Az ünnepek elteltét követően itt az idő, hogy egy évre teljesen elfelejtsük a csapból és a rádiókból folyó negédes, karácsonyi ömlengéseket! Helyettük hallgassátok velem az USA-ban, pontosabban a Kalifornia állambeli San Diego-ban megalakult és a mai napig is ott alkotó Cave Bastard nevű zenekar tavaly november 12-én megjelent, régóta várt második nagylemezét, mely a Wrath […]
Tovább »
Frissen avatott szülőként, felelős felnőttként tengetve életemet kezdenek távolodni a régi vad bulik, átüvöltött, áttombolt éjszakák és megmondom őszintén, már a hallatán is megfájdul a hátam egy-egy végigzúzott koncertnek. Mára hallgatóvá, távolról figyelővé silányultam (vagy nemesedtem?), aki szeret elmélyülni, mögöttes tartalmat keresni és hosszadalmasan lemezborítókat nézegetni. Mégis akadnak pillanatok, amikor elkap a nosztalgiahullám, főleg, ha […]
Tovább »
A francia noise/post-hardcore csapat, a W!zard nemrég kiadta Definitely Unfinished című EP-jét. Idő közben megjelentették a Despite című dalukat tartalmazó egy-két nótás élő felvételüket is.
A belga indie-kiadónál a Luik Musiknál megjelentett zeneanyag nehezen behatárolható, de leginkább a punk és hard core jelzőkkel jellemezhető. Mondhatjuk, hogy a stílusból kiindulva túlfűtött énekével és az erőteljes dobbal, az üvöltő-süvöltő gitárokkal megtalálták saját hangzásukat. Ez a zenei világ jól tetten érthető mindkét friss klipjükben.
A hardcore vonalas soproni Drawing 2021-ben megjelent hatodik albumáról július elején adott hírt a Fémforgács. A legutóbbi lemezük és kiemelt daluk apropóján Nagy Balázs adott beszédes interjút a Fémforgács olvasói-hallgató számára. Első részét 2021. július 28-án közöltük. Az alábbiakban az interjú második, befejező része olvasható. A szöveg és a zene komolyságát hangulatos kiegészítésekkel maga az […]
Tovább »
A hardcore vonalas soproni Drawing 2021-ben megjelent hatodik albumáról július elején adott hírt a Fémforgács. A már-már nagykorú banda a megjelenéseivel szerepelt már a híreink között. A legutóbbi lemezük és kiemelt daluk apropóján Nagy Balázs adott beszédes interjút a Fémforgács olvasói-hallgató számára. A beszélgetést két részben közöljük. Nemrégiben a Fémforgács-Fáklya Rádió együttműködés keretében hallottam rólatok, […]
Tovább »A soproni HC brigád nem először szerepel nálunk, így nem szükséges a bemutatás. Mostani írás apropója a nemrég megjelent új anyaguk. A kilenc tételes VOL. 6 lemezként került be a csapat diszkográfiájába, igaz a hossza – még a 20 percet sem éri el a játékidő… – ezt nem feltétlenül indokolná. Mivel azonban old-school hardcore a […]
Tovább »
A New York állam beli Kingstonban székelő avant rock/punk csapat, a Walking Bombs kiadja a „legfertőzőbb” anyagát, az LP hosszúságú Tears We Should Have Shed albumát. A Morgan Ywain Evans énekes és zenei szakíró vezette projekt egyfajta szóló- és zenei előadás együttműködésével létrejött „alternatív zene”. A mindenkori csapat küldetése a mentális kommunikáció és a kultálisan megosztó pillanatok összefésülése. Friss lemeze amolyan rohadjon-meg-a-gyűlölet (fuck the hate) hozzáállást fogalmaz meg és „válasz azoknak az ostobáknak, akik engem mindigis egy elszabadul hajóágyúnak gondoltak.” – mondja az énekes. Az áprilisban digitálisan már megjelentetett anyagról a Time to Go (Fuck Q) című tétel került kislemezként bemutatásra. A lemez maga a társadalmunk nagy kérdéseit, különösen a humánusságot veszi nagyító alá, hullámvölgyeket és -hegyeket mutat be, a szomorúságot és a dicsőséges, örömteli pillanatokat. Mindezt rendkívül változatos zene hozza közel a hallgatóhoz. A jól hallható, néha önállóan felvillanó ének az akusztikus gitár, trombon (nagy trombita) és basszusgitár összjátéka a zongorával kaleidoszkóp szerű muzsikát alkotnak. A stílusban, vagy inkább a stílusok keveredésében játszanak a lemezen kitűnő vendég előadók is: Elizabeth “Le Fey” DaPena (Globelamp), Sean Paul Pillsworth (Nightmares For A Week, Jerk Magnet), David Brenner (Gridfailure), David Bodie (ex-Time Of Orchids, Divest, Kayo Dot), Taraka Larson (Taraka, ex-Prince Rama), Jack Manley (The Jenifer Shop), és Justin Zipperle (Shadow Witch).
