Albumkritikák

Nathanael Larochette – Old Growth (2023)

Úgy néz ki, hogy idén elvagyunk kényeztetve az akusztikus alkotásokkal. Ezen produkciók remek társak lehetnek az év ezen szakában, hogy kellő minőségben (nem csak látványra, hanem zenei szempontból is) áttudjuk magunkat engedni  az ezer színű ősz varázsának. A Musk Ox, The Night Watch és Agalloch – zenekarokkal együttműködő gitáros, Nathanael Larochette, 2016-ban megjelen Earth And […]

Tovább »

MWS – The Final Spark (2023)

A solymári lakótelep metál egyetlen hazai képviselője, az MWS (vagy M.W.S. ezt végül nem kérdeztem meg Both Andrástól, amikor a rádióban vendégeskedett, de talán mindegy is) hosszú idő után jelentkezett új lemezzel. A podcastben megismerhetitek a banda sztoriját, így arra most nem térnék ki hosszan, a lényeg, hogy 13 évvel a None of them Will […]

Tovább »

Gloryhammer – Return to the Kingdom of Fife (2023)

10 évvel ezelőtt adta ki az angol Gloryhammer bemutatkozó lemezét Tales from the Kingdom of Fife címmel, a nagyközönség előtt annyira nem ismert zenészekkel, ám Zargothrax, a gonosz varázsló szerepében egy ismerős arc is visszaköszönt a köpeny alól. Nem sokan gondolták szerintem akkoriban, hogy az Alestorm főnöke, Christopher Bowes életre hív egy másik bandát is, […]

Tovább »

Albino Slug – Albino Slug (1993)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Trichomoniasis – Harvest Of The Killing Fields (2023)

Első és legfontosabb kérdésem felétkek a Trichomoniasis kritika kapcsán, hogy metalt szeretitek-e? Ha igen, akkor nem biztos, hogy érdemes tovább olvasnotok, mert a továbbiakban egy begörcsölt vádliról, egy elpattant idegszál okozta fájdalomról fogok írni, amit ez az amerikai csapat szépen megpróbált átültetni zenei formába. Persze ez a kifejezés is, hogy zenei, igazán hízelgő a banda […]

Tovább »

Sulphur Aeon – Seven Crowns And Seven Seals (2023)

Sok-sok év zenehallgatás után arra számíthatna az ember, hogy mindig akad olyan lemez, amit epekedve vár, de az a tapasztalatom, hogy ennek pont az ellenkezője következett be. Igyekszem nem várni, reménykedni, mert gyakrabban okoznak az ilyen kiadványok csalódást, mint ahányszor betalálnak. Sokkal gyakoribb az, amikor az ismeretlenből előtörve ragad magával egy album. Mindez alól a […]

Tovább »

Uranium – Pure Nuclear Death (2023)

Stílusosan kezdjük az új hullámos hidegháború első fejezetének az elejét. Fellibbennek az atomsorompók és újra ott tart az emberiség, hogy a nagyhatalmak kényszerből jéghideg pengét kénytelenek tartani a másik ádámcsutkájához. Mindez annak érdekében, hogy a másik kezükkel nehogy megnyomják az apokalipszist elhozó gombot. Damoklész kardjaként fog ismét lógni a fejünk felett az armageddon gombafelhője. A […]

Tovább »

Xasthur – Inevitably Dark (2023)

A Xasthur diszkográfia kapott már hideget-meleget az évek alatt, s elég nehezen találja már a szavakat az ember amikor a kaliforniai napsütés árnyoldaláról sokat író Scott “Malefic” Conner legújabb munkájával találkozik… így vagyok ezzel én is. A black metal sötét bugyrait is ismerők számára természetesen a banda neve egybeforrt a DSBM alműfaj/stílus gondolatával, s általában […]

Tovább »

Arghoslent – Resuscitation of the Revanchrists (2023)

Jelen írásom tárgybandája egyike azon brigádoknak, akiknek nevét sose szabad kiejteni szánkon. Puszta figyelembe vétele is olyan főgonosszá változtat minket ezen PC világ orcáján, amilyet még sose látott a bolygó. Létezésük egy hatalmas kelés a seggen, pláne ennek a mostani túlérzékenyített mátrixnak a szerverei nem tűrik az ilyesféle őszinteséget. A modern idők önjelölt igazságbajnokai, azaz […]

Tovább »

One Master – The Names Of Power (2023)

Biztosan a korosodás hozza, de manapság az a furcsa perverzióm alakult ki, hogy nemcsak random repkedek a promók között, hátha valami hanganyag magával ragad, de még el is olvasom a melléjük kanyarintott levelet! Ez régen pusztán időpocsékolásnak tűnt, de most kifejezetten élvezem keresgélni, majd jókat mulatni az olyan minősítéseken, mint a “kultikus banda”, a “skandináv […]

Tovább »