manapság inkább több százezres öltönyökkel vadásznak a gyanútlan áldozat vérére. Nem nehéz megvetni ezt a lélektelenül üres, műanyag és rideg modern kort, így tettek az Order of Nosferat tagjai is akik témájuk gyanánt az előbb említett vérszívó szörnyetegeket választották. A történelem folyamán számos kultúrában megjelennek ilyen vagy olyan formában. A […]
Tovább »
Nagy-Britanniában alapítottak egy Order of Nine Angles, azaz A Kilenc Szög Rendje nevű sátánista és szélső jobboldali nézeteket valló szekta. Alapításuk a 60-as évekre nyúlik vissza és legfőbb ellenségüknek a judeó-keresztény hitrendszert kiáltották ki. Meggyőződésük, hogy ezek az egyházak a legnagyobb útonállói annak, hogy bevezethessék a maguk által elképzelt militarista világrendet ami saját megfogalmazásuk szerint […]
Tovább »
Bizonyára meglepően hangozhat a dark ambient berkeibe tévedt szak-avatatlan hallgató számára, hogy jellegzetes különbségek vannak a különböző formációk között. Joggal merülhet fel a részéről az a fajta véleményformálás, hogy bizony ez csak zörejek, morajlások kakofóniája. Viszont különleges fogások iránt fogékony hallgatók számára, akik kellő mélységet éreznek lelkük legbelső vonulataiban, hogy ezen zenei tájakon csemegézzenek egyértelműen […]
Tovább »
A holland ezoterikus ambient – dark ambient zenét játszó Hadewych együttes nem szívesen mozdul ki a biztonságot nyújtó sötét orvából, így elég kevés információt lehet megtudni a tagokról. A közösségi és Bandcamp oldalukon is csak szűkszavúan, furcsa művésznevek mögé rejtőzve mutatják meg magukat (Nÿland – vokál, gitárok, dob; St. Álander – vokál, billentyűk; Ko::ded – […]
Tovább »
Közeledünk az év végéhez, ideje számot vetni az esztendő eseményeiről. Sajnos ez az év sem vonul be minden idők legvidámabbjai közé (ha akad olyan), egyesek szívében, akik komolyabb veszteségeket szenvedtek, minden bizonnyal nyomot hagy. A fájdalom, a szomorúság könnyedén letaglózhat, eltántoríthat minket a folytatástól, pont ezért tartom fontosnak, hogy mindezt akár tudatosan is megtanuljuk megélni, […]
Tovább »
Vannak olyan muzsikák, melyek tökéletesen leírják egy évszak hangulatát. Jelesül az ősz impresszionista festők alkotásait megszégyenítő színkavalkádját, vagy éppenséggel a szürkeségbe fordult esőízű pillanatait. Ezen romantikus hangulatú évszak a számadás, a fordulópont és a befele tekintés időszaka. Az élet érett boldogságáé, melynek küszöbén már ott integet a tél, mint az elmúlás szimbóluma. Ilyenkor még élvezhetjük […]
Tovább »
Mindig érdeklődéssel fogadom az olyan underground projekteket, melyek mögött a szebbik nem képviselői állnak. Örömmel fedezem fel azt a fajta belső inspirációnak a meglétét, ami arra ösztönözi a hölgyeket, hogy megmutassák zenei elképzeléseiket a metál, vagy annak berkein kívül eső sötét tónusú produkciók kapcsán. Így örömmel fogadtam a Leila Abdul-Rauf saját nevével fémjelzett kísérleti ambient […]
Tovább »
A francia post rock négyes Bruit≤ közzé tette a közel egy éve megjelent The Machine Is Burning And Now Everyone Knows It Could Happen Again album teljes anyagát élő előadásban a Decibel Magazin segítségével. A témájában és zenei megoldásaiban egyaránt szétterjeszkedő albumról annak idején itt adott hírt a Fémforgács.
A csapat maga 2016-ban alakult megelőző Toulous-i pop-rock formációk tagjaiból. Kísérletező kedvű dalaikkal később két elő előadáson rögzített felvétel formájában jelentkeztek. Az akkor Clément Libes (basszus és hegedű), Damien Gouzou (dobok) és Théophile Antolinos (gitár) alkotta trió a progresszív zenei irányzatok felé haladt, valójában stílushatárokat nem ismerve. Ekkor csatlakozott Luc Blanchot (cselló) így a Bruit jelen felállása 2018. januárjától teljes. A csapat 2018. júliusában az Elusive Sound-nál jelentette meg az év őszén első EP-jét, Monolith címmel. A Bruit ekkor franciaországi és belga turnéra indult, a Shy Low, Slift, The Black Heart Rebellion, Silent Whale Becomes A Dream, Jean Jean, Endless Dive, Poly Math, Orbel, A Burial At Sea csapatok előtt lépett fel.
Az élő előadások csúcsa a színtérnek teret adó 2020-as Dunk Festival… lett volna, ám a terveket keresztülhúzta a járvány terjedése. A zenekar így az egyéb megszólalási, megjelenési lehetőségeket próbálta megkeresni. A lemezbemutató videofelvétel idejére a dobos posztján változás következett be: a mély ritmusokat már Julien Aoufi szolgáltatja az élő előadásban.
Az album felvételeit La Tanière irányította az Elusive Sound stúdióban, míg rögzítésére sok francia műhelyben került sor, a hangzás változatossága érdekében. Az album artwork-jét Bobby, Mehdi Thiriot, és Sebastien Blanch készítette.
Az filmre került előadást tavaly novemberben rögzítették a Toulous-i Gesu templomban, akkor, amikor az országot teljesen megfagyasztotta a járvány második hulláma. Ennek köszönhetően a sötét és izgatott atmoszféra megjelenik az előadásban is. A kora reggeli órákban készített felvételeket így hatották át a néma városba hirtelen, már-már fülsüketítőn betörő zajok („bruit”).
A film készítésekor különös élményként szerezve csatlakozott a főváros Nemzeti Rézfúvós szekciója és Wanying Lin orgonista (az „orgona Stradivarija”), a templom elképesztő hangzású hangszerét megszólaltatva. A hallgatóságot bizonyosan magával ragadja és elsodorja a mű megszólaltatása.
A környezet és a hangszerek lehetőséget teremtettek arra, hogy az album dalainak minden mélységét és magasságát az elképzelések szerint tudják megjeleníteni. A Bruit célja az volt, hogy a hallgatóban is felvetődjék a kérdés How far can we go – milyen messzire juthatunk még? – s a kérdés közvetlenül kapcsolódik a pillanathoz, a környezethez az átélt társadalmi eseményekhez. A neogótikus templom falai hallhatóan rezonáltak a gondolatra. A Decibel révén közzétett felvételen jól hallható minden apró zenei megmozdulás, egy-egy díszítés, dallam-ötlet formát öltve. A zenekar a rendkívül összefogott előadásával jócskán kihozta a lehetőséget abból a helyzetből, amibe a víruskorlátozások kergették – többek közt – magukat az előadókat is.
