A svéd trió pár éve létezik csak, és ez az első lemezük. Igazából ez az egyik legtovább halogatott promós lemez, amit eddigi nem túl hosszú ‘forgácsos pályafutásom során sikerült bevállaljak cikkírás céljából. A doom egy nagyon érdekes műfaj, mert számomra a végzetek zenéje. Ha jól meg van csinálva, „kivégzet” lesz belőle, mivel a lelkem legmélyéig […]
Tovább »
Nehéz dolga van errefelé a doom metalnak mostanság, legalábbis nálam majdnem nullára redukálódik annak esélye, hogy a zene melankolikus atmoszférája elérje hatását, mikor hét ágra süt a nap. Így a Wedding In Hades nagy dolgot tett, mert a körülmények ellenére belopta magát ide a négy fal közé a komor, gyászos hangulat, amit a franciák zenéje […]
Tovább »
Az ausztrál Ne Obliviscaris 2007-es, The Aurora Veil címet viselő demójával magára vonta sok, az eredeti, különleges, rendhagyó muzsikák után kutató zenehallgató figyelmét. A 3 számos, 33 perces anyag tükrében sejteni lehetett, hogy a „kengurus-koalás kvintett” komoly, meghatározó tényezője lehet a black-ben gyökerező, extrém progresszív metal színtérnek. De a fene se gondolta volna, hogy a […]
Tovább »
Azoknál a zenéknél, amikben sokáig nem történik semmi, amikor végre igen, akkor minden hirtelen változás elementáris erővel bírhat. Ezzel most azt szeretném kinyögni, hogy egy mozgalmas lemezt hallgatva, annak a feléhez elérkezve, már elvesztjük egy kicsit a figyelmünket, és nem veszünk észre meglepő fordulatokat. Vegyünk például egy buszutazást! Nagyon jól lehet aludni egy monoton, rázós […]
Tovább »
A Moonspell Irreligious albuma örök kedvencem. Jól belegondolva még az sem túlzás talán, ha azt állítom, hogy a saját Top10-es örökranglistámra is felfér. Viszont egyik lemezükkel sem sikerült annyira megbarátkoznom azóta sem, mint azzal. Pedig készítettek néhány jó lemezt már hosszú, húsz éves pályafutásuk alatt. A portugálok esetében érzek némi hasonlóságot, párhuzamosságot a Paradise […]
Tovább »
Az előző 2010-es Carach Angren lemez, a Death Came Through A Phantom Ship valamit nagyon megmozdított bennem akkor, még ha nem is eredetiségével, hanem inkább a belőle áradó energia, monumentalitása győzött meg. A hangpróbán nem ért el túlzottan nagy sikereket, viszont itt van az új lemez, és úgy éreztem erről már érdemesebb többet foglalkozni pár […]
Tovább »
Létezik egy érdekes kompánia Bonnban. Kilenc zenekart gondoznak, és ők maguk alkotják a zenekarokat is (gyönyörű a magyar nyelv eszköztára, de ezt sajnos máshogy nem tudtam leírni). Akkor ismertem meg őket, amikor tavaly Pistike66 beajánlotta a Valborg Barbarian lemezért a Hangpróbára, ami pár hét hallgatás után az év lemezévé lőtte ki magát nálam (az anyag […]
Tovább »
Korábban semmit sem hallottam erről a spanyol zenekarról, igaz „csak” 2000-ben alakultak, a The Shortest Way a 2. nagylemezük, úgyhogy nem kapkodták el a srácok. Igaz ez nem is baj, inkább 3-4 évente adjon ki egy banda egy minőségi munkát, mint évente egy szürke, semmilyen albumot. Ha már a szürke színnél járunk: az egyszerű, de […]
Tovább »
A soproni zenekar 2008 óta zúdítja a magyar közönségre minden haragját tipikus, ösztönös hardcore metal formájában. Az Indul a menet első teljes albumuk, ami természetesen a zenekar gondozásában látott napvilágot. Már most le kell szögeznem eme információ birtokában, hogy a srácok nem dúskálnak az anyagi javakban, mégis igencsak pofás borítót és hangzást tudtak […]
Tovább »
Az epikus doom metal az egyik legnépszerűtlenebb a metal műfajok között, a világon alig 60-70 banda foglalkozik vele. Sokan nem értik a népszerűtlenséget, mondván, hogy a Black Sabbath is milyen ismert volt…Pedig van rá magyarázat: kevés az IGÉNYES zenekar és ezt másképp nem lehet eladni. A Candlemass messze a legnagyobb Sabbath követő, mindezt 1984-ben […]
Tovább »
