2020 első felében, sőt a második jelentős részében is a sarokban kuporogtam és sűrűn hulló könnyekkel sirattam az idei funeral doom metal termést. Kifejezetten kedvelem ezt a műfajt, mert minden másnál személyesebb és nagyobb élményt nyújt egy-egy anyag felfedezése, főleg, ha az minőséget képvisel. Ezt külön érdemes megemlíteni: szerintem a minőségi zenekarok, a tűrhető zenekarok […]
Tovább »
Néhány évvel ezelőtt egy korrekt death metal anyaggal mutatta meg magát a kanadai Chthe’ilist zenekar, akik azóta sem az aktív életvitelükről híresek. A közelmúltban azonban kiderült, hogy nemcsak ezen a területen nevezhetjük őket ráérősnek, mivel a zenekar Atramentus névvel elkezdett rögzíteni egy felvételt 2012-ben, ami aztán évekig formálódott és még többet töltött náluk a polcon. […]
Tovább »
A viszonylag kellemes időjárás ellenére idén sem kerülhetjük el az elkerülhetetlent: olyan alattomosan kúszik felénk az ősz, ahogy a magát örök fiatalnak érző Arany Alkony otthon lakói simogatják végig szemükkel az új nővérkéket, akik még lelkesen cserélik az ágytálakat. Bensőséges kapcsolat ez a maga módján, hiszen mi is mosolyogva nézzük a gyönyörű színeket, miközben tudjuk, […]
Tovább »
Lehet a karanténosdi miatt van, de mostanság nagyon sok olyan anyagba futok bele, amelyek mögött egyetlen alkotó áll. Ilyen a 2019-ben indult Gospel Of Death projekt is, amit már jó ideje tologatok a hallgatni valók között, de most fogom is a fejem, hogy ezt eddig miért is nem hallgattam. Nekifutottam már párszor és nagy rá […]
Tovább »
Könnyen előfordulhat, hogy 20-30 jegyzett metal zenekarával Örményországot elfelejtjük a metal nagyhatalma közé emelni, az adatok láttán pedig még saját magunkat is büszkébben kihúzhatjuk, ugyanakkor mégis elkapott valamelyest az irigység, amikor a fiatal Franklin Avetisyan egyszemélyes produkcióját először végighallgattam. Ennek oka egyszerű: az Eyeless In Gaza néven futó anyag az ingerszegény környezetet és a srác […]
Tovább »
Visszatérő olvasóim (ha létezik ez a hízelgő kategória) biztosan emlékeznek rá, hogy mennyire oda meg vissza vagyok a portugál Desire két, ezredforduló környékén megjelent lemezéért, melyek számomra a dallamosság és a funeral death/doom találkozásának legszebb pillanatait jelentik. Gyönyörűség és fájdalom kevés anyagon képes annyira egybe fonódni, mint az Infinity… vagy a Locus Horrendus esetében. A […]
Tovább »
Hatalmas lelkesedéssel indult útjára 2012-ben a nemzetközi összefogásból született Aphonic Threnody néven futó funeral doom metal alakulat, ám a megfelelő körökben mozgó, bizonyított zenészek ellenére sem igazán tudták megtörni a jeget saját maguk és a rajongók közt. Ettől függetlenül két „kellemesnek” ítélhető anyagot már letettek az asztalra: 2014-ben a When Death Comes riogatta a nagyérdeműt, 2017-ben pedig az Of Loss And Greif veszélyeztette a szabadidőnket. Feltételezhetően az októberben érkező The Great Hatred is az időmilliomosoknak lesz címezve, de talán minősége okán megéri belefektetnük a drága perceket. Az anyagról már hallhatunk ízelítőt a Locura és a The Rise Of The Phoenix című dalok révén.
Szeptember 11-én fog érkezni a német Lone Wanderer második nagylemeze, a The Faustian Winter. Ha még emlékszik rá valaki, a csapat 