Az elmúlt év folyamatosan frissülő lemezmegjelenéseivel szinte elkényeztette a zenebarátokat s a világméretű járvány ellenére pont úgy, ahogyan azt már az előbbi évekhez mérten megszokhatta az ember. Azonban azokkal, akik az élő zene lüktető és lélekemelő cseppjeire szomjaztak, a fesztiválra és koncertre járóknak sajnos be kellett érniük a száraz, virtuális tér adta lehetőségekkel. Ebben a […]
Tovább »
A klasszikus vonalú rockzenét játszó brit Feral Ghost márciusban érkező második albumáról megnézhető a Say It’s Not Too Late dalhoz készült videoklip. A számot a banda énekese, Danny Warwick írta és a teljes csapat producerelte: „Ez a dal azt a pillanatot ragadja meg, amikor hirtelen rájövünk, hogy ha nem térünk időben észhez, akkor elveszíthetjük a legfontosabb dolgot az életünkben.„
Utoljára 2016-ban adott ki nagylemezt az osztrák speed/punk/rock’n’roll banda, az Ewïg Frost, így már esedékes volt az új album megjelentetése, ami menetrendszerűen 4-5 évente érkezik, már 2003 óta. Jöhet a matek, de helyette inkább leírom: ez már a negyedik teljes kiadvány lesz, ami április 30-tól lesz elérhető Aint No Saint címmel. Az ehhez tartozó kislemezt tavaly év végén jelentették meg, most pedig egy videót is megtekinthetünk hozzá.
Albert Bell két nagyszerű doom metal bandában játszik a basszusgitáron, a Nomad Son és a Forsaken keretein belül, ám néhány éve ezt túl szűkösnek kezdte el érezni és létrehozta saját, egyszemélyes „hobbi” projektjét, ami Sacro Sanctus névre hallgat. Kezdeti híreknek és a szép borítónak bedőlve újabb epikus doomot sejtettem mögötte, ám hamar rá kellett döbbennem, hogy itt egész másról van szó. Ugyan a kezdeti sokk miatt a barátság elmaradt, de Albert nem adja fel elképzeléseit, mivel befutott a Liber III: Codex Templarum lemez, amin továbbra is a heavy/doom metallal fűtött piszkos, mocskos rock zenét és ős metalt próbálja megzabolázni.
Lehet nosztalgiázni, felsorolni az összes ellene irányuló, rossz körülményt, alkalmatlan időpontot, az viszont tény marad, hogy a Mini zenekar lesz a 70-es évek legnagyobb kihagyott ziccere, ami a magyar rocktörténelmet illeti. Az évtized elején egyedülálló minőségben, hazai ízzel és nemzetközi színvonalon kezdett el progresszív rockzenét játszani olyan zenekarokkal összehasonlíthatóan, mint a […]
Tovább »Ausztráliából szárzmazik a progresszív rock/metal keveréket játszó Caligula’s Horse, akik nemrég megjelentették új, In Contact című albumukat, amin hajszálnyival egy óra fölé kúszú játékidőben adagolják nekünk elképzeléseiket a modern progresszióról. Ez már a banda negyedik nagylemeze, úgyhogy rutintalansággal semmiképp nem vádolhatjuk őket, ízelítőnek itt a klipes Songs For No One.
Új albummal jelentkezett a kieli Bone Man zenekar, akik egyedi zenei keverék készítésében érzik otthon magukat. Az egyszerűen hármasként számozott lemezen megtalálható minden eddigi védjegyük: pszichedelikus, stoner rock, valamint grunge és csipetnyi gótika, amit nyers, élőnek ható hangzással tettek még vonzóbbá az említett stílusok kedvelőinek. Fő hatásaik, kedvenceikként olyan zenekarokat emlegetnek, mint a Kyuss, a Sleep, valamint az Orange Goblin. A trió lemezét meghallgathatjátok a banda bandcamp oldalán, de itt is elfogyaszthatjátok egy szuszra.
Családi vállalkozás, örömzene, valamint élethosszig tartó hitelesség és kitartás a kedvenc irány mellett, többek közt ezeket kedvelem az 1978-ban indult Pagan Altar zenekar kapcsán, akik 2015-ben elvesztették a zenekar alapítóját, énekesét, Terry Jonest. Diccon Harper basszer és Andy Green névlegesen, Alan Jones gitáros ténylegesen az apját búcsúztatta személyében, de a végszó még hátra maradt […]
Tovább »A 70-es években volt igazán divatos és érdekes a progresszív rock és jazz keveréke, ami ki is termelte a maga klasszikusait, azonban ma is jelennek meg érdekes, sőt értékes kiadványok a műfajban, csak jóval kisebb visszhangot kiváltva. Ilyen próbálkozás a most debütáló finn zenekar, a Hadal Sherpa bemutatkozása is, mely időnként népies elemekkel is tarkítja múltba révedő, de feltétlenül minőségi instrumentális zenéjét. Ahogy Balthazaar szokta ajánlani zenéit: a reggeli kávé mellé tökéletes!
Megjelenésekor igazán jó visszhangot kapott 2007-ben a görög The Curf bemutatkozó lemeze, ami régi iskolát követő stoner metal, stoner/doom zenéjével könnyen utat talált magának a rajongókhoz, azonban hosszú csend követte a kiadványt. Most azonban megtört a jég és a banda új produkciót tett le a nagyközönség elé, ez a Death And Love, ami mocskos stonerkedése mellett még egészen pofás külsőségekkel is csalogathatja a hallgatókat.
