Vannak zenekarok, előadók, akik nem különösebben foglalkoznak azzal, hogy hallgatja-e őket bárki is. Nem tolják a képünkbe a hírleveleket, nem érkeznek csepegtetett információk, hogy előkészítsék a közönséget mint a “most tessék tapsolni, nevetni” feliratok egy TV show esetében. Az album megérkezik, aki utána járt, vagy rajongói/baráti kör tagja, az tud róla, másoknak pedig marad a […]
Tovább »
Immár két kislány apukája vagyok, a “nagyobb” két és fél éves múlott. Imádom őket, főleg azért, mert nagyjából mindegy, mi szól mellettük. Persze főleg klasszikus rockkal alapozom a jövőt, de természetesen semmit nem fogok rájuk erőltetni. Legfőbb célom, hogy a zene sokszínűségét, kimeríthetetlen eszköztárát szeressék meg és ne a tömegpszichózis hullámain felszínre törő, azért jó, […]
Tovább »
Furcsa illúzió áldozata lettem: meg mertem volna esküdni, hogy a görög Chris Achelous által alapított epikus heavy metal banda előző lemezéről írtam egy ismertetőt. Most viszont hiába kerestem, kutattam, úgy néz ki, ez nem történt meg. Viszont a banda nevének hallatán komoly deja vu érzés kerített hatalmába és rájöttem, hogy ugyan sokat pörgettem a The […]
Tovább »
Hogyan lehet a nyomorúság még nyomorultabb, a lelkifájdalom érzése még jobban szorongatóbb? Erre kielégítő magyarázatot ad a funeral doom, ami egyfajta duplafenekű koporsóként funkcionál. Az amúgy is bánattal vert doom metal oldalhajtásaként megjelenő stílus még lassabb, még reménytelenebb, mint a számára életet adó anyaműfaj. Ha ez nem is lenne elég, minden hangszert úgy hangolnak (és […]
Tovább »
Azok, aki nem csak a fémzenék terebélyes fájának a gyümölcseiből szeretnek csemegézgetni azok számára a Camerata Mediolanense neve bizonyára nem cseng ismeretlenül. Ugyanis a formáció a neoklasszikus – darkwave/post-punk vonal egyik kiemelt alakjának számít. A banda 1994-ben Milánóban alakult, melynek neve szó szerint azt jelenti: hogy „milánói kamarazenészek csoportja” – a város ősi latin nevével […]
Tovább »
Úgy gondolom, hogy a heavy/power/folk metal berkein belül aligha kell bemutatnom a svéd Nils Patrik Johanssont a hallgatóknak, olvasóknak. Jó néhány bandában történő tevékenysége mindenképp említésre méltó, legyen szó akár az Astral Doors-ról, a Lion’s Share-ről, a Wuthering Heights-ról, a saját neve alatt futó szólóprojektjéről, vagy a Civil Warról – ahonnan már sajnos kilépett, de […]
Tovább »
A Saidan nem csak az érdekes tematikus koncepcióját (japán horror történetek), de stílusát tekintve is (erősen punkos, üde, felemelő dallamok használata) egy meglehetősen ötletes és karakteres együttes a black metal műfajában napjainkban. Durván két év telt el az előző lemezük óta, ám a Nashville-i duó addig sem tétlenkedett. Legújabb alkotásuk, a Visual Kill: The Blossoming […]
Tovább »
Dániának akad egy Saturnus zenekara doom metal tekintetében, amit stílusában az egyik legkiemelkedőbbnek tartok, a műfaj tekintetében mégsem nevezheti magát olyan nagyhatalomnak, mint mondjuk Anglia, Svédország vagy Németország. Az extrém vonalon túl azonban már régóta, megbízhatóan szállítja a minőséget az epikus heavy/doomban utazó Altar Of Oblivion is, akiknek van egy jól bejáratott, nem túl agyonvariált […]
Tovább »
Egy időben faltam az atmoszférikus black metal anyagokat, amelyeket úgy öntött a nyakamba a túlterhelés, mint valami apadni soha nem akaró zuhanyt. Aztán természetesen jött a túlcsordulás és az unalom még akkor is, amikor egyértelműen jó lemezzel futottam össze. Meghallgattam… oké, hangulatos, de mit lehetne róla írni, amit még nem írtam? Mit lehetne elmesélni, ha […]
Tovább »
Igen, én toltam be a Canis Majoris bemutatkozó anyagát a hónapban indult Hangpróba rovatba, nem nagy meglepetés. A célom pedig az volt, hogy felhívjam a figyelmet erre a kiadványra, mert engem kifejezetten meglepett, sőt, mondhatni elvarázsolt annak ellenére, hogy biztosan nem ez lesz az évtized megfejtése. Az Eternity Borns From A Moment malmára hajtotta a […]
Tovább »
