Dániának akad egy Saturnus zenekara doom metal tekintetében, amit stílusában az egyik legkiemelkedőbbnek tartok, a műfaj tekintetében mégsem nevezheti magát olyan nagyhatalomnak, mint mondjuk Anglia, Svédország vagy Németország. Az extrém vonalon túl azonban már régóta, megbízhatóan szállítja a minőséget az epikus heavy/doomban utazó Altar Of Oblivion is, akiknek van egy jól bejáratott, nem túl agyonvariált […]
Tovább »
Egy időben faltam az atmoszférikus black metal anyagokat, amelyeket úgy öntött a nyakamba a túlterhelés, mint valami apadni soha nem akaró zuhanyt. Aztán természetesen jött a túlcsordulás és az unalom még akkor is, amikor egyértelműen jó lemezzel futottam össze. Meghallgattam… oké, hangulatos, de mit lehetne róla írni, amit még nem írtam? Mit lehetne elmesélni, ha […]
Tovább »
Igen, én toltam be a Canis Majoris bemutatkozó anyagát a hónapban indult Hangpróba rovatba, nem nagy meglepetés. A célom pedig az volt, hogy felhívjam a figyelmet erre a kiadványra, mert engem kifejezetten meglepett, sőt, mondhatni elvarázsolt annak ellenére, hogy biztosan nem ez lesz az évtized megfejtése. Az Eternity Borns From A Moment malmára hajtotta a […]
Tovább »
Nem tehetek róla, de szeretek kategóriákban, valamelyest korlátok között gondolkodni és ha valamiről kialakul bennem egy kép, abból nehezen engedek. A lengyel Godz ov War Productions esetében például hiába van megadva, hogy death/black/doom zenekarokkal foglalkozik, a tőlük kapott promók alapján egyértelműen a halálfém megbízható, ám nem kiugró hírnökeinek könyveltem el őket magamban. Ez lehet, hogy […]
Tovább »
Attól, hogy valaki alapvetően gitár és dob párti, nem azt jelenti, hogy megveti az elektronikát. Ez véleményem szerint egy megbélyegzés, mivel pusztán a kemény metalon élni épp olyan egysíkú és szűk látókörű, mintha valaki csak a techno zenére tudna elaludni. A billentyűk ráadásul, hiába szorultak vissza néhány alműfajban, szerves részei a fémzenének már a kezdetektől […]
Tovább »
Egy nagyon erős évként fog megmaradni 2024 metal zenei szinten, ha az év úgy folytatódik, ahogy az első 2-3 hónapjában indult. Ugyanakkor sajnálattal látom, hogy jóféle doom metal terén elég szerény a felhozatal, a várt lemezek is többnyire a korrekt színvonalat hozzák és nem igazán tudták még kisajtolni belőlem az igazi elégedettséget. Nem lesz ez […]
Tovább »
Alapvető és eddig rendkívül jól bevált életfilozófiámat szeretem lépten-nyomon hirdetni, itt eddig még azonban nem került elő. A boldogságot alapvetően a felesleges stresszhatások elkerülésével próbálom megtalálni, ehhez pedig a “más hülyesége miatt nem vagyok hajlandó felidegesíteni magam” módszer volt mindig is a legmegfelelőbb. Úgyhogy jöhetnek a nyugis doom anyagok, a belső utazásra invitáló, mások számára […]
Tovább »
A milliónyi megjelenés, amit az új zenekarok, vagy akár a régi motorosok produkálnak, azt kell mondjam, az évek alatt rendesen megedzettek. Már nem lesem olyan veszettül a dátumokat, kutatom a beszerzési lehetőségeket, mint az ezredforduló környékén, de még így is akadnak csapatok, melyeknek elég egy hírmorzsája, hogy lázba hozzanak. Ezt az egyre szűkülő tábort erősíti […]
Tovább »
Az angol Ian Arkley a nagybetűs zenészek közé tartozik, aki egész életét a nehézfémekből kinyerhető hangoknak szentelte. Fiatal korától kezdve több kult anyagból is kivette a részét és nincs ez másképp manapság sem. Az énekes, gitáros, billentyűs (gyakorlatilag mindenes ) Ian számára az első lépcsőfokot a Seventh Angel nevű projekt jelentette, amely a 80-as évek […]
Tovább »
Adott egy zenekar több, mint harminc éves pályafutással, korrektnek nevezhető tíz nagylemezzel, ami sem a kapkodás, sem a link hozzáállás oldalára nem billenti el a mérleget és egy rajongótábor, akik a kezdetektől tudnak lelkesedni ezekért a produkciókért. Köztük én is, ezt már most ki kell jelentenem. Mégis rég olvashattatok már nálunk cikket a svéd legendáról, […]
Tovább »
