Nem értem miért hiszi úgy sok zenekar, hogy művészetük akkor tud leginkább kiteljesedni, ha jó hosszú dalokkal pakolják tele aktuális lemezüket… Nyilván előfordul, hogy meg tudják tölteni tartalommal ezeket a monstrumokat, de gyakoribb az ellenkezője. És szerintem az se mindegy, hogy melyik stílus képviselője az adott banda. Az atmoszférikus, lassan építkező műfajok esetében indokoltabbnak vélem […]
Tovább »
Az Alice In Chains visszatérésének igencsak örültem annak idején. A 2009-es Black Gives Way To Blue lemez szintem igencsak erősre sikerült. Azóta is rendszeresen előkerül, főképp az olyan fogós daloknak köszönhetően, mint a címadó, a Looking in a View vagy a Check My Brain. A PeCsás koncert pedig ugyancsak kellemes emlékként él bennem. Aztán teltek […]
Tovább »
Első Hegyalja fesztiválomra utaztam, igaz csak egy napos látogatás fért bele, így egyértelmű volt, hogy ez csakis a Down fellépésének napja lehet. Hogy végül nem lett teljesen feledhetetlen az élmény, annak sok összetevője van. Szóval, mivel az utóbbi években már a fesztiválokkal szemben a sima koncerteket részesítem előnyben, így nem nagyon tudom a fejlődést a […]
Tovább »
Bár a nickem szerint én is öregfiú vagyok, annyira mégsem, hogy a maga idejében, azaz pályafutásuk kezdetén hallhattam volna a Black Sabbath-ot zenélni. Sőt, első találkozásom a bandával nem közvetlen volt, hanem áttételes. Egész pontosan a Faith No More zseniális The Real Thing című albumán szereplő War Pigs feldolgozás volt az első tapasztalásom BS téren. […]
Tovább »
2013 a nagy öregek éveként fog bevonulni a rock/metal nagykönyvébe. Hisz két olyan stílusalapító zenekar is új lemezzel jelentkezett, akiktől talán még a legmerészebbek sem vártak már semmit. Az egyik a Deep Purple, a másik meg a Black Sabbath. Sajnos a tavalyi év végén elhunyt minden idők egyik legnagyobb billentyűse, dalszerzője, Jon Lord, így a […]
Tovább »
Földi életünk legjobban várt felsírásunk utáni szakaszában egyik legmegerőltetőbb, legnagyobb kihívást, és ezzel együtt a legjelentősebb buktatókat is magában rejtő feladatunk a jó és a rossz történések közötti határvonalat megtalálni, ép bőrrel, elmével, lélekkel megúszva megélni a rajta való átkeléseket. És ezzel minden nap szembesülnünk kell a nem várt végig. Olykor nem is értjük a […]
Tovább »
A polák whiskyvedelők új albumának borítója sem szép… De legalább ronda! Mondjuk e téren hozzák a tőlük elvárhatót, hisz a debüt lemez se a megkapó külcsínéről híres. Azt meg döntse el ki-ki, hogy inkább az egyes korong androgün figurája, vagy a kettes állatkoponyája jön be neki jobban. Igaz ezúttal nem tudok mondani a bookletről semmit, […]
Tovább »
Gyakran merül fel a kérdés, hogy az ismétlés, önismétlés mennyire tolerálható egy-egy bandánál, ez a téma nálam kifejezett fontossággal bír, mert véleményem szerint az állandó minőségből nagyon sokat el lehet viselni. Tökéletes példa erre egy régebben olvasott recenzió, melynek hatására úgy döntöttem, hogy tollat (billentyűt) ragadok és kiveszem a részem ebből a […]
Tovább »
Ha lenne egy nagy kalap pénzem, és még vagy három, de legalább két, velem teljesen megegyező klónom, akkor a nyolcvanas és kilencvenes évek nagy német thrash metaljának szentelném azt a kevés időt, ami mostanában jellemzi unalmas hétköznapjaimat, és egy igen komoly kis bandát szednék össze, hétvégi „fűrészelés” fedőnév alatt. – Ebben a viharvert, kettő pont […]
Tovább »
Nem szeretnék senkit se untatni a Queensryche-szappanopera részleteivel, ha valaki nem lenne tisztában a szituval, és kíváncsi rá mi vezetett ahhoz, hogy jelenleg két formáció is használja ezt a nevet, nézzen utána! Elég szomorú történet ez, és főleg Geoff Tate nimbuszát tépázta meg, ugyanis nem egy helyen olvastam már ahhoz hasonló dolgokat, miszerint az elmebaj […]
Tovább »