„Mindigis szerettem az olyan bandákat, mint a az Orange 9mm, Faith No More, vagy a Swans, akiknek dalai albumról albumra, újra és újra megleptek. Az én zenei tevékenységem 1993-ban indult, így ezekre a hatásokra reflektálhat.” – mondja Evans.
„A Walking Bombs ezen albuma egy felfedező út a hardcore és a punk zene világába is, olyasmi, amit Type O-hatásként összegezhetek. Persze így van benne némi grunge is.” Evans így folytatja: „De ez nem is a stílusok megjelöléséről szól. Inkább arról, hogy mi is jön ki a muzsikából… Igazából nem is a zenei stílusok zsinórmértéke szerint gondolkodom. Nagyon fontos, hogy ne hagyjuk elmúlni az életképességet. Tavaly majdnem diabéteszes kómába estem, és egy évig tartott a felépülésem. A 2020-es év, a Coviddal és minden más fontos eseménnyel igazán nyugtalanított, és arra késztetett, hogy becsatornázzam a szeretetet és a fájdalmat. Egy győzedelmes pillanatként élem meg, hogy végül elkészült a lemez. Nagyon sokat jelent nekem és boldog vagyok, hogy ennyien részt vettek benne. Legfőképpen annak örülök, hogy egy teljes hosszúságú lemezt készítettünk, egy erdő mélyén a Nada Recording Studioban a barátommal, Sean Paul Pillsworth-szel, akivel már több évtizede ugyanabban a szcénában élünk-mozgunk.”
Komoly dilemma elé állított a Drown Within Records, amikor lepasszolta nekem az olasz Lambs Betrayed From Birth című rövidke kis EP-jét, mivel igencsak megtetszett az összesen három szerzemnyt tartalmazó kiadvány. Pont annyira, hogy tovább lépjek a zenekar Malice című debütálására és inkább arról írjak pár gondolatot. Viszont ezt a kiadványt már az Argonauta Records jegyzi, […]
Tovább »
A francia deathcore horda, a Kombur 2015-ben szenderült jobblétre, a melodikus death metalban utazó Right To The Void pedig hivatalosan aktív, de hat éve nem adott életjelet magáról. Hogy mi ezekben a bandákban a közös? Az, hogy tagjaik most egy új formációba tömörülve kívánják egyesíteni legjobb tulajdonságaikat. Ez a projekt az Areis, ami egy igazán erőteljes tétellel akarja felhívni a figyelmet hamarosan érkező bemutatkozására. A jól bevált melodikus és core jelző mellé nem véletlenül aggattak még továbbiakat is a srácok: a dallamok közé bőséggel kerül hardcore, punk és bizony death metal elem is. Ha a formáció stabil lesz, igazán combos koncerteket fog tartani leendő rajongótáborának, az agresszív és fiatalos zenék kedvelőinek pedig biztosan érdemes lesz meghallgatni.
A minnesotai Blue Ox zenekar számtalan hatással büszkélkedhet a zenéjét illetően, de abban könnyen egyetérthetünk, hogy az alapja stoner/slugde tulajdonságokkal bír. A csapat azonban nem hátrál meg a kalandozásoktól, kísérletezésektől, így a Pantera, Down emlegetése mellett simán feldobják inspirációnak a Mastodon nevét is. Ezzel a magabiztossággal ugranak neki harmadik lemezük megjelentetésének, ami a Holy Vore címet viseli majd és nagy eséllyel április 2-án kerül a rajongók elé. A 2005 óta létező csapatnak bőven akadt már alkalma faragni, alakítani saját elképzelésein, amihez éppúgy hozzátartozik a dühöngő, vad fellépés és a megnyugtató ős-blues felidézése, mint a kemény riffek és törzsi megnyilvánulások. De akad itt ezen felül hardcore a többnyire üvöltő éneknek köszönhetően és a lazulást elősegítő punk is…
Sajnos egyelőre csak a lemez borítójával és egy rövid részlettel szoldgálhatunk az anyagot illetően, azonban a zenekar napról napra ígéri az újdonságokat a megjelenésig, szóval még biztosan találkoztok vele…
