Albumkritikák

Bloodbound – Tales from the North (2023)

Emlékeim szerint a 2007-es Book of the Dead címadó dalával találkoztam először a melodikus heavy/power metalt játszó svéd Bloodbounddal, mely egyből magával ragadott, aztán jött szépen sorban az összes többi lemezük is, beleértve a debüt Nosferatu-t is. Érdekes a banda története, mert egy ideig úgy gondoltam, hogy elsődleges és legjobb énekesüknek Urban breed-et fogom tekinteni […]

Tovább »

Satan’s Fall – Destination Destruction (2023)

2020 december 11-én jelent meg a finn heavy/speed metalos Satan’s Fall bemutatkozó lemeze Final Day címmel, már akkor eléggé felkeltette az érdeklődésemet a banda, amit az albumkritikában/ajánlóban ki is fejtettem – és azóta is követem őket. A lemez megjelenése után ugyan volt valamennyi koncertje a bandának, de sajnos nem olyan sok és Magyarországra sem jutottak […]

Tovább »

Bards of Skaði – Glysisvallur: Musick From the Frozen Atlantis (2023)

Akiknek még van érvényes jegyük az élet nevű expressz gyorsvonatra azoknak nem kell bemutatni, hogy milyen elképesztő sebességgel hagyjuk magunk mögött az éveket. Nem rég volt, hogy lekerült a pincébe a műfenyő a nagyi régi díszeivel együtt és már vehetjük is újból elő, nem utolsósorban giccses cukormázba mártott ünnepi slágerekkel együtt. De nem csak ezen […]

Tovább »

a Marblebog / Odvas – Relinquished / Orchestra of Bloodshot Dawn [split] (2023)

A Fekete Terror Productions ha nem is a legnagyobb, de az egyik legismertebb hazai underground kiadok egyike. A kiadó mögött az underground egy igazi megszállottja, Dudás Attila áll, aki az isten tudja, bocsánat – sátán tudja mióta is működteti DIY szellemiségű sötét vállalkozását. Neki köszönhető a Marblebog / Odvas közös Relinquished / Orchestra of Bloodshot […]

Tovább »

Diabolus In Musica – Sárkányfejezet (2023)

Ez már nem az Ördög kistestvére! Nem voltam még Diabolus In Musica koncerten, de a most megjelent Sárkányfejezet lemez után egyértelmű, hogy már nem halogathatom sokáig. Az anyabandát – bármilyen hülyén is hangzik ez egy Ørdøg nevű csapat esetében – meg a két DIM EP-t is szerettem. Tök jó kezdeményezés volt az akusztikus átdolgozás, biztos […]

Tovább »

Warmen – Here for None (2023)

A mai rendkívül nagy zenei dömpingben szinte lehetetlen minden bandát ismerni – még akár egy-két stíluson belül is, hiába kutakodik az ember, hogy lehetőleg minél több bandát megismerjen. Így bevallom őszintén, hogy eddig én sem hallottam a finn Warmen-ről sem, pedig mindig is eléggé szerettem a Children of Bodom-ot, mégsem tudtam, hogy Janne Wirman/Warman billentyűs […]

Tovább »

Apostolica – Animae Haeretica (2023)

Amikor 2021. szeptember 17-én egy új olasz formáció, az Apostolica megjelentette bemutatkozó lemezét (Haeretica Ecclesia) a Scarlet Records jóvoltából, először úgy voltam vele, hogy az időzítés nem a legjobb – ugye a Covid járvány közepette. Elsődlegesen persze azért voltam vele így, mert a lemez megjelenését semmilyen turné nem nagyon tudta követni, viszont a banda azóta […]

Tovább »

Frozen Wreath – Mea Culpa (2023)

Elérkezett az idő, hogy a Szele Zoltán (De Profundis) és Neubauer Roland (Vrag, WitcheR) páros alkotta Frozen Wreath projekt második lemeze is napvilágot lásson. Őszintén megmondom, a duó által bemutatott depresszív szimfónikus black metal sosem volt különösképpen az esetem, néhány banda kivételével. Mindenesetre már az elején leszögezném, hogy ilyen mértékű profizmussal, részlet gazdasággal, egyéni koncepcióval megáldott bandát hazánkban nagyon ritkán […]

Tovább »

The Lore Of Gaubert – Revelations I and II (2023)

Kedvelem a rutinos zenészek által működtetett, de mindenféle tekintetben másodvonalas angol doom metal projekteket, melyekből akad szép számmal. Ilyen az Arcadian Temple és a Dark Matter is, akiknek lemezei nem nagyon tudnak a kellemes hallgatni való szintje fölé emelkedni még akkor sem, ha valódi underground legendák tevékenykednek a házuk táján. Ebből a rétegből került most […]

Tovább »

Pénitence Onirique – Nature Morte (2023)

Rengeteg kiadvánnyal, sokszor fizikai példányokkal bombáz minket a francia L.A.D.L.O., ami egyrészt üdvözítendő, ha a hozzáállást és érezhető küldetéstudatot nézzük mögötte, másrészt azonban némileg elszomorít. Az utóbbi oka pont a mennyiség, mivel nagy eséllyel úgy képzelik el a világot, hogy mindenhonnan az általuk támogatott zenék szóljanak belátható időn belül, miközben egyre inkább úgy tapasztalom, hogy […]

Tovább »