Vannak dolgok, amikre emlékszünk, emlékeznünk kell, mások pedig elsikkadnak és elenyésznek. Időnként jogosan, máskor pedig igazi gyöngyszemek tudnak veszendőbe menni, ami ellen úgy próbálok tenni pár tétova lépést, hogy megosztom veletek, ezért szeretek írni régebbi kiadványokról, melyeket hol felfedezek, máskor pedig újra értelmezek. Az biztos azonban, hogy a francia Anthemon zenekarról nem fogtok cikket […]
Tovább »
Ritkán utazom hosszú időn keresztül, de most pont úgy alakult, hogy egy ilyen esemény egybe esett a feröeri Hamferð zenekar második nagylemezének alaposabb megismerésével. A rendkívül enyhe téli idő, ami a komoly fagyok tisztasága és fehér takarója helyett a csendes, nyálkás enyészetnek ad teret, valamint az elsuhanó, vissza nem térő képek különleges hangulatot tudnak teremteni. […]
Tovább »
A fantasztikus, engem legalábbis azonnal magához szippantó névvel ellátott indianapolisi doom metal banda, az Apostle Of Solitude kapcsán első gondolatom az volt, mi lenne, ha összevadásznék a srácokról annyi képet 2004-es alakulásuktól kezdődően, hogy táblázatba foglalhassam a szakállnövesztésük történetét. A tagok cserélődése miatt viszont csak egy „innen indultunk, ide jutottunk” összeállításig jutottam. Természetesen […]
Tovább »
2011-ben nyugdíjazta magát a Tunderstorm zenekar, aminek borítójáról azonnal beugorhat nekünk valami power metal, esetleg klasszikus heavy metal őrület. De ez a kép pont annyira megtévesztő és valamiképp útkereső, mint a banda egész pályafutása, ami szívószál módjára kacskaringózik vissza egészen a megfelelő távolságból nézve egyre dicsőbbnek tűnő 90-es évek elejéig. Történetük a gyönyörű alpesi kilátással […]
Tovább »
Tetszéstől, nemtetszéstől függetlenül elmúlt évezredeinket leginkább a valláshoz való hozzáállásunk és elképzeléseink határozták meg és bármennyire is a háttérbe szorulni látszanak szép lassan az ezekhez párosított intézményrendszerek, a hit olyan szinten itatta át az emberiség hétköznapjait, hogy a legpogányabb európai is szájára veszi az urat, ha még csak egy véletlen asztallábba rúgás alkalmával is. Persze […]
Tovább »Biztos vagyok benne, hogy a dán Nortt projekt, amit a változatosság kedvéért Nortt vezet immár évtizedek óta, nem lesz a szilveszteri bulik kelléktárának meghatározó, vagy bármilyen része. Köszönhető ez annak, hogy a projekt kezdete óta (1995) a minimalista, depresszív black és funeral doom émelyítően borús keverékeként kínál alternatívát a cukorsziruppal átitatott popslegerek világában, mintegy ellenpólusként működve. Bizonyos körökben kultikusnak, követendő példának tartott lemezeinek sorát laza tíz év után folytatja most az Endeligt című kedves szösszenettel, amit ma ne, de a holnapi másnaposság ellenszereként nyugodtan leküldhetsz egy besötétített szobában némi folyadékutánpótlással karöltve.
Hosszú, tetszhalott állapotából tért vissza a 2010-es év környékén az angol Iron Void, akik a klasszikus doom legszebb hagyományaira támaszkodva két nagyszerű lemezzel is megörvendeztették a műfaj rajongóit (Iron Void, Doomsday). 2018 elején érkező albumuk az úgynevezett Artúr-mondakörrel foglalkozik majd, címét pedig egyik legismertebb tárgyáról kapta, ez az Excalibur. Ugyan a lemez megjelenésére még várnunk kell, de a róla közzétett The Coming Of A King rövid menetelése több, mint bíztató.
Igazán összeszokott brigád alkotja az amerikai Druid Lordot, mivel tagjai már a 90-es évek óta együtt dolgoznak különböző projektekben (Acheron, Equinox, Apostasy). A nagyrészt death és black vonalon mozgó szakik azonban gondoltak egyet és tovább bővítették zenei elképzeléseiket, ennek eredménye a régi sulis death/doom banda, aminek első és eddig egyetlen lemeze még 2010-ben jelent meg. Bőven itt az ideje már a folytatásnak, ami végre jövő év elején megérkezik Grotesque Offerings címmel. A kiadvány pofás külleme és az azt beharangozó House of Dripping Gore mindenképp váróssá teszi a kiadványt.
2015 egyik legnehezebben emészthetőbb death/doom kiadványa volt a francia Chaos Echoes bemutatkozó anyaga, a Transient. A következő évet újabb kiadvánnyal nyitó banda továbbra sem díjazza a könnyedséget, ennek legjobb bizonyítéka a hamarosan megjelenő Mouvement. Erről a lemezről kapunk egy instrumentális tételt, a már címében sem egyszerű Shine On, Obsidian! Ego! Ego! Echo Back To The Yearning Of The Self!-t.
Melódiákkal teletűzdelt death/doom búslakodásra adták a fejüket a Sojourn projektben gyülekező amerikaiak. A mély hörgések mellett időnként női énekkel is felhigított anyag egyértelműen az Anathema, My Dying Bride, Paradise Lost hármast tekintheti iránymutatónak, úgyhogy ezen bandák híveinek mindenképp érdekes lehet.
