Szinte nincs olyan fórum, ahol az epikus, tradicionális doom metal zászlóshajójaként emlegetett Candlemass mellett ne hoznák szóba párhuzamként a texasi Solitude Aeturnus munkásságát, Robert Lowe és John Perez dédelgetett gyermeke mégis legtöbbször a kevésbé ismert, valamelyest háttérbe szorult zenekarok sorát erősíti. Míg előbbinek ugyanis volt egy hatalmas ütőkártyája, méghozzá az, hogy svéd, addig […]
Tovább »
Híres türelmem és párom szerint példaértékű higgadtságom nagy eséllyel játszik szerepet abban, hogy a lassú, súlyos zenék mellett teszem le a voksomat hallgatnivaló után kutakodás végeztével az esetek nagyobb részében. Ugráljon, akinek hangyák csípik a hátsóját, valamint épületbontási munkálatokat sem végzek szívesen egy-egy átlagosan fárasztó hétköznap után, azonban a kellő tiszteletet parancsoló […]
Tovább »
Nem igazán tudtam hova tenni a nemzetközi összefogás eredményeképp született Towards Atlantis Lights projektet a neve alapján, s mint kiderült, a világhálón sem nagyon sok információ található még róluk. Szó se róla, ezúttal nem maszkos, az ismeretlenség homályába burkolódzó előadók gyülekezetéről kell beszélnünk, pusztán annyira friss, annyira hirtelen előugró dologról, ami még […]
Tovább »Jómagam 2015 óta ismerem a bandát, így az utolsó 3 albummal vagyok igazán képbe, biztos vagyok benne, hogy ezzel mások is így vannak, ezért kérlek beszélj nekünk a kezdetekről. A zenekar 2001-ben alakult, és a „Monolithe I” című debüt 2003-ban jelent meg. Eddig hét nagylemezt, két EP-t és egy kompilációt tartalmaz […]
Tovább »
Elég régóta kerülgetem, nézegetem jobbról-balról a svéd Griftegard zenekar Solemn Sacred Severe című nagylemezét, ami 2009-ben jelent meg. Nagyon kevesen ismerik, pedig a svédek bemutatkozó lemeze egyszerű, mégis fenséges doom metaljával az év egyik leghangulatosabb produkciója volt. Már majdnem nekiláttam egy kritikának, gondolván, hogy legalább ne sikkadjon el az album, amikor felröppentek a […]
Tovább »
Vannak dolgok, amikre emlékszünk, emlékeznünk kell, mások pedig elsikkadnak és elenyésznek. Időnként jogosan, máskor pedig igazi gyöngyszemek tudnak veszendőbe menni, ami ellen úgy próbálok tenni pár tétova lépést, hogy megosztom veletek, ezért szeretek írni régebbi kiadványokról, melyeket hol felfedezek, máskor pedig újra értelmezek. Az biztos azonban, hogy a francia Anthemon zenekarról nem fogtok cikket […]
Tovább »
Ritkán utazom hosszú időn keresztül, de most pont úgy alakult, hogy egy ilyen esemény egybe esett a feröeri Hamferð zenekar második nagylemezének alaposabb megismerésével. A rendkívül enyhe téli idő, ami a komoly fagyok tisztasága és fehér takarója helyett a csendes, nyálkás enyészetnek ad teret, valamint az elsuhanó, vissza nem térő képek különleges hangulatot tudnak teremteni. […]
Tovább »
A fantasztikus, engem legalábbis azonnal magához szippantó névvel ellátott indianapolisi doom metal banda, az Apostle Of Solitude kapcsán első gondolatom az volt, mi lenne, ha összevadásznék a srácokról annyi képet 2004-es alakulásuktól kezdődően, hogy táblázatba foglalhassam a szakállnövesztésük történetét. A tagok cserélődése miatt viszont csak egy „innen indultunk, ide jutottunk” összeállításig jutottam. […]
Tovább »
2011-ben nyugdíjazta magát a Tunderstorm zenekar, aminek borítójáról azonnal beugorhat nekünk valami power metal, esetleg klasszikus heavy metal ?rület. De ez a kép pont annyira megtéveszt? és valamiképp útkeres?, mint a banda egész pályafutása, ami szívószál módjára kacskaringózik vissza egészen a megfelel? távolságból nézve egyre dics?bbnek t?n? 90-es évek elejéig. Történetük a gyönyör? […]
Tovább »
Tetszéstől, nemtetszéstől függetlenül elmúlt évezredeinket leginkább a valláshoz való hozzáállásunk és elképzeléseink határozták meg és bármennyire is a háttérbe szorulni látszanak szép lassan az ezekhez párosított intézményrendszerek, a hit olyan szinten itatta át az emberiség hétköznapjait, hogy a legpogányabb európai is szájára veszi az urat, ha még csak egy véletlen asztallábba rúgás […]
Tovább »
