Albumkritikák

Aiwaz – Darrkh… It Is! (2024)

Melankólia és áhitat! Szellem és érzelem! Szívet facsaró dallamtenger! Jöjj hozzám újra és újra!  Körülbelül ez volt az első reakcióm abban a pillanatban, ahogy elindítottam a német Aiwaz nevű formáció bemutatkozó lemezét. Tudtam, hogy valami igazán nagyszerűt fogok hallani és nagyjából be is igazolta az elképzeléseimet a teljes korong a korábban megismert single dalok alapján. […]

Tovább »

Distant – Tsukuyomi: The Origin (2024)

Tépték már le az arcodat? És szeretnéd? Abban biztos lehetsz, hogy a Distant új albuma gondoskodni fog róla. A hanganyag 12 dalon, azaz majdnem 38 percen keresztül olyan brutalitást és hallgatói élményt nyújt, amire nem sok lemez képes. A holland-szlovák zenekar továbbra is hű maradt magához és nem próbált kacsintgatni a mainstream felé, nem akart […]

Tovább »

Bál – Nagyobb nálam (2024)

Rósz Bálint jelenleg az egyik legtermékenyebb hazai zenei előadó extrém vonalon, efelől nincs kétségem. 2017 óta tartó ámokfutását számtalan single, split, EP kiadvány szegélyezi, melyek közé még így is magabiztosan furakodnak be a nagylemezek. Mindez a kutyát sem érdekelné, ha mezei sufni tuningról lenne szó és egy pandára mázolt unatkozó falusi csaposról, de jelen esetben […]

Tovább »

Devil Seed – Devil Seed (2024)

Több, mint egy évtizeddel ezelőtt találtam egy epikus doomban utazó magyar csapatot az interneten. Olyan jelentősek voltak, hogy egyetlen, kultúrházra emlékeztető helységben rögzített néhány perces felvételükön kívül mást nem találtam róluk, ráadásul azóta ez is eltűnt. Már a nevükre sem emlékszem. A mulatós és az igénytelen tévéműsorok hazájában nem is nagyon vártam (na jó, az […]

Tovább »

Joy Shannon – An Chailleach

A szépség az apró dolgokban rejlik: észrevenni a természet rezdüléseit, a fény játékát ahogy az évszakok haladtával változik és vele együtt az természet is lassan átalakul az örök ciklikusság jegyében. A modern-világ kiszakította az embert a természetből, de még ettől függetlenül is ezzel a periodikussággal a belső világunk szintúgy változik. A kegyetlenül forró nyári hónapok […]

Tovább »

Mork – Syv (2024)

Thomas Eriksen igazán elemében van az utóbbi időben, hiszen idén két nagylemezt is kínált már a publikumnak. Az első a márciusban érkezett Udåd névre keresztelt és címzett nyersen primitív black metal-t játszó szólóprojektje, illetve s az idei őszt is megkoronázta egy újabb Mork lemezzel, ami egyszerűen csak a Syv (= Hetes) címet kapta. Elsőre felmerülhet […]

Tovább »

Chaos Invocation – Wherever We Roam… (2024)

Mindig jó egy régi ismerőssel összefutni, akivel kapcsolatban az embernek pozitív melékei vannak. Ilyen számomra zenekarok tekintetében a német fekete fém zászlaját lengető Chaos Invocation is, hiszen az ősidőkben, valamikor 2013-ban még fizikai példányt is küldtek második nagylemezükből, a Black Mirror Hoursból. A mai napig imádom és gyűlölöm a cuccot: az imádat a kiadvány minőségének […]

Tovább »

Cursed Cemetery – Magma Transmigration (2024)

Könnyedén lehet, hogy előző életemben egy légy lehettem? Nem mintha hinnék ilyesmiben, az én hitem ugyanis az, hogy bármi előfordulhat, kb. nincs élő ember, aki a saját életén túl lenne képes bármit látni, tudni. De ne vesszünk el ilyen bármely oldalról megközelíthető filozófiai eszmefuttatásokban, hiszen a hangsúly a légyen van, aki imád beleragadni a számára […]

Tovább »

Ryujin – Ryujin (2024)

Jó ideje halogatom már ennek a lemeznek az ajánlóját, hiszen még január elején megjelent. Az előzetes dalok, valamint az azóta sok meghallgatás alapján nagyon is bejövős a japán Ryujin ezen a néven kijött első lemeze, ám olyan esetekben, amikor egy korábbi banda nevet változtat – vagy van bármi előzménye az adott albumnak, szeretem magam beleásni […]

Tovább »

Ottone Pesante  – Scrolls of War (2024)

Hallottál már szénnépedálozott harsona és trombitaszólót? Lehetséges, hogy találkoztál már a hárfás Emily-vel, aki minél érdekesebb, néha blődebb hangokat próbál kicsalni a hangszereiből. A választól függetlenül olyat fogsz hallani a „Súlyos Fúvós” triótól október 18-án, amit még soha. Bocs a pusztító szóviccért, ám olaszról angolra fordítva a zenekar neve Heavy Brass. És hát mit volt […]

Tovább »