Albumkritikák

KarmaNora – 504 (EP) – 2017

A KarmaNora zenekart a korábban a Vian nevű – nem a legjobb skatulya, de mondjuk úgy – alternatív rock/metal csapatból ismert Dombi Ádám (lásd még Flúg) bőgős és Lutfi Amandzs Balázs énekes hozta össze Csikós Péter gitárossal, majd Világtükör trilógia I. és II. klipjei után (előbbiben Török-Zselenszky Tamás, utóbbiban Szekeres Andris (Junkies) vendégszerepel) egy négy […]

Tovább »

Dautha – Brethren Of The Black Soil – 2018

    Elég régóta kerülgetem, nézegetem jobbról-balról a svéd Griftegard zenekar Solemn Sacred Severe című nagylemezét, ami 2009-ben jelent meg. Nagyon kevesen ismerik, pedig a svédek bemutatkozó lemeze egyszerű, mégis fenséges doom metaljával az év egyik leghangulatosabb produkciója volt. Már majdnem nekiláttam egy kritikának, gondolván, hogy legalább ne sikkadjon el az album, amikor felröppentek a […]

Tovább »

Evilfeast – Elegies of the Stellar Wind – 2017

    1998-ban indult útjára az Evilfeast nevű, számomra eddig ismeretlen formáció. Lengyelhonban lépett az atmoszferikus fekete fém ösvényére a MA szerint a mindvégig egy tagot soraiban tudó „banda”, aminek szülőatyja GrimSpirit művésznéven írja nekünk elbeszéléseit immár közel 20 éve. Ez idő alatt 5 nagylemezt jelentetett meg és útja során pedig egészen Norvégiáig jutott.     […]

Tovább »

Monolithe – Nebula Septem – 2018

  Vannak dolgok, amikre emlékszünk, emlékeznünk kell, mások pedig elsikkadnak és elenyésznek. Időnként jogosan, máskor pedig igazi gyöngyszemek tudnak veszendőbe menni, ami ellen úgy próbálok tenni pár tétova lépést, hogy megosztom veletek, ezért szeretek írni régebbi kiadványokról, melyeket hol felfedezek, máskor pedig újra értelmezek. Az biztos azonban, hogy a francia Anthemon zenekarról nem fogtok cikket […]

Tovább »

Thantifaxath – Sacred White Noise – 2014

      A meglehetősen nehezen kiejthető zenekarnév mögött nulla információ rejtőzik a Thantifaxath háza táján, ezzel is az őrületbe kergetve a kritikusokat. Megcsonkítva, sorsára hagyva álljon tehát itt a kanadaiakkal kapcsolatban minden elérhető érdekesség: kanadaiak és hárman vannak. Persze manapság divatos a csukját viselő, ismeretlenségbe, vagy legalább annak látszó imázsba burkolódzó zenekarok sokasága, de […]

Tovább »

Hamferð – Támsins Likam – 2018

Ritkán utazom hosszú időn keresztül, de most pont úgy alakult, hogy egy ilyen esemény egybe esett a feröeri Hamferð zenekar második nagylemezének alaposabb megismerésével. A rendkívül enyhe téli idő, ami a komoly fagyok tisztasága és fehér takarója helyett a csendes, nyálkás enyészetnek ad teret, valamint az elsuhanó, vissza nem térő képek különleges hangulatot tudnak teremteni. […]

Tovább »

Apostle Of Solitude – From Gold To Ash – 2018

      A fantasztikus, engem legalábbis azonnal magához szippantó névvel ellátott indianapolisi doom metal banda, az Apostle Of Solitude kapcsán első gondolatom az volt, mi lenne, ha összevadásznék a srácokról annyi képet 2004-es alakulásuktól kezdődően, hogy táblázatba foglalhassam a szakállnövesztésük történetét. A tagok cserélődése miatt viszont csak egy „innen indultunk, ide jutottunk” összeállításig jutottam. […]

Tovább »

Cultes Des Ghoules – Henbane – 2013

      2016-ban megakadt a szemem egy lemezen, ami a számomra ismeretlen Cultes Des Ghoules nevű lengyel formáció pusztító black metalját hivatott hirdetni Coven, or Evil Ways Instead of Love címmel. Mivel akkoriban lengyel barátaink úgy köpködték a remek black lemezeket, mint hülye gyerekek a szotyihéjat a buszmegállóban a szemetestől fél méterre, ezért rögtön […]

Tovább »

Thunderstorm – Witchunter Tales – 2002

     2011-ben nyugdíjazta magát a Tunderstorm zenekar, aminek borítójáról azonnal beugorhat nekünk valami power metal, esetleg klasszikus heavy metal ?rület. De ez a kép pont annyira megtéveszt? és valamiképp útkeres?, mint a banda egész pályafutása, ami szívószál módjára kacskaringózik vissza egészen a megfelel? távolságból nézve egyre dics?bbnek t?n? 90-es évek elejéig. Történetük a gyönyör? […]

Tovább »

Wormphlegm – Tomb Of The Ancient King – 2006

      Újabb esztendő vette kezdetét a Fémforgács öregedő, de meg nem törő kötelékében, aminek folyamán a zene és annak szélsőségei egész szépen a mindennapjaim részévé váltak. Azon szerencsések közé tartozom például, akik mindösszesen 15 perc alatt a munkahelyükre érnek a tömegközlekedés segítségével, de én ezt már csak dalokban mérem, akárcsak hazafelé, vagy azokban […]

Tovább »