Két kifinomult angol úriember, Roger és Migo úgy döntöttek 2013-ban, hogy nem húzzák tovább az időt, most már belevágnak egy zenei utazásba. Jó néhány dobos elfogyasztása után a közelmúltban csatlakozott hozzájuk Barney, aki valamivel fiatalosabb lendülettel rögtön behuppant a dobok mögé. A ködös Somerset megye titokzatos romjainak, középkori hangulatának árnyékában láttak neki a […]
Tovább »
2013-ban szinte a semmiből került elém az amerikai Magic Circle bemutatkozó anyaga és akkor bizony két vállra fektetett. Bátran párhuzamba állíthattam az akkor megjelent Sabbath lemezzel és simán kihoztam volna kettőjük párharcából az amerikaiakat győztesnek. Ennek okai nagyon egyszerűek: nagyszerű dalokkal felszerelkezett, nem csak másolatnak tekinthető heavy/doom lemezt tettek le az asztalra sajátos […]
Tovább »
Az arizonai Nate Garrett gondolt egy nagyot 2015-ben és a felfelé ívelő pályafutását megkezdő death metal csapatból, a Gatecreeperből külön utakra indult, ráadásul igencsak messzire. Az általa létrehozott és egymaga vezérelt Spirit Adrift doom metalja ugyanis gyorsan belopta magát a rajongók szívébe nyíltan Black Sabbath inspirálta zenéjével, belsőséges szövegeivel és nagyon jó érzékkel adagolt progresszívebb […]
Tovább »
Egyre érdekesebben alakul a bulgáriai Obsidian Sea tevékenysége, akik lépésről lépésre egyre jobb lemezeket tesznek le az asztalra. 2009 óta folyamatosan követem őket, leginkább azért, mert első kiadványukra még az epikus doom metal jelzőt aggatták. Abban az évben igencsak szegényes volt a felhozatal a műfajban, így nagy lendülettel vetettem rá magam a Between […]
Tovább »
A régóta kerülgetett lemezek sem ússzák meg, előbb-utóbb megemlékezek róluk. Ilyen az amerikai Army Of Dagon második nagylemeze is, a Night Of The Mystics, ami egy olyan bődületes nagy dallal kezdődik, amilyet a banda nem volt képes írni korábban 2011 óta tartó pályafutása alatt. Leginkább a német Doomshine jutott eszembe ezzel a jelenséggel […]
Tovább »Manapság lassan meglepőbb lesz egy zenekar megléte, mint az egyszemélyes projekteké, de még így is akadnak olyan műfajok, ahol ez kevésbé jellemző. Ilyen az epikus, tradicionális doom, ahol azért több zenekarral kell szembenéznünk, mint magányos lovagokkal. Ilyen lovag az olasz Gore Soprano, aki előtte csak a Danza Macabra nevű heavy metal csapatban próbálta ki magát, de ez a horda nem nagyon nőtt túl a lelkes baráti társaság szintjén. Gore többre vágyik, így hívta életre a Doomain nevű projektet, aminek keretén belül kiadott egy egészen meggyőző demót 2010-ben, most pedig nagylemezre gyúr, aminek felvezető dala már meghallgatható.
Nagyon ragaszkodik Humanity Zero nevű projektjéhez az alapító Dimon’s Night, aki 2003-ban indította útnak vészjósló elképzeléseit. Dimon’s azonban nem egy tipikus magányos hős, mivel minden egyes elkészített lemezéhez vendégek sokaságát hívja a hangszerek kezelésére. Munkája így is gyümölcsözőnek mondható, hiszen a 2018-as Proselytism már az ötödik nagylemez a sorban. A társak gyakori váltogatása […]
Tovább »
Megjelentette bemutatkozó anyagát The Dwelling címmel az oregoni Crimson Altar. A női énekessel, fuvolával büszkélkedő csapat természetesen a misztikumokkal és az álmokkal foglalkozik, ennek közegeként pedig a hagyományos doom metalt választották. A friss anyag teljes egészében meghallgatható. A Blood Ceremony rajongóinak egyértelműen ajánlott.
Trilógiájának befejezése után új utakat keres magának a német Stellar Master Elite, akik csak nevükben tűnnek egyszerű mókának, mert náluk semmi sem az, aminek látszik. Deat/black/doom metal keverékük sok meglepetést képes okozni és ezt elvárhatjuk hamarosan érkező negyedik nagylemezüktől is, ami Hologram Temple néven érkezik majd május 3-án. A bő órásnak ígérkező játékidő adózik az őrületnek és a valóságnak, melyek gyakran nem is állnak messze egymástól… Az anyagot az epilepsziások által messzire elkerülendő Freewill Decrypted videója hivatott hirdetni.
Nemrég lezajlott egy remélhetőleg hagyományteremtő, kivételes hangpróba az oldalon, amikor megjelenési évszámtól függetlenül áshatta elő a CD halmok közül magának azt a különleges anyagot, amit méltatlanul elfeledettnek, igazi földalatti kincsnek gondolt. Az ajánlások között sok régi kincs akadt, de a legmeglepőbb számomra a körben az volt, hogy milyen nagy számban képviseltették magukat az ausztrál zenekarok. […]
Tovább »
