Olaszországban a 80-as években megtörtént az, ami sehol máshol a világon, kőkemény dark és gótikus metalt kevertek a tradicionális doomhoz, ráadásul a vonal képviselői legalább annyira fanatikusan ragaszkodtak az underground léthez és a hétvégi, természetesnek tűnő éjszakai temetőlátogatásokhoz, hogy pofátlanul átsiklott felettük a világ zenei áramlata. Olyan zenekarok, mint a horror/punk/thrash és doom […]
Tovább »
Számomra eddig ismeretlen banda lemezét kapta meg a Forgács virtuális postaládája, a feladó a francia L.A.D.L.O. volt, akik istállóját erősíti a szintén francia Aorlhac. A banda trióként alakult 2007-ben, egy demo, kettő teljes album és egy válogatás után 2010-ben befejezték pályafutásukat, nem telt tétlenül ez a három év, de amilyen gyorsan jöttek, olyan […]
Tovább »
Nagyon nem egyszerű dolog elmagyarázni egy mai fiatalnak, hogy Stanley Kubrick 1968-as alkotása, a 2001: Űrodüsszeia miért is sci-fi alapmű, amely túlmutat még saját magán is. Általában első érvem maga a film megszületésének dátuma szokott lenni, amit egy egyszerű történelmi eseményhez szoktam viszonyítani: 1969-ben járt először ember a Holdon, olyan technológiai háttérrel, amivel manapság egy kaktuszt […]
Tovább »
Szinte nincs olyan fórum, ahol az epikus, tradicionális doom metal zászlóshajójaként emlegetett Candlemass mellett ne hoznák szóba párhuzamként a texasi Solitude Aeturnus munkásságát, Robert Lowe és John Perez dédelgetett gyermeke mégis legtöbbször a kevésbé ismert, valamelyest háttérbe szorult zenekarok sorát erősíti. Míg előbbinek ugyanis volt egy hatalmas ütőkártyája, méghozzá az, hogy svéd, addig […]
Tovább »
A lengyel Godz ov War Productions jóvoltából jutott el hozzánk az amerikai (Milwaukee) Pig’s Blood debütáló lemeze. A megmosolyogtató bandanév, a bárgyú borító, valamint a négy zenész röhejes álneve (pl. Horrible Person, Infernal Scumbag… stb.) mögött valójában meglepően komoly, kriptaszagú death metalt találunk, méghozzá nem az ártatlan fajtából. Igencsak felbőszült, rusnya, hullaház menti örvényeket gerjeszt […]
Tovább »
Híres türelmem és párom szerint példaértékű higgadtságom nagy eséllyel játszik szerepet abban, hogy a lassú, súlyos zenék mellett teszem le a voksomat hallgatnivaló után kutakodás végeztével az esetek nagyobb részében. Ugráljon, akinek hangyák csípik a hátsóját, valamint épületbontási munkálatokat sem végzek szívesen egy-egy átlagosan fárasztó hétköznap után, azonban a kellő tiszteletet parancsoló […]
Tovább »
Nem igazán tudtam hova tenni a nemzetközi összefogás eredményeképp született Towards Atlantis Lights projektet a neve alapján, s mint kiderült, a világhálón sem nagyon sok információ található még róluk. Szó se róla, ezúttal nem maszkos, az ismeretlenség homályába burkolódzó előadók gyülekezetéről kell beszélnünk, pusztán annyira friss, annyira hirtelen előugró dologról, ami még […]
Tovább »A veterán, brit extreme metalos Cradle Of Filth a 2015-ben megjelent „Hammer of the Witches” albumukkal emelte keserű mérgekkel teli ón-kupáját a múltra és az éj hollófekete szárnyain emelkedett egy új zenei korszakba, levetkőzve sírmélyi béklyóit, melyek meghatározták őket oly sok éven át. Ennek a mesteri szintnek kiteljesedése, az előző év őszén megjelent új […]
Tovább »
Tavaly találkoztam először a dirty rockban utazó fővárosi csapattal. A Mérged EP-jük elég jól sikerült, tetszett, viszonylag sokat is hallgattam. Így örömmel vettem, amikor Árposz, a banda frontembere megkeresett és felkért, hogy mutassam be a friss anyagukat, az elődjéhez hasonlóan szintén négy számos A.K.A.R.A.T.L.A.N.-t. Kicsit megcsúszott az írás, de úgy gondolom még most is bőven […]
Tovább »
Az akkor már tíz éves Hollywoodoo-val a 2006-os Azistenlába c. lemez idején kötöttem barátságot, aztán a korábbi anyagok némelyikét (Karmolok, harapok lemez és Kívánj tízet! EP – mindkettő 2004-es) is meghallgattam. Tetszett a csapat által játszott hol lazább, funky-s, hol keményebb, kicsit garázsos, kicsit zúzós modern rock, amibe alteres és slágeres dolgok is vegyültek. Ezeket […]
Tovább »
