Egyik szemem sír, a másik nevet… A modern metalra jellemző stíluskeveredés miatt kialakult egy egysíkú hangzás, már ami a 2010-es évektől alakult bandákat jellemzi. Olykor viszont egészen különleges projektek születését hozhatja ez az új hullámos trend. Az ausztrál Mirrorshield nevű formáció a power, szimfonikus, illetve folk metal vegyítésével tett kísérletet, az eredmény pedig egészen különleges […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Éveken át töménytelen mennyiségben fogyasztottam az atmoszférikus black metal anyagokat, főleg a 2010-es éve közepén. Sok különlegességre találtam a műfajon belül, melyek hol ismert, hol ismeretlenebb státuszban szerepeltek, valamint ezeknek a kiadványoknak a lassan végtelenített verziójával, jellemzően gyengébb, vagy ötlettelenebb formában. Igen, úgy érzem, hogy nagyon nehéz már újat mutatni ebben a stílusban, pedig a […]
Tovább »
Nem hiszem, hogy annak, aki követi a hazai underground extrém vonalát, be kellene mutatnom a saját magát misanthropic black metalnak tituláló Vrag projektet. Direkt nem írtam zenekart, mivel ez a formáció egy egyszemélyes küldetés, Neubauer Roland (Witcher, Frozen Wreath) zenei kinyilatkoztatása. Immár negyedik nagylemezét adta ki Rendületlenül címmel. A borítón látható (Grafit és hamu remek munkát végzett ismét) erdő, közepén egy hatalmas […]
Tovább »
Ahogy írtam a banda második, Emblas Saga lemezénél, számomra eddig a svéd Brothers of Metal mindkét albuma körülbelül egyformán tetszik, nem teszek nagyon különbséget köztük sem minőségben, sem dalok, dallamok tekintetében. Olyan slágerek vannak mindkettőn, mint a Chain Breaker, Prophecy of Ragnarök, Defenders of Valhalla, Njord vagy éppen a Kaunaz Dagaz. Így nagyon vártam már, […]
Tovább »
Van annak valami diszkrét bája, amikor idős emberek próbálnak 30-40 év után frissnek hatni a metal szcénában. Nagyon nehéz velük dűlőre jutni, hiszen a tapasztalat és a rutin olyan fegyver lehet a kezükben, amivel simán két vállra kellene fektetniük egy fiatal csapatot, ugyanakkor a műfajhoz szükséges “tűz”, a kreatív éra ebben a korban jelentősen csorbulni […]
Tovább »
Négy év kihagyás, tagcserék és újabb botrányok után Brian Warner és bandája, a Marylin Manson új albummal jelentkezett, ami ezúttal visszanyúl hangzásban a régebbi anyagokhoz. Két felejthető anyag után letett az asztalra egy újabb ütőset. Az új lemezen a Code Orange-ból ismert Reba Meyers gitározik és a Rob Zombie, Wednesday 13 együttesekben is játszott Piggy […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Van a tanulásnak egy olyan módszere, amit memóriakampónak neveznek. Ez úgy működik, hogy könnyen bevésődő dolgokat jegyzünk meg, melyek segítségével komplexebb emlékképeket is fel tudunk eleveníteni. A tudást képekhez, hangokhoz, esetleg versikékhez társítjuk. Én a zenei évjáratokat különféle érzésekhez, hangulatokhoz, felerősödő stílusokhoz szoktam kötni (már van pár évtized) és még most is vissza tudok emlékezni […]
Tovább »
Mondjon bárki bármit, nekem az újkori Anathema nagyon tetszett. Én tökéletesen jól elvoltam a 2017-es utolsó lemezükkel is, még úgy is, hogy a kedvenc dalom a Closer, ami ugye 2003-as A Natural Disaster-en jelent meg. Azóta is gyakran hallgatom a The Optimist dalait és bevallom nagyon sajnáltam, hogy a COVID időszakban a csapat a felbomlás […]
Tovább »
