Alexander Von Meilenwald egymaga jelenti számomra a német black metal vonal csúcsteljesítményét, pedig a germánoknak rajta kívül sincs szégyenkezni valójuk. A multihangszeres zenész nevéhez olyan bandák fűződnek, mint a Nagelfar, Kermania, a háború gyötrelmeit meglovagoló Truppensturm és a merengős sötétséget képviselő Verdunkeln. Ez azonban nem volt neki elég és 2003-ban megalkotta saját agyszüleményét, ez […]
Tovább »
Egyetlen metal irányzat sem süllyed olyan lassúsággal a feledésbe, mint az immár sok évtizede velünk létező tradicionális, epikus doom. Minden lemez után azt gondolhatjuk, hogy ennyi, kifújt, az idős zenekarok után nincs tovább. Ám évről évre, még ha egyre kevesebb is, de felbukkannak méltó követők, akik megértik, hogy nem kell újítani, változtatni, csak nyakon […]
Tovább »
A brazil Imago Mortis hazájának egyik igazi kincse, amely 1995-óta létezik, nemzetközi ismertségre ellenben nem sikerült szert tenniük. Köszönhető ez annak, hogy a zenekar igazi átjáróház, ami a zenészeket illeti, valamint a megjelenések számát is minimálisra sikerült belőni. Ez összesen három nagylemezt jelent, melyek közül az utolsó, Transcendental már több, mint tíz éve látott […]
Tovább »
Egészen az egyeseknek már oly távolinak, letűnt korszaknak tűnő 90-es évekig nyúlik vissza az angol The Crawling zenészeinek életútja, ennek ellenére igazán nagy dolgot, vagy emlékezetes lemezt azonban nem nagyon sikerült még összehozniuk. Stuart Rainey a rangidős a bandában, az ő kezei által szólal meg a basszus, valamint a vokalizálásból is kiveszi […]
Tovább »
Még négy év sem telt el a Now What?! óta és itt a veterán, legendás csapat új, és valószínűleg utolsó albuma. Ami egyben a Deep Purple 20. kinyilatkoztatása. Bár a turnéjuk „The long goodbye tour” néven fut, és a dalok szövegeiben is akadnak utalások arra vonatkozóan, hogy tényleg le fogják zárni a banda történetét, a […]
Tovább »
Tipikus tradicionális doom metal, tipikus epikus doom…és ehhez hasonló, alaptalan és túlzó közhelyek puffogtatásával igencsak sokszor lehet találkozni a netet böngészve egy-egy lemez kapcsán, melyből teljesen világossá válik, hogy a többség nincs tisztában azzal, hogy a stílus születése óta maximum két tucat zenekar műveli ezt az irányzatot a világon. Hiába Black Sabbath, Candlemass, Cathedral […]
Tovább »
A Kolp az egyik kedvenc black metal bandám. Néha a Veér, de a jelen kritika tárgyát képező kétszemélyes horda olyan mélyen merül a sötétségben, ami számomra mindig is a black metal legvonzóbb oldala volt. A Veér ennél „vidámabb” (itt remélem, mindenki érti a viccet). A nagyfokú elborultság, és rottyantság mellett a hangszeres Knot viszont kiválóan […]
Tovább »
Fura nevet visel a május 11-én a Fészek klubban érkező Brooklyn-i duó. A Cinema Cinema egy 2008 óta létező formáció, amelyben a gitáros-énekes Ev Gold és Paul Claro dobos játszik, kiegészülve néhány dalban Matt Darriau (Paradox Trio, The Klezmatics) szaxofonossal és egy dalban Lauren A. Kelley is hallatja hangját, aki egyébként a kiadvány kinézetéért is […]
Tovább »
Abban a kiváltságos helyzetben voltam, hogy a szóban forgó Homo Maleficus lemezt már tavaly, még a split kiadása előtt hallhattam, ezért az Astruval megosztott kiadványon megjelent két, szokatlan elemeket is felvonultató dal kapcsán nem voltak spekulációim a jövőre nézve. Pontosan tudtam, hogy egy metalosabb megközelítésű lemez következik, nem pedig a spliten hallottak egyenes folytatása, bár […]
Tovább »
A Slowmesh zenekarral való megismerkedésem Pintér Mikinek és nagyszerű Grungery.hu weblapjának (ismét) köszönhető. Ott debütált egy interjú keretében a Masterpiece c. daluk klipje, amire felkaptam a fejem. Egyrészt a dal is nagyon jó (bár szerintem van jobban sikerült tétel a lemezen, de erről később) meg a hozzá készült szöveges klip is király, amit az a […]
Tovább »
