Kedvelem a rutinos zenészek által működtetett, de mindenféle tekintetben másodvonalas angol doom metal projekteket, melyekből akad szép számmal. Ilyen az Arcadian Temple és a Dark Matter is, akiknek lemezei nem nagyon tudnak a kellemes hallgatni való szintje fölé emelkedni még akkor sem, ha valódi underground legendák tevékenykednek a házuk táján. Ebből a rétegből került most […]
Tovább »
Rengeteg kiadvánnyal, sokszor fizikai példányokkal bombáz minket a francia L.A.D.L.O., ami egyrészt üdvözítendő, ha a hozzáállást és érezhető küldetéstudatot nézzük mögötte, másrészt azonban némileg elszomorít. Az utóbbi oka pont a mennyiség, mivel nagy eséllyel úgy képzelik el a világot, hogy mindenhonnan az általuk támogatott zenék szóljanak belátható időn belül, miközben egyre inkább úgy tapasztalom, hogy […]
Tovább »
Emlékszem, nagyon sajnáltam, mikor 2018-ban a Wisdom bejelentette a határozatlan időre történő leállását, mert a kezdetektől fogva nagyon szerettem a bandát és véleményem szerint négy kiváló lemezt tettek le az asztalra. És sajnos hiába reménykedünk, hogy ez valóban csak határozatlan időre történő leállás lesz, nagyon úgy tűnik, hogy nem – a banda státusza a Metal […]
Tovább »
A kanadai Hatred Reigns borítója és burtális/technikás death metal meghatározása nem feltétlenül keltett különösebb izgalmakat bennem, de a promók kóstolgatása közben nem maradt ki a lejátszási listámról és magam is meglepődtem rajta, hogy ott is maradt. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a frissen alakult csapat bemutatkozása mögött nem lelkes fiatalok, világot felgyújtani kívánó művészek sorakoznak, […]
Tovább »
Egy legendás, kultikus bandáról írni soha nem egyszerű feladat, főleg, ha az komoly változáson megy keresztül. A rajongók egy része a klasszikus lemezek visszatérésében reménykedik, mások az újdonság hiányát róják fel számukra, megint mások pusztán az irányvonalat nem érzik már magukénak. Nagy kérdés, hogy mennyi joga van bárkinek pálcát törni egy olyan zenekar felett, mint […]
Tovább »
A Greg Mackintosh (Paradise Lost, ex-Vallenfyre, Host) vezette blackened doom vonalas Strigoi második nagylemeze, a Viscera (erről itt olvashattok) folytatásaként adta ki 5 számot tartalmazó Bathed in A Black Sun EP-jét. A kislemezen az újra csiszolt címadó mellett négy kiadatlan tétel kapott helyet, amelyek még a Viscera (2022) stúdiómunkálatai alatt születtek. A 14 perces EP-t […]
Tovább »
Épp az egylemezes sorozatunk bővítésének célzatával bogarászgattam a kimeríthetetlen forrásnak tekinthető internetet, amikor összefutottam a youtube-on egy meglehetősen furcsa borítóval ellátott anyaggal. A kiadvány címe, a zenekar neve nem feltétlenül az, ami azonnal megragad, de szerencsére kattintottam és elindult az amerikai Holy Terror zenekar Mind Wars című anyaga. Elég volt néhány perc, hogy elkezdjek utánajárni […]
Tovább »
Az Angertea hazánk talán egyik legrégebbi (1996-ban alakultak) és legkülönlegesebb underground csapata. A trió szinte a kezdetektől (1998 óta) stabil felállásban létezik, akkor váltotta Farkas Pétert Bárkai Laci. A csapat 27 éves fennállása alatt ezidáig néhány demót és EP-t, valamint hat albumot készített, ami azért szép teljesítmény, főleg, ha hozzávesszük, hogy bár voltak külföldi kiadós […]
Tovább »
Nagyon megörültem amikor elért a híre az érkező Dream Unending és Worm közös lemeznek. Ennek egész egyszerű oka van: véleményem szerint mindkét banda kiváló formában van. A Dream Unending a death/doom stílusban, míg a Worm kissé egy kaméleon társulat, hisz’ mindig kicsit változtatnak a stílusukon (legutóbb, az atmoszférikus black metal ösvényére léptek egy köztes death/doom […]
Tovább »
A modern metal éra egyik legmarkánsabban megjelenő jelensége a szélsőségek olyan kutatása, melyben alapvető elemként jelenik meg a disszonancia és a vele járó kiszámíthatatlanság. Saját ízlésem okán ezeket az anyagokat nagyon nehezen tudom megemészteni és jellemzően nem állnak a meghallgatásra váró lemezek piramisának csúcsán, de időnként vágyom az általuk keltett másság, furcsaság érzésére. A szűrőn […]
Tovább »
