Az eredetileg duóként működő Wallner Vain projekt új lemezt adott ki. A Fémforgácson a 2012-es lemezével már bemutatásra került csapat új hard rock/heavy rock korongján Will Wallner gitáros és Vivien Vain énekesnő, európai gyökereiket nem megtagadva, ám továbbra is nagyon amerikai ízű zenét alkotott olyan társakkal, akik korábban a White Wizzard, Dio, Black Sabbath sorait erősítették.

A 2021. április elején megjelentetett Back on the Stripen játszik többek között Jon Leon, basszuson (White Wizzard) és Vinny Appice, dobokon (Dio, Black Sabbath).

A New York állam beli Kingstonban székelő avant rock/punk csapat, a Walking Bombs kiadja a „legfertőzőbb” anyagát, az LP hosszúságú Tears We Should Have Shed albumát. A Morgan Ywain Evans énekes és zenei szakíró vezette projekt egyfajta szóló- és zenei előadás együttműködésével létrejött „alternatív zene”. A mindenkori csapat küldetése a mentális kommunikáció és a kultálisan megosztó pillanatok összefésülése. Friss lemeze amolyan rohadjon-meg-a-gyűlölet (fuck the hate) hozzáállást fogalmaz meg és „válasz azoknak az ostobáknak, akik engem mindigis egy elszabadul hajóágyúnak gondoltak.” – mondja az énekes. Az áprilisban digitálisan már megjelentetett anyagról a Time to Go (Fuck Q) című tétel került kislemezként bemutatásra. A lemez maga a társadalmunk nagy kérdéseit, különösen a humánusságot veszi nagyító alá, hullámvölgyeket és -hegyeket mutat be, a szomorúságot és a dicsőséges, örömteli pillanatokat. Mindezt rendkívül változatos zene hozza közel a hallgatóhoz. A jól hallható, néha önállóan felvillanó ének az akusztikus gitár, trombon (nagy trombita) és basszusgitár összjátéka a zongorával kaleidoszkóp szerű muzsikát alkotnak. A stílusban, vagy inkább a stílusok keveredésében játszanak a lemezen kitűnő vendég előadók is: Elizabeth “Le Fey” DaPena (Globelamp), Sean Paul Pillsworth (Nightmares For A Week, Jerk Magnet), David Brenner (Gridfailure), David Bodie (ex-Time Of Orchids, Divest, Kayo Dot), Taraka Larson (Taraka, ex-Prince Rama), Jack Manley (The Jenifer Shop), és Justin Zipperle (Shadow Witch).

„Mindigis szerettem az olyan bandákat, mint a az Orange 9mm, Faith No More, vagy a Swans, akiknek dalai albumról albumra, újra és újra megleptek. Az én zenei tevékenységem 1993-ban indult, így ezekre a hatásokra reflektálhat.” –  mondja Evans. 

„A Walking Bombs ezen albuma egy felfedező út a hardcore és a punk zene világába is, olyasmi, amit Type O-hatásként összegezhetek. Persze így van benne némi grunge is.” Evans így folytatja: „De ez nem is a stílusok megjelöléséről szól. Inkább arról, hogy mi is jön ki a muzsikából… Igazából nem is a zenei stílusok zsinórmértéke szerint gondolkodom. Nagyon fontos, hogy ne hagyjuk elmúlni az életképességet. Tavaly majdnem diabéteszes kómába estem, és egy évig tartott a felépülésem. A 2020-es év, a Coviddal és minden más fontos eseménnyel igazán nyugtalanított, és arra késztetett, hogy becsatornázzam a szeretetet és a fájdalmat. Egy győzedelmes pillanatként élem meg, hogy végül elkészült a lemez. Nagyon sokat jelent nekem és boldog vagyok, hogy ennyien részt vettek benne. Legfőképpen annak örülök, hogy egy teljes hosszúságú lemezt készítettünk, egy erdő mélyén a Nada Recording Studioban a barátommal, Sean Paul Pillsworth-szel, akivel már több évtizede ugyanabban a szcénában élünk-mozgunk.”

A Worm Hole Death kiadó híre alapján az ipari cyber future metalt, vagyis egyfajta progresszív elemekkel átszőtt modern metalt játszó német Pulse tavaly novemberben adja kis Impulse címet viselő lemezét. A korongról közzétették az első dalt, a Depth hivatalalos szöveges videóját. A dal rövid összefoglalója: a legsötétebb érzéseinkkel való folyamatos küzdelem bemutatása, egyfajta megváltás a kiváló halál előtt… Nyugalom! A klip maga nem is oly’ sötét, mint az előző mondat. A zene pedig kimondottan lebegős, a legjobb progresszív bandák nyomdokaiban haladó, szellős muzsika.

