A svájci black/death metal erő, a Tyrmfar 2025. március 28-án adja ki új EP-jét Symbiosis címmel, amiről Pilgrimage of Oneness számukat osztották meg. Az EP új kiadójuk a Wormholedeath égisze alatt jön majd ki és témájában a jelen feszült ökológiai és társadalmi légkör egymásra hatásával foglakozik.

Tyrmfar – Symbiosis (EP)

(Wormholedeath)

1. Pilgrimage of Oneness
2. Symphony of Pain
3. Haunted by the Truth
4. The Hubris of Humanity, Pt.1
5. The Reckoning, Pt.2

Október 18-án The Final Element címmel adja ki hatodik nagylemezét a svéd power metalos Veonity. A 10 dalos album a bandától megszokott epikus erőt és lendületet sugározza. Ezen a lemezen mutatkozik be új énekesük Isak Stenvall (ex-Minhiriath, ex-Lancer), aki szárnyaló énektémáival és dallamaival uralja az album dalait. A lemez témájában egy hősről szóló saga, akinek le kell pecsételnie a túlvilág és az alvilág közötti átjárót, hogy megakadályozza a sötétség uralmát. Kedvcsinálóként máris itt van három tételük.

A francia heavy metal veterán banda, a Mystery Blue december 6- án a Massacre Records gondozásában adja ki kilencedik nagylemezét Night Demon címmel. A ’80-as évek elejétől aktív női-frontos banda lemezre 12 vadonatúj metal himnusz kerül fel, melyek közül máris itt az első, a Skulls From Hell szöveges videója.

A holland szimfo-black/death metalos Haliphron október 25-én Anatomy of Darkness címmel adja ki második lemezét a Listenable Records gondozásában. A lemez kilenc horrorisztikus történeteket mesélnek el teátrális és epikus hatásokkal színesítve. Kedvcsinálóként máris itt van Silent Escape daluk videója.

November 8-án adja ki második albumát a Jim Mutilator (ex-Rotting Christ, ex-Varathron) vezette hellén (nekromantikus) black metal banda, a Yoth Iria. A Blazing Inferno címet viselő nyolc dalos lemez az Edged Circle Productions gondozásában fog megjelenni, amiről máris itt van címadó tételük szöveges videója.

Forever We Burn címmel a Candlelight és a Spinefarm Records közös kiadásában látott napvilágot a My Dying Bride frontemberének, Aaron Stainthorpe új dark metal bandájának, a High Parasite debütáló albuma. A lemez harmadik videójaként a Wasn’t Human nézhető meg.

„A boszorkányrend femme fatale egy olyan entitást próbál meríteni a földből, a levegőből és a tűzből, ami segíti aljas cselekedeteit, és sötétséget hoz az egész emberiségnek. A Yorkshire hideg északi vidékén a druidák titkos körében elkezdődött az idézés, de ki tudja megmondani, milyen ördögi erők kerülnek napvilágra!” – mondta a klip kapcsán Aaron Stainthorpe.

A zenekar további tagjai Aaron Stainthorpe mellett, Tombs basszusgitáros-énekes, Sam Hill és Jonny Hunter gitárosok, valamint Dan Brown dobos. A lemez producere a Paradise Lost gitárosa Gregor Mackintosh, aki néhány dalban maga is játszik.

„Ez nem egy mellékprojekt, hanem egy új, turnézó és lemezeket készítő zenekar. A Forever We Burnnel kimutatjuk a szeretetünket mindenféle gótikusan nagyszabású muzsika iránt. Mindnyájan valljuk; a sötét zenének nem kell feltétlenül bebörtönöznie magát az árnyak közé.  Ez a globális tudat és kultúra nagy része, és a jövőre vonatkozó terveink a lehető legszélesebb körűek.”  mondta Aaron Stainthorpe korábbiakban új zenekaráról.

Káosz címmel látott napvilágot a hazai black metal projekt, a Feketefagy első lemeze. A korábban trió felállásban dolgozó formáció; Azzarath ének/gitár, Typhoon (Blizzard, ex-Gylliath) basszus és M dobos eddig egy 5 számos demót adott ki 2012-ben Átokhold címmel. Az idő közben földrajzi okok miatt egy tagú projectre zsugorodott „zenekar” hat dalos debütáló lemeze a Death Trap Productions kiadásában jelent meg.

Július elején jelent meg az Amorphis basszusgitárosa, Olli-Pekka Laine Octoploid nevű folk / prog-death projektjének debütáló albuma Beyond the Aeons címmel, amiről a napokban mutatták be zeneileg talán az egyik legváltozatosabb daluk, Monotony szöveges videóját.

„A Monotony esetében arra törekedtem, hogy minél több változatosságot építsek bele. Zeneileg a kreatív szabadságot és a komfortzónából való kilépést képviseli – ami izgalmas, kihívásokkal teli hallgatást tesz lehetővé!” – mondta Olli-Pekka Laine.

Tavaly ősszel kiadott Merthogy című albumuk folyatásaként egy új EP-vel jelentkezett a budapesti power / thrash metalos Platform Edge zenekar. MI című négy dalos anyagukról a következőket osztották meg:

„Tépelődtünk, hogy milyen egységben jelentessük meg az újonnan készült dalokat, jöjjenek ki single-ként vagy rakjunk össze egy újabb nagylemezt? Végül úgy alakult, hogy a most megjelenő négy dalt annyira egy egységnek éreztük, hogy arra döntöttünk ezt egy csokornak tekintjük és kislemezként jövünk ki vele. A stúdió munkálatokra a nyár során került sor, ezúttal is Sohajda „Sohi” Péter (Shapat Terror, Kerekes Band) műhelyében az egerszalóki Standing Waves Stúdióban.

A lemezcím választással folytatni akartuk a „Merthogy”-gyal elkezdett mondat kezdést és a célunkat, hogy mindig olyan címszavakat válasszunk majd amik ehhez hozzátesznek. Egyrészt ezért kapta a mostani anyag a „MI” címet. Másrészt ebben is kifejezzük, hogy mind a négyen tevékenyen hozzátettük a magunk részét a dalszerzés során, ez a négy dal az aktuális jelenünk, ezek vagyunk épp most Mi.”

„A lemez borítója esetén eljátszottunk azzal az általános értelmezéssel amit a cím két betűje, az M.I. (mesterséges intelligencia) hordoz. Ma nagyon gyakori az, hogy zenekarok az AI-t használják borítókép generálásra, viszont mi pont ennek ellenkezően kifejezetten kézzel készült rajzot szerettünk volna de azért sci-fi témában. Rátaláltunk a portréfestő Kárpáti Zsuzsira, aki a munkáiban a grafit portrékat színes, komplex formákkal és egyéb gondolatébresztő/kifejező elemekkel vegyíti, amilyen képi világot mi is el tudtunk képzelni borítónak. Szerencsére nagyon nyitottan állt hozzá, hogy kilépve a megszokott kereteiből ez alkalommal lemezborítót fessen, amit ezúttal is köszönünk!

A dalokat tekintve a felütés a kifejezetten intronak szánt, tömör, kicsit lírai, kicsit bólogatós „Létjelenlét”, melyet a kimondottan zúzós „A félelem fala” követ. A harmadik, „Hol vagytok” lett az a Platform Edge dal, ami talán a legszélesebb zenei érdeklődésű hallgatóságot megszólíthat mind zenei könnyedsége, mind a témája/mondanivalója miatt. A záró „A Visszatérő” viszont egy igazi kaland történet: tempós, zúzós, fordulatos a végére került akusztikus levezetés pedig egyben az egész anyag outro-jaként is értelmezhető.”