2022 egyik legizgalmasabb időutazós kiadványa volt számomra az amerikai Early Moods zenekar debütálása, ami a doom metal egy olyan szeletét hozta vissza tetszhalott állapotából, amit The Obsessed, Witchfinder General, Saint Vitus és Pentagram zenekarok képviselnek. Igen, a klasszikus, Black Sabbath gyökerekig hűen visszanyúló, heavy metalban tobzódó zenére gondolok, melyet leginkább a 80-as évek második felében, […]
Tovább »
Felbaszták az agyad? Mérges vagy és nincs a közelben még egy megveszekedett taknyos kisiskolás sem, hogy egy kiadós pofonnal levezesd a feszültséget? Ilyenkor jön jól egy csipetnyi brutális death metal, ami olyan, mint a sima death metal, csak brutális. Persze, ha ez a módszer sem válik be, akkor „szíjjel” egy cigit… Na, túl az alpári […]
Tovább »
Gyakran illetik azzal a váddal a death/doom és funeral doom bandákat, projekteket, hogy unalmasak és egysíkúak. Ilyenkor a műfajok rajongójaként kivont karddal rontok neki az adott illetőnek és sorolom fel azokat az alapvető lemezeket, melyeket érdemes megismerni és rácáfolnak ezekre az állításokra. Aztán elgondolkodom, mert viszonylag kurva gyorsan végére érek a listámnak. Rengeteg hasonszűrő anyag […]
Tovább »
Két anyag van a hagyományos doom vonalon, amit nagyon vártam (sőt, még várok) idén. Az egyik a ilyen a legendás Scald visszatérő lemeze, a másik pedig az amerikai Crypt Sermon régóta esedékes új kiadványa. Előbbiből már kaptunk egy tetszetős ízelítőt, utóbbiból pedig most sikerült végre beszereznem a teljes dalcsokrot. Sajnos promó nem érkezett belőle, hogy […]
Tovább »
Úgy néz ki, későn érő típus vagyok, mivel a francia Benighted lemezeivel már párszor találkoztam itt a Forgácson, főleg a Hangpróbákon keresztül, de valahogy sosem tudtak különösebben közel kerülni hozzám. A jó 25 éve tevékenykedő csapat erről nem tehet, pusztán sosem a jó időben, helyen találtak rám, mert minőségi brutal death/grindcore hurrikánjuk mit sem veszített […]
Tovább »
A belga Nartvind igazi veteránnak mondható 2001-es indulásának köszönhetően a black metal hordák között, még ha túlzott aktivitással és lemezgyártással nem is vádolhatjuk őket. Első albumukra összesen 9 évet kellett várni (Ruinous, 2010), amit csak néhány válogatás követett egészen addig, míg tavaly meg nem ihlette őket az éjszaka lehelete és megszületett a Breath Of Night. […]
Tovább »
Újabb esti promómustra, az egyik lemeznél pedig befigyel az atmoszférikus black/doom megjelölés. Ismerős volt nekem a Darkflight neve, mintha valamikor régen már volna velük, ráadásul pozitív élmények kíséretében. Füles fel, karcos, amortizáló végítéletre felkészülni. Aztán… Jött valami egészen más. A várnai zenekart Ivo Iliev billentyűs, gitáros, énekes alapította még 2000-ben és akkor az említett stílus […]
Tovább »
Vannak zenekarok, előadók, akik nem különösebben foglalkoznak azzal, hogy hallgatja-e őket bárki is. Nem tolják a képünkbe a hírleveleket, nem érkeznek csepegtetett információk, hogy előkészítsék a közönséget mint a “most tessék tapsolni, nevetni” feliratok egy TV show esetében. Az album megérkezik, aki utána járt, vagy rajongói/baráti kör tagja, az tud róla, másoknak pedig marad a […]
Tovább »
Immár két kislány apukája vagyok, a “nagyobb” két és fél éves múlott. Imádom őket, főleg azért, mert nagyjából mindegy, mi szól mellettük. Persze főleg klasszikus rockkal alapozom a jövőt, de természetesen semmit nem fogok rájuk erőltetni. Legfőbb célom, hogy a zene sokszínűségét, kimeríthetetlen eszköztárát szeressék meg és ne a tömegpszichózis hullámain felszínre törő, azért jó, […]
Tovább »
Furcsa illúzió áldozata lettem: meg mertem volna esküdni, hogy a görög Chris Achelous által alapított epikus heavy metal banda előző lemezéről írtam egy ismertetőt. Most viszont hiába kerestem, kutattam, úgy néz ki, ez nem történt meg. Viszont a banda nevének hallatán komoly deja vu érzés kerített hatalmába és rájöttem, hogy ugyan sokat pörgettem a The […]
Tovább »
