Nem az egyszerű hallgatnivalók sorát fogja gyarapítani az amerikai Witchkiss bemutatkozó lemeze, a The Austere Curtains Of Our Eyes, abban biztos vagyok. A három fős, hölgy énekessel (is) rendelkező csapat pszichedelikus sludge/doom metalt játszik egészen egyedi menetelésekkel, pokolbéli üvöltésekkel és melankolikus női vokállal fűszerezve. A lemez néhány hónappal ezelőtt limitált példányszámban már megjelent az Argonauta Recordsnál, azonban az érdeklődésre való tekintettel a digitális forma után fizikai példányban is elérhető lesz július 13-tól.
A fantáziátlan nevű (hogy mást ne mondjak) holland Bloodgod tavaly jelentkezett második EP-jével, amelynek CD-je nálam landolt. Remélem, a közeljövőben nem terveznek újabb kiadványt, mert az ötszámos Catharsis alapján akár „A semmitmondók” nevet is magukra vehetnék. Egy olyan death metal(nak is csak jobb híján nevezhető) hármasfogatról van szó, akik pusztán a móka kedvéért muzsikálnak, nem […]
Az 1993-ban ezen a napon jelent meg a brit hard rock legenda, a Deep Purple tizennegyedik stúdióalbuma The Battle Rages On. Az albumot az együttes „klasszikus” második felállása készítette el, miután másodjára összeálltak (először az 1984-es Perfect Strangers album idején). A Deep Purple az évben ünnepelte fennállásának 25 éves jubileumát, ezért a kiadó azt tanácsolta, hogy hívják vissza Ian Gillant. Jon Lord ekkoriban azt nyilatkozta, hogy: „Ian Gillan a legmegfelelőbb énekes a Deep Purple számára„, így a zenekar is örömmel hívta vissza Gillant. Kivéve Blackmore-t, akit csak 250 ezer dollárral lehetett meggyőzni.
Ezt követően a Gillan, Glover, Paice, Lord, Blackmore felállású zenekar stúdióba vonult, hogy rögzítse következő nagylemezét. Az 1993. júliusában megjelenő The Battle Rages On című album produceri munkálatait Thom Panunzio és Roger Glover látta el. A címadó The Battle Rages On későbbi koncertjeiken óriási sikert aratott csakúgy, mint az album másik híresebb szerzeménye az Anya.
Deep Purple - The Battle Rages On (from Come Hell or High Water)
Deep Purple - Anya (from Come Hell or High Water)
Az előző énekes Joe Lynn Turner az albumot The Cattle Grazes On-nak nevezte el utalva arra, hogy hangzása eredetileg sokkal keményebb lett volna, de a helyére visszatérő Ian Gillan a lemez jó részét átdolgozta. Újdonságot jelentettek a lemez borítóján megjelenő okkult szimbólumok is, melyek iránt korábban a zenekar egyáltalán nem mutatott érdeklődést. A turné alatt Blackmore és Gillan kapcsolata ismét rosszra fordult, mivel Blackmore nem volt elégedett Gillan énekesi teljesítményével, ezért 1993. novemberében kilépett az együttesből. A banda hamar megtalálta Blackmore utódját. Az együttes új gitárosa Joe Satriani lett. A modern rock gitározást nagymértékben befolyásoló Satriani csatlakozásával, 1993. decemberében létrejött a Deep Purple hatodik felállása (Lord, Glover, Paice, Gillan, Satriani). A turné hátralévő részén Satriani kiválóan pótolta Blackmore-t.
Többnyire a németeknek sem kell szégyenkezniük, ha fekete fémről van szó, ahogy a 2010 óta létező Firtan zenekarnak sem. A második nagylemezét július 13-án megjelentető brigád ezúttal az óceánokból merít inspirációt pagan/black metal kiadványához, aminek nyitó, Seegang című dalát hoztam el most nektek. Az elmúlt években a Rotting Christ társaságában is turnézó csapat a filozófiától elkezdve a horrorig mindent felvonultat kacskaringós dalszerkezeteiben, hogy elkápráztasson minket, adjuk meg nekik az esélyt.
A Hillsphere eredetileg Elias Mayer gitáros, billentyűs, zeneszerző magánakciójaként indult, de később igazi zenekarrá nőtte ki magát. Akkoriban Eren Özilhan gitáros, Tom van Hogen bőgős és Jorn van der Wal dobos csatlakozott Elias-hoz és alapvetően instrumentális post prog. rock/metalban utaztak. Közeledvén az első nagylemez felvételéhez, Mayer megkérte Tim Beimer énekest, hogy vendégeskedjen az Our […]
Az angol Consecration 2014-ben jelentette meg bemutatkozó anyagát Ephemerality címmel, amin régi módi, de minőségi death/doom metallal léptek fel a nagylemezesek színpadára. Azóta nem sok minden történt a zenekar háza táján, most azonban egy olyan kiadvánnyal rukkoltak elő, ami után minden death/doom rajongónak napsütéses délutáni sétára lesz szüksége. A banda fogta a teljes lemezt és minden korábbi cuccával együtt rápakolta egy több, mint két órás válogatásra, amin gyakorlatilag minden eddigi munkásságuk szerepel. Véleményem szerint ez egy elszámolás, összegzés lehet részükről, amit majd valami új követ, de lehet akár egy búcsú is, ez majd kiderül. Addig is, akinek bőségesen van ideje, az kapaszkodjon bele a Remembrance depresszióhullámába.
2015-ben, Toulouse városában alakult a Heir nevű black/sludge metal horda. Egy évre rá kiadtak egy EP-t és egy split-et. Ez utóbbit az In Cauda Venenum és Spectrale zenekarokkal közösen. Tavaly októberben pedig megjelentették bemutatkozó nagylemezüket, Au peuple de l’abîme címmel, a Les Acteurs de l’Ombre Productions, azaz a LADLO égisze alatt. A cím abból a […]
A brazil Cold And Grey indulásának évéig nyolcat számolhatunk visszafelé, azonban túl sok kiadványba nem fogunk beleütközni. Tevékenységüknek most jelent meg először kézzel fogható eredménye a Middle Of Nowhere EP formájában, amit azonban lelkiismeretfurdalás nélkül ajánlok figyelmetekbe. Az érdekes borító alatt melodikus doom metal rejtőzik kiváló minőségben.
A több mint 20 éve létező d-beat bandával, a Victims-szel lett teljes az idei Dance Party programja!
Olyan zenekarok mellett kalapálnak majd a svédek a Dürer Kertben, mint a HIGH ON FIRE (20 éves jubileumi bulival készülnek!!!), a THE SECRET, az Agalloch-os JH által vezetett PILLORIAN és az amerikai BRUME.
Milyen elképzelések kavarognak a fejeitekben, ha olyan zenei meghatározást hallatok, hogy blackened slamming/brutal death metal? Gondolom nem a felhők fölé emelő dallamok jutnak először eszetekbe és ezzel nem tévedtek, megerősítő példának pedig itt van az amerikai Angel Splitter bemutatkozó lemeze, ami napokon belül megjelenik. A tapasztalt underground arcok által alapított agymenés 2014-ben látta meg a napvilágot, majd a ranglétra megjárása után (demó, EP, single) elkészítették az arra érdemes hallgatóság számára a Descension To Demonic Paraphilia gyöngyszemét. Erről származik a Brandon Smith (Agonal Breathing, I Kill Whores, Shot In Tha Genitals) vendégszereplésével készült Crucifixion Fixation című mestermű is.