Vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok, cuki kisállatból szörnyeteggé váló manók, cápák és egyéb tenger mélyéről érkező rémségek, halhatatlan álarcos tömeggyilkosok és a karácsonyi vásárra özönlő agymosott tömeg méretének megfelelő zombi hordák támadtak már rá a nagyérdeműre, hogy néhány kellemetlen, mégis adrenalin löketével jóleső félelem érzetet keltsen az unalmas hétköznapok sodrában. A ránk támadó lények megszámlálhatatlanok, főleg, ha […]
Tovább »Black Sabbath, Pentagram, Saint Vitus rajongóként meddig mennél el egy jó doom metal lemezért? Mondjuk Kubáig? Akkor megtaláltad a számításaidat! A Del Pantano 2008 óta létezik, ezzel megcselekedve azt, hogy a kubai tradicionális doom metal zenekarok számát nulláról egyre emlete. Albummal viszont sokáig várattak mindket, de október 27-én ez is megváltozik az Oscuro Consuelo érkezésével.
Az orosz post-doom metal bandáról már kaptatok infó morzsákat korábban, legfőképp közelgő Alien World című lemezükről, ami Stanisław Lem Solaris című sci-fi klasszikusára támaszkodik. Érdekes koncepció, érdekes zene van tehát terítéken, amit immár egészben fogyaszthattok! Dalonként a könnyebb emésztés érdekében a zenekar bandcamp oldalán is elérhetitek a produkciót.
A 2012-ben indult Monuments zenekar funeral/black/doom egyveleget játszott, kiadott egy EP-t, majd nevet váltott. A változás 2015-ben történt, felállásban és stílusban azonban minden maradt a régiben, ennek bizonyítéka az immár Apotelesma néven megjelenő Timewrought Kings album, amit a Solitude Productions is támogat. A lemez első ízelítőjét már meghallgathatjátok The Weakest Of Men címmel.
<a href=”http://solitudeproductions.bandcamp.com/album/timewrought-kings”>Timewrought Kings by Apotelesma</a>
Kevesen ismerik a belga Amenra legénységét, pedig újra és újra bemutatott tehetségük ennél jóval több rajongót érdemelne. De mivel az életben semmi sem véletlen, így ennek a viszonylagos ismeretlenségnek is könnyen megtalálhatjuk az okát, ami jelen esetben az, hogy a banda lemezei hangulat terén leginkább egy olyan pofán rúgásra emlékeztetnek, melynek a fájdalma […]
Tovább »
Meglehetősen hányattatott sorsú zenekarként indult Stockholmban 1988-ban az epikus doom metalt játszó Sorcerer, melynek alapító tagjai sem igazán helyezték előtérbe a bandát. Johnny Hagel basszer a Tiamat kedvéért vált meg tőlük, Tommy Karlsson dobos felszívódott az éterben, akárcsak Peter Furuid gitáros, akit gyakorlatilag az indulás után Mats Liedholm váltott. Anders Enberg szerencsére nem pocsékolta el […]
Tovább »Az érdekes Order Of Unukalhai nevet vette fel a most debütált öt fős banda, akik stílusmeghatározásuk szerint post/black/doom keveréket játszanak. A szintén a zenekar nevét viselő albumon öt monumentális tétel segítségével élhetünk át egy belső utazást, amit a szép borító is ígér.
1996 és 2002 között volt aktív tagja a Dogma zenekar a portugál underground zenei életnek, majd egy demó és két EP után búcsút mondtak hangszereiknek. Ez egészen 2014-ig tartott, mikoris a zenekar tagjai újfent egymásra találtak és a régi dalokat leporolva, valamint néhány új szerzeménnyel kiegészítve nekiláttak bemutatkozó lemezüknek. Ez sem ment feltétlen nagy sebességgel, de végre megjelent a Reditum, amin mesés, női énekkel és extrém férfi vokállal megtámogatott gótikus doom metalt hoztak össze, ahogy azt mindig is szerették volna. A lemezt teljes egészében elérhetővé tették a videómegosztón.
Megalakulása óta minden évben új lemezzel jelentkezik az amerikai Clouds Taste Satanic titokzatos brigádja, akiknek zenei megnyilvánulása jóval könnyebben definiálható: doom metal. Hogy ezen belül milyen irányzat, hangulat jellemző rájuk, leginkább úgy lehetne elmondani, hogy mindegyik. Van is erre idejük, ha azt vesszük figyelembe, hogy hamarosan megjelenő új lemezük, a The Glitter of Infinite Hell közel 70 percnyi anyagot rejt majd, ebből pedig a nyitó, már meghallgatható Greed című tétel 18 perces. Minden rémítő adat ellenére melegen ajánlom a zenekar munkásságát, mert valóban egyedi hangulatokat képesek teremteni instrumentális produktumukkal.
A svédek érzik az acélt, ehhez kétség sem fogható, a finnek pedig ismerik a szélsőségeket, ameddig csak ember képes elmenni. Ha e két nemzet összefog, akkor pedig kő kövön nem marad, ennek legjobb példája a Sons Of Crom zenekart működtető kettős, Iiro Sarkki (Finnország) és Janne Posti (Svédország). Ez utóbbi rendelkezik papírforma szerint […]
Tovább »
