Címke: death metal

Xasthur – Inevitably Dark (2023)

A Xasthur diszkográfia kapott már hideget-meleget az évek alatt, s elég nehezen találja már a szavakat az ember amikor a kaliforniai napsütés árnyoldaláról sokat író Scott “Malefic” Conner legújabb munkájával találkozik… így vagyok ezzel én is. A black metal sötét bugyrait is ismerők számára természetesen a banda neve egybeforrt a DSBM alműfaj/stílus gondolatával, s általában […]

Tovább »

Arghoslent – Resuscitation of the Revanchrists (2023)

Jelen írásom tárgybandája egyike azon brigádoknak, akiknek nevét sose szabad kiejteni szánkon. Puszta figyelembe vétele is olyan főgonosszá változtat minket ezen PC világ orcáján, amilyet még sose látott a bolygó. Létezésük egy hatalmas kelés a seggen, pláne ennek a mostani túlérzékenyített mátrixnak a szerverei nem tűrik az ilyesféle őszinteséget. A modern idők önjelölt igazságbajnokai, azaz […]

Tovább »

Asinhell – Impii Hora (2023)

Bőszen szokták emlegetni, hogy az ördög a részletekben rejlik. Ezért talán nem is olyan meglepő, hogy mindig permanensen indiszkrét voltam a projektekkel kapcsolatban, egészen pontosan a zenei vállalkozások kapcsán. Talán emlékszünk még rá, hogy a nem is olyan távoli múltban, amikor még Michael Poulsen (Volbeat, ex-Dominus) zenésztársaival stúdióba vonult, hogy a 2021-es kiadású Servant of […]

Tovább »

Temple Of Dread – Beyond Acheron (2023)

Spiekeroog egy egészen apró, Németország partjaitól néhány kilométerre lévő északi-tengeri sziget, aminek termete ellenére egészen komoly történelme van. Sokan eredeztetik a nevét a “tároló” kifejezésből, ami ugyan hivatalosan nem bizonyított, de igencsak meggondolandó azt a tényt figyelembe véve, hogy a középkori kalózok kedvelt rejtekhelye volt. Használták kikötő gyanánt, de itt tárolták, cserélgették a “lopott szajrét” […]

Tovább »

Abominated – Traumatic Putrefaction (2023)

A polyák death metal színtér sohasem arról volt híres, hogy csendes állóvízként, és aeonokig ható rezzenéstelen fodrok nélkül eméssze fel a stílus fanatikusait. A folyamatos friss utánpótlásnak hála a műfajnak egyszerűen nem volt ideje terméketlen fertővé válnia. – Ez nagy bizonysággal egyszerűen genetikailag kódolva van a lengyel zenekarokban: örök mozgás, hullámzás és a trendek időbeni […]

Tovább »

Lakupaavi – Raah Raah Blääh (2005)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban ennek megfelelően olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak sokak kedvencévé, […]

Tovább »

Demilich – Nespithe (1993)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Spawn of Evil – Megjelent új albumuk

10 évnyi matéria gyülemlett fel az izraeli Spawn of Evil háza táján, így ideje volt annak, hogy mindezt a brutalitást a publikum elé tárják. Ez meg is fog történt, hiszen új albumuk jelent meg, ami a harmadik a sorban. A Sadistic Missionaries tradicionális death metalt tár a hallgató elé. Mindezt a Pest Records jóvoltából élvezhetjük. A bizonytalanoknak készültek ízelítőkkel is. Itt van a Rhea of the gods és a Storm of all sins lemezelőzetes, amit Morbid Angel, Benediction, Gorefest rajongóknak ajánlanak.

SPAWN OF EVIL - Rhea of the gods (Official)
SPAWN OF EVIL Storm of all sins

Cemetery Urn – Suffer the Fallen (2023)

Van pár személyes aranyszabályom, amit szinte sose szoktam figyelmen kívül hagyni. Az egyik az, hogy ha egy death metalban jártas brigádnak a nevében valamilyen temetővel kapcsolatos dolog szerepel, akkor azt feltétlenül meg kell hallgatni. A másik úgy szól, hogy ha Mark Riddick keze nyomát viseli a borító, akkor az mindenképp érdemes a figyelemre. És van […]

Tovább »