Újabb esztendő vette kezdetét a Fémforgács öregedő, de meg nem törő kötelékében, aminek folyamán a zene és annak szélsőségei egész szépen a mindennapjaim részévé váltak. Azon szerencsések közé tartozom például, akik mindösszesen 15 perc alatt a munkahelyükre érnek a tömegközlekedés segítségével, de én ezt már csak dalokban mérem, akárcsak hazafelé, vagy azokban az el-elkapott pillanatokban, […]
Tovább »Biztos vagyok benne, hogy a dán Nortt projekt, amit a változatosság kedvéért Nortt vezet immár évtizedek óta, nem lesz a szilveszteri bulik kelléktárának meghatározó, vagy bármilyen része. Köszönhető ez annak, hogy a projekt kezdete óta (1995) a minimalista, depresszív black és funeral doom émelyítően borús keverékeként kínál alternatívát a cukorsziruppal átitatott popslegerek világában, mintegy ellenpólusként működve. Bizonyos körökben kultikusnak, követendő példának tartott lemezeinek sorát laza tíz év után folytatja most az Endeligt című kedves szösszenettel, amit ma ne, de a holnapi másnaposság ellenszereként nyugodtan leküldhetsz egy besötétített szobában némi folyadékutánpótlással karöltve.
A grúziai Ennui utoljára 2015-ben kényeztette a funeral doom metal rajongókat, most Daniel Neagoe (Clouds, God Eat God, Eye Of Solitude) basszerrel kiegészülve dolgoznak új lemezükön, ami jövőre fog megjelenni. Ugyan pontos dátum még nem látott napvilágot, annyit tudni, hogy a lemez csak jövőre fog érkezni, aminek azonban a borítójából kapunk egy kicsit a most közzétett, alig pár perces ízelítőben. Ezen felül pár hangot elcsíphetünk a stúdió munkálatokból is.
Barátság és a zene közös szeretete köti össze immár 2005 óta a finn Marcus Heinonent és a holland Ben De Graaffot, akik pont e két dolgot száműzték közös produkciójukból, ami Night Of Suicide néven fut. Pozitív érzelmeket ugyanis hiába keresünk a funeral doom projekt háza táján, csak ürességet és bánatot találunk, de azt töménytelen mennyiségben. A páros immár negyedik nagylemezét hozza el nekünk novemberben, amiről közzétették a könnyed, alig 16 perces Broken című szerzeményt, tudatván a világgal, hogy ezúttal sem viccelnek…
Nem kevesebb, mint hét tagot számlál a román Descend Into Despair zenekar, ami akkor tűnik igazán szokatlannak, mikor ráeszmélünk, hogy a zenekar a funeral doom metalnak kötelezte el magát és ez a stílus általában nem kíván meg egy kisebb focicsapatot. A 2010-ben indult zenekarban ráadásul elég keményen elgurulhatott a gyógyszer, mert az egyes tagok bandán […]
Tovább »Megjelenési dátumot nézve azt gondolhatnánk, hogy a finn funeral doomos Burial Choir lemezéről alaposan lecsúsztam és szégyen szemre egy tavalyi lemezről posztolok, de az igazság az, hogy a banda végre fizikai formátumban is megjelentette a hónap elején Iconoclast című monstrumát a Fallen Temple kiadó segítségével. Gyűjtőknek ajánlott a súlyos menetelés beszerzése, alkalmi mazochistáknak marad a digitális verzió. A zenekar bandcamp oldalán legalább a borítót megcsodálhatjuk a dalok mellett.
<a href=”http://burialchoir.bandcamp.com/album/iconoclast-2″>Iconoclast by Burial Choir</a>
A nemzetközi összefogásból született Aphonic Threnody első lemezének vendégeit és zenészeit elnézve akár funeral doom szupergroup is lehetett volna, de 2014-es első nekifutásuk nem vert nagy hullámokat a műfajban. Igényes, ugyanakkor rutinmunka lett a When Death Comes, ami pihenőre is küldte egy darabig a projektet. Most azonban érkezik a bíztató ízelítővel rendelkező folytatás, az Of Loss And Grief, méghozzá október elején.
Kompromisszummentes, pincében született orosz funeral doom metalt játszik a Suffer In Paradise, ami alapvetően meghatározza a szűkös hallgatói réteget, akik viszont hálásan bólinthatnak rá a zenekar második nagylemezére. Az Ephemere egy kliséktől sem mentes, de vegytiszta gyászmenet a stílus kedvelőinek, ráadásul már teljes egészében meghallgatható. Thergothon, Skepticism rajongók előnyben!
2014-es bemutatkozása után ismét pszichedelikus, funeral/drone doomba ágyazott, egyedi lazulással kíván szórakoztatni az oklahomai Idre zenekar, akiknek most jelent meg Unforgiving Landscapes című új nagylemezük. A mindössze két dalt tartalmazó kiadványon rövidségtől nem kell tartanunk, mivel mindkét dal húsz perc fölött mozog. Igazán erőteljes utazásra számíthatunk tehát.
<a href=”http://idre.bandcamp.com/album/unforgiving-landscapes”>Unforgiving Landscapes by Idre</a>
Az Akatharta egy amerikai funeral doom projekt, amit Kam Lee (The Grotesquery, Grave Wax, Broken Gravestones) alapított még 1999-ben, majd bármilyen hangzó anyag nélkül létezett több tagcserével, egészen idáig. Most viszont egy erőteljes bemutatkozás töri meg a csendet, amire mindenképp érdemes befizetnie a sötét doom rajongóinak, Spiritus Immundus egyértelműen jegyeket kínál a pokolba, ráadásul csak oda…