A kaliforniai Stocktonból származó dallamos punk zenekar, a Knocked Down a 2017-es It’s not Easy Getting Old (igen magvas) címet kapott bemutatkozása után nemrég jelentette meg a Anythnig but Luck című lemezét. Erről a korongról először a Left & Empty tételt tették közzé szöveges videóval, a Worm Hole Death kiadó gondozásában. Ahogy a zenekar tagjai fogalmaztak:

„Ez a dal nagyon személyes a számunkra. Dalírás során mindenki valami mást élhet meg. Ha a szöveget végül elég közel engeded magadhoz, akkor majd megérted, mit jelent nekünk. Nem egy vidám dal, az biztos.„

A 2000-ben alakult német death metal és death ‘n’ roll banda, a Debauchery visszatért! Tizennegyediki (!) kiadványa, a A Monster Metal címet viselő album 2021. május 21-én a Massacre Records gondozásában jelenik meg. A zenei anyag egyesíti a death metal jellegzetes elemeit a heavy rock fogós dallamaival, gyilkos riffjeivel és a klasszikus metal motívumaival.

A szövegek meglehetősen brutális fantáziát tárnak fel, és valóban vadállati a hang és a hangzás. A lemezen felbukkan Ripper Owens is, mint vendégénekes. A 3-CDs digipack-kiadvány Trinity of Gods és a Debauchery más bandákkal, többek közt a Balgeroth-szal és a Blood God-dal közösen eljátszott daloait tartalmazza.

A Steel Jungle megjelentette első dalát, a Moonwalking-ot a The Golden Cut című új albumáról, melyet az Inverse Records adott ki. A zenei kalandozás a dob és a basszus ötnegyedes ritmusával indul, furcsa lüktetést adva az egész szerzeménynek. A hangokat, például az akusztikus gitár dallamait az erősített-torzított hangszerelésbe rejtve, mintha a gravitáció határozná meg.

Az ismertető által felsorolt, szóvirágokba font zenei szakkifejezéseket azonban hasztalan lefordítani [pedig már majdnem sikerült – szer.]. A hangulatáról sokkal többet elárul, hogy a dal munkacíme Dédalosz (Daidalos) volt, ám a keverés során a téma annyira kinőtte magát és olyan magasra szárnyalt, hogy az elveszítette mitológiai hangulatát, és sokkal inkább vált egyfajta space rock dallá. A felvételek alatt teljesedett ki a csapat korábbi megszólalásához képest az új billentyűs játéka, és teremtett összeköttetést a dob-basszus-billentyű hangzása a lebegős gitár riffek alatt.

Az április Fémjelzésben már megjelent a hír az amerikai Ringarë (vagy tán már zenekar) Thrall of Winter’s Majesty című lemezének megjelenéséről. Az Amor Fati Productions értesítése nyomán most a lemezről kapott zenei anyagról adunk újabb hírt. A télimádó négy tételes LP meditatív és ambient elemeket ötvöző melodikus black metalként azonosítható. A korong zeneanyagát a projekt két tagja már 2004. óta csiszolja, így egy szezonális jégszobornál jócskán több lett. Az első „készrerögzítést” 2019-ben végezték el, majd néhány vonatkozásban – ahogy mondják – az eredeti koncepciókhoz tértek vissza. A lemez így kerülhetett most a hallgatóság elé.

A stílusban elmélyültek hasonlóságot fognak felfedezni Ildjarn-Nighogg Hardangervidda című korongjának ambient muzsikájával, ami 1997-ben igazán úttörőnek számított (jóllehet, csak 2002-ben került kiadásra), mivel az nagyban inspirálta a Thrall of Winter’s Majesty megalkotását. A lemez egész témájában koncepciózus, borzongató és magával ragadó hangulatot áraszt. A black metalosan elkárogott metaforikus szövegek egészen furcsa vizualitást teremtenek az imádott évszak és a téli környezet leírásához, miközben mindez a hibernáció, máskor az elmúlás, sőt konkrétan a nyers halál képeként jelenik meg. Melegedő időjárásban egyébként kellemes hűsölés!

Foretold, the mysteries of death’s kingdom.
Ensnared by revelation, suspended betwixt eternity.
To worship the season, to worship death.
Thrall of winter’s majesty

Az Invictus Productions nemrég adta hírül a Crucifixion Ritual debütáló albumának megjelenését. A kiadvány tegnap, május 16-án látott hivatalosan napvilágot – sötétsége miatt az újhold lenne a helyes, ha ez csillagászatilag is helytálló lenne. A hasogató hangzású zeneanyag a Gouging the Eyes of Angelic Purity címet kapta. Ahogy a promoter írja, a stílust magas szinten művelő újabb horda muzsikáját az Invictus bátran szabadítja a mit sem sejtő közönségre, mert a duó barbár hangzású zenéje valójában semmiféle trendet nem követ. Nincsenek utánérzések és semmiféle kötődés a napjaink zenéjében is megjelenő szeméthez [huh! – szer.], mert ez hangorkán old school, ebben a tekintetben szűklátókörű ám a stílus-lehetőségek határáig eljutó mindent-tagadó, bestiális zenei mészárlás. A zene megítéléséhez több szó nem szükséges. Annak kérlelhetetlenül nyers hangzását a legjobb (legcélszerűbb) hallani. A Sacrament of Defilement, a Ritual Bludgeoning és persze a címadó Gouging the Eyes of Angelic Purity mindent elmondanak. És tényleg…

Az Earsplit adta hírül, hogy a massachusetts-i melodic hardcore metalos A Wilhelm Scream három korábbi albumát jelenteti meg a Creator-Destructor Records. Az albumok ráadásul exkluzív vinyl formában kerülnek a közönség elé. A három lemez a banda zenéjéért rajongók kedvencei, a Mute Print (2004), a Ruiner (2005) és a Career Suicide (2007). Az erdetileg Nitro-kiadású lemezeket az új kiadó három különböző színű korongon adta ki, és azok jó része elővételben elkelt. A lemezek artwork-jéhez Dave Koch adott újabb motívumokat, az új pólók mellett számos merch-cucc is a polcokra került.

Zenéjükből ízletőt szolgáltat például az alábbi video klip.

A Bay Area beli Creator-Destructor kiadónak a témában felelőse, Ben Murray így mutatta be az együttműködést:

„A Wilhelm Scream tagjai jó barátaink már 2010 óta. Először a keleti parton turnéztam velük. Büszke vagyok rá, hogy többször osztozhattam velük a színpadokon. Úgy ismertem meg őket, mint rendes, igazságkereső fickókat. Aligha tudnék ennél tehetségesebb bandát elképzelni. A legkevesebb, amit mondhatok, hogy dalaik beszivárognak a DNS-embe, már 2004 óta. Már-már valószínűtlen, hogy a mi kiadónkhoz kerültek most, nem tudok elég hálás lenni ezeknek az alakoknak mindezért. Ezernyi dolgon dolgozunk most. Úgyhogy hangoljatok ránk és támogassátok a bandát!„

A Nuno Pereira – ének, Trevor Reilly – gitár/ének, Brian J Robinson – basszus és Nicholas Angelini – dobok felállásal működő Wilhelm Scream leginkább intenzív punk rock bandaként ismert a közönség előtt. Stílusuk folyamatosan fejlődött az elmúlt húsz évben. Riffekben gazdag, uptempos zenéjük metal hatásokat ötvöz, az idők során egyre technikásabbá vált. Ami azt illeti, egy punk rock bandánál ez egyáltalán nem hátrány, hiszen kevés zenekar van, aki ugyanabból ~négy riffből képes egy életművet építeni. Különösen akkor, ha a stílusának megfelelően, fontos társadalmi üzeneteket kíván közvetíteni éveken át a hallgatósága felé. Így a rajongók növekvő serege csatlakozott, hogy az énekessel együtt üvöltse ki tüdejét a fesztiválokon is headlinerré váló banda színpada előtt. A Wilhelm Screamet már ideje a NOFX, a Strung Out, a Pennywise, a Hot Water Music, The Lawrence Arms, The Descendents csapatokkal együtt emlegetik. Ne véltelenül, hiszen velük rendre játszanak közös színpadokon.

Új kiadvánnyal jelenkezett a cseh doom-undergroundból a Chlad nevű bandává formálódott legénység. A Frydlant nad Ostravicí településről 2017-ben indult zenekar fura című MMXX-MMXVII lemeze az éppen inaktív Virtual Void projekt második lemezének is tekinthető – írja a promoter. A Chlad a lemez kiadását első koncertjeivel ünnepelte volna, amire, sajnos nem kerülhetett még sor. Így, előadások híján máris az újabb dalaikon dolgoznak. Az album LP-n, majd műsoroskazettán való megjelentetése után a MMXX – MMXVIII c. zeneanyag most CD-n kerül a közönség elé.

A zeneanyag a néhány éves banda teljes fejlődési görbéjét végig járja, erre utalnak a római számok. Egyes dalok, mint például a Hvozd (2020), a Chram bolesti (2019) és a Chlad (2018) kimondottan a zenekartörténeti áttekintés végett kerültek a korongra. Persze, mindegyik az egységes, korszerű hangzásnak megfelelő köntösbe bújtatva.

A doom metal öröksége egyértelmű a számunkra. A nagyapjának tekinthető Black Sabbath a stílus hatalmas kultuszát keltette, és még ma is az inspirációk végtelen forrása. Zenéjük mára különböző irányzatokra vált. Ők megalkották az alapokat, de minden újabb követő adott hozzá valamit saját magából. Így gazdagodott ez a stílus. Vannak, akik csak másolják az elődöket… de a tradíció tiszteletben tartása már más, nagyon fontos, nem káros. – mondja Peter Sekersson Svrček basszer, aki a Chlad létrehozásán fáradozott.

A kiadó időutazást ígér, ám hozzáteszi, ezt a csapat a saját gyökerei, a Virtual Void révén, zenei életútjuk és a tagok életkoruk miatt is joggal teszi. Milan, a dobos/énekes az idén 50 éves, zenész társai szerint teljesen régisulis fickó. Sekersson és George gitárosok ugyan fiatalabbak, de a hozzáállásuk egészen hasonló.  A Parat Magazine kiadóval 2021. februárjában elkezdett felvételek után a Chlad készen áll színpadra, mind a közönség, mind az őket ismerő underground zenei közösség nagy várakozására.