A fantasztikus, engem legalábbis azonnal magához szippantó névvel ellátott indianapolisi doom metal banda, az Apostle Of Solitude kapcsán első gondolatom az volt, mi lenne, ha összevadásznék a srácokról annyi képet 2004-es alakulásuktól kezdődően, hogy táblázatba foglalhassam a szakállnövesztésük történetét. A tagok cserélődése miatt viszont csak egy „innen indultunk, ide jutottunk” összeállításig jutottam. […]
Tovább »
2011-ben nyugdíjazta magát a Tunderstorm zenekar, aminek borítójáról azonnal beugorhat nekünk valami power metal, esetleg klasszikus heavy metal ?rület. De ez a kép pont annyira megtéveszt? és valamiképp útkeres?, mint a banda egész pályafutása, ami szívószál módjára kacskaringózik vissza egészen a megfelel? távolságból nézve egyre dics?bbnek t?n? 90-es évek elejéig. Történetük a gyönyör? […]
Tovább »
Tetszéstől, nemtetszéstől függetlenül elmúlt évezredeinket leginkább a valláshoz való hozzáállásunk és elképzeléseink határozták meg és bármennyire is a háttérbe szorulni látszanak szép lassan az ezekhez párosított intézményrendszerek, a hit olyan szinten itatta át az emberiség hétköznapjait, hogy a legpogányabb európai is szájára veszi az urat, ha még csak egy véletlen asztallábba rúgás […]
Tovább »Biztos vagyok benne, hogy a dán Nortt projekt, amit a változatosság kedvéért Nortt vezet immár évtizedek óta, nem lesz a szilveszteri bulik kelléktárának meghatározó, vagy bármilyen része. Köszönhető ez annak, hogy a projekt kezdete óta (1995) a minimalista, depresszív black és funeral doom émelyítően borús keverékeként kínál alternatívát a cukorsziruppal átitatott popslegerek világában, mintegy ellenpólusként működve. Bizonyos körökben kultikusnak, követendő példának tartott lemezeinek sorát laza tíz év után folytatja most az Endeligt című kedves szösszenettel, amit ma ne, de a holnapi másnaposság ellenszereként nyugodtan leküldhetsz egy besötétített szobában némi folyadékutánpótlással karöltve.
Hosszú, tetszhalott állapotából tért vissza a 2010-es év környékén az angol Iron Void, akik a klasszikus doom legszebb hagyományaira támaszkodva két nagyszerű lemezzel is megörvendeztették a műfaj rajongóit (Iron Void, Doomsday). 2018 elején érkező albumuk az úgynevezett Artúr-mondakörrel foglalkozik majd, címét pedig egyik legismertebb tárgyáról kapta, ez az Excalibur. Ugyan a lemez megjelenésére még várnunk kell, de a róla közzétett The Coming Of A King rövid menetelése több, mint bíztató.
Igazán összeszokott brigád alkotja az amerikai Druid Lordot, mivel tagjai már a 90-es évek óta együtt dolgoznak különböző projektekben (Acheron, Equinox, Apostasy). A nagyrészt death és black vonalon mozgó szakik azonban gondoltak egyet és tovább bővítették zenei elképzeléseiket, ennek eredménye a régi sulis death/doom banda, aminek első és eddig egyetlen lemeze még 2010-ben jelent meg. Bőven itt az ideje már a folytatásnak, ami végre jövő év elején megérkezik Grotesque Offerings címmel. A kiadvány pofás külleme és az azt beharangozó House of Dripping Gore mindenképp váróssá teszi a kiadványt.
2015 egyik legnehezebben emészthetőbb death/doom kiadványa volt a francia Chaos Echoes bemutatkozó anyaga, a Transient. A következő évet újabb kiadvánnyal nyitó banda továbbra sem díjazza a könnyedséget, ennek legjobb bizonyítéka a hamarosan megjelenő Mouvement. Erről a lemezről kapunk egy instrumentális tételt, a már címében sem egyszerű Shine On, Obsidian! Ego! Ego! Echo Back To The Yearning Of The Self!-t.
Melódiákkal teletűzdelt death/doom búslakodásra adták a fejüket a Sojourn projektben gyülekező amerikaiak. A mély hörgések mellett időnként női énekkel is felhigított anyag egyértelműen az Anathema, My Dying Bride, Paradise Lost hármast tekintheti iránymutatónak, úgyhogy ezen bandák híveinek mindenképp érdekes lehet.
2015-ös bemutatkozó EP-je után tetszhalott állapotba került a műfajok ügyes keverésével próbálkozó Euclidean. A doom, post és black metal egyveleget megcélzó zene azonban úgy látszik, mindenképp utat kellett törjön magának, mert végre teljes lemezzel bővült a zenekar által felvonultatott kiadványok száma. A nemrég megjelent Quod Erat Faciendum pont olyan elvont depressziót hoz magával, mint amit elvárhatunk tőle, úgyhogy lehet vele próbálkozni.
Papírforma szerint a német black metal zenekar, az Asator 2005-ben indult, de gyökerei jóval távolabbra nyúlnak vissza. Így nem meglepő, hogy rutinszerűen hozzák a nagyszerű sötét hangulatot, némi doomos lassulással és búslakodással karöltve. Új, a sorban második nagylemezük, a Fragmente már meghallgatható.
