Albumkritikák

Triumvir Foul – Onslaught To Seraphim (2022)

Régóta megfigyelhető trend zajlik a death metal háza táján. Valamiért előszeretettel építik be a különböző bandák ugyanazokat az alkotóelemeket a különböző kiadványaikba, és reménykednek benne, hogy ezúttal valami más fog kikerekedni belőle. Ez az esetek 99 %-ban persze nem így szokott végződni. Mégis ott van az a bizonyos 1%, amikor megtörténik a csoda, és ha […]

Tovább »

Saor – Origins (2022)

Nagyszerűen lett időzítve az egyszemélyes atmoszférikus, folk-black metalt játszó Saor ötödik albumának megjelenési dátuma, hiszen a nyári napfordulót követően pár nappal vált elérhetővé a Season Of Mist jóvoltából. Ez az évnek a jókedvtől és élettől túlcsorduló időszaka, mely oly nagy jelentőséggel bírt a pogány népek életében. Ezzel a roppant bugyuta pejoratív jelzővel (mely nemes egyszerűséggel […]

Tovább »

Deep Space Mask – In Tenebris (2022)

Teljes skizofrénia és bizonytalanság ejtett rabul a Deep Space Mask jelenségével kapcsolatban, amit maga a zenekar láthatóan fel sem fog. Először is, stoner metalként vannak feltüntetve a legtöbb helyen, melynek megfelelően az első, 2020-as albumuk elhúzott mellettem észrevétlenül, mint egy közel nullára redukálódott gravitációs hullám. A detektorok csődöt mondtak, ami így, egy felületes belehallgatást megejtve […]

Tovább »

Barús – Fanges EP (2021)

Ha igazán elvont anyagokról akarok értekezni, akkor az Aestethic Death istállójára mindig tudok számítani, még akkor is, ha a hallgatásból nem lesz feltétlen matraclyukasztó szerelmi enyelgések sokasága. Az ilyen anyagoknál pont akkora az esély a telitalálatra, mint a hatalmas pofáraesésre, ilyenkor meg már kellemetlen érzés nekiállni egy cikk megírásának. A legújabb ilyen finomságom a Barús […]

Tovább »

Sensory Amusia – Breed Death (2022)

Nem hallottam még az ausztrál Sensory Amusia nevét, viszont a friss megjelenések között azonnal megfogott gyönyörű borítójával és tekintélyt parancsoló logójával. Bizony, néha ennyi is elég az érdeklődés felkeltéséhez és hamarosan azt is megtudtam, miért nem találkoztam a csapattal. Ennek oka igazán egyszerű: túlzottan termékenynek nem nevezhetjük őket. 2013-ban bemutatkoztak Disrepair című lemezükkel, majd egészen […]

Tovább »

Bríi – Corpos Transparentes (2022)

Nagyon rég esedékes volt már, hogy a maradi, régimódi Fémforgácson belül elkezdjünk tendálni a jövő irányába és szépen bevezessük az oldalra az elektronikus zene varázslatos világát. Persze ahogy minden mást is, ezt is szeretnénk a magunk, kissé különc, leginkább fura módján intézni: hiszen ezzel a néhány sorral sem egy újabb goa vagy techno előadóra hívnám […]

Tovább »

Hilning – Råtijinn (2022)

Tegnap hajnali 2 óra környékén arra lettem figyelmes, hogy a szemközti fán ülő madarak elkezdtek csiripelni. Egy régi babona úgy tartja, ha az éjszaka közepén énekelnek a madarak, az azt jelent, hogy az ördög a házban ólálkodik. Nem akartam felbőszíteni a sötétség mindenható urát, el is határoztam magamban, hogy itt az ideje elővenni valami fagyos, […]

Tovább »

Pharmacist – Flourishing Extremities On Unspoiled Mental Grounds (2022)

Nyár van, forróság, mindenki aki nem a strandon áztatja a seggét kénytelen szembesülni avval a ténnyel, hogy milyen undorító is valójában az emberi test. Egy két lábon járó gusztustalanság az amit hordozunk önmagunkban, furcsán lüktető, váladékokkal teli szervek, ronda színű vénák. Nem véletlenül ihletett meg ez megannyi bandát, elsősorban a Carcass-t. A goregrind megalkotói azonban […]

Tovább »

Am Himmel – As Eternal As The Starless Kingdom Of Sorrow (2022)

Majdnem egy hete már annak, hogy végre megtörtént a napforduló, újra a sötétség győzedelmeskedik a fény felett, ugyan ezt mi még egyenlőre nem igazán érezzük. Ennek örömére gondoltam egyet, és ünneplés gyanánt előszedek valami nagyon dark és depresszív kiadványt. Az Am Himmel tökéletes választásnak bizonyult: drone, synth, black metal…tökéletes. Ez lesz a bemutatkozó albuma ennek […]

Tovább »

Dreamtale – Everlasting Flame (2022)

A finn Dreamtale megalakulásáig egészen 1999-ig kell visszamenni az időben, az első nagylemezük pedig 2002-ben, majdnem 20 évvel ezelőtt jelent meg Beyond Reality címmel. Az alapító tagokból mára mindössze a gitáros Rami Keränen maradt, aki még az említett első lemezen énekelt is. Az azt követő lemezeik sem rosszak, de számomra valahogy egy nagyobb áttörést a […]

Tovább »