Albumkritikák

Gloombound – Dreaming Delusion (2025)

Ahogy a Death Has Spoken cikkemben megjegyeztem, a 2025-ös év a szimplán jó death/doom lemezek évének bizonyult, ahol a mennyiség adott, a kiugró tehetség azonban kevésbé mutatkozik meg. Ez egyfelől öröm, mert az általam kedvelt műfaj virágzik, másrészt egy kissé szomorú, hiszen igazán jelentős újoncokat, friss és egyedi anyagokat kevésbé lehetett bemutatni. Alapvetően nehéz feladat […]

Tovább »

Death Has Spoken – Elegy (2025)

Idén kifejezetten lassan ballagtunk bele az őszbe, ami egyfajta eleganciát ad az elmúlásnak. Nagyon kedvelem ezt az évszakot, mivel az igazán jó séták és a kellemes melankólia melegágyának nevezhető, ezek pedig a kedvenc időtöltéseim között szerepelnek. Nagy kérdés, hogy mit hallgassunk ebben az időszakban és mi mást is javasolhatnék nektek, kedves Olvasók, mint a jó […]

Tovább »

Old Sorcery – The Escapist (2025)

Három év elteltével jelentkezett ismét albummal Vechi Vrăjitor (Juuso Peltola), a projekt géniusza. Az Old Sorcery 2017 óta a dungeon synth műfaj igazi zászlóshajója, csodálatosan gazdag, színes és kalandos hangzásvilágával. Véleményem szerint az Old Sorcery minden egyes új lemezével egy lépést “távolodik” a klasszik old-school dungeon synth stílustól egy teátrálisabb, gazdagabb és varázslatosabb hangzás felé. […]

Tovább »

Kauan – Wayhome (2025)

Úgy vélem, hogy az idei év tartogatott pár igazán nagy horderejű megjelenést. Viszont várományozás tekintetében számomra abszolúte dobogós helyen szerepelt az atmoszférikus doom / progresszív rock / post-rockot játszó Kauan új nagylemeze. Úgy vélem, hogy a  dél-uráli régióban található Cseljabinszk városában megalakult együttest sokaknak nem kell bemutatni. Hiszen Anton Belov által 2005-ben megalapított zenekar a […]

Tovább »

Joy Shannon – In The Forest Singing Sorrowless (2025)

Az ősz már teljes egészében átfestette a tájat. A természet felöltötte arany-rőt és rozsdaszín köpenyét, hogy hamarosan átadja a helyét a lezárás időszakának. Hihetetlen, hogy peregnek a napok, hetek, hónapok – Edgar Allan Poe után szabadon – mint homokszemek az ujjaink közt. Nemrég még élveztük a meleg nyári napokat, most meg felocsúdva azon vesszük észre […]

Tovább »

Hooded Menace – Lachrymose Monuments Of Obscuration (2025)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyerekkori barátom. Az a fajta, aki szar családban nőtt fel és egyetlen igazi társává a gitárja vált. Végtelenül magába forduló, de a végsőkig megbízható, ám az öröksége, az italozás sajnos gyorsan elvette tőlünk. Na, ő járt a fejemben akkor, amikor sokadszorra füleltem meg az új Hooded Menace […]

Tovább »

Linnea Hjertén – Steg för steg (2025)

A skandináv folk és underground zenékre specializálódott Nordvis records várható megjelenések kínálata nyomán érkezett el hozzám a Linnea Hjertén második albuma. Az egyszemélyes formáció Nio systrar című debütáló korong egy erősen rituális ambient alapú alkotás volt, ami egy igen letisztult zenei koncepcióval bírt, viszont a hangulat tekintetében elismerés illeti. Azonban a Nornák tovább szőtték fonalukat és […]

Tovább »

Owls Woods Graves – Strix (2025)

Mit is jelent a Strix? Nos, a kifejezés egy ókori mitológiából származó entitást jelöl, ami általában egy vérszomjas szárnyas állat (általában bagoly, esetleg denevér). Egy igazi rossz ómen, és valószínű, hogy ez a mitológiai lény a sok évszázaddal később kialakult vámpír-kép egyik alap komponense is. A kis bestiárium leckét követően szerintem érthető, hogy miért is […]

Tovább »

Halfsleeper – Midnight Blue

Brazília valamennyiünk elméjében az örök napsütés, a foci, a karneválok és a szamba országaként van jelen. A sztereotipikus latin pozitivitást, a temperamentumos déli hozzáállást és világszemléletet ismerve tulajdonképpen kultúridegennek hat egy Halfsleeper-höz hasonló post-punk, darkwave projekt létezése. Tájidegen elemként úgy emelkedik ki a são pauloi duó a brazil kultúrából, mint elhagyatott gyárkémény a Copacabana aranyszínű […]

Tovább »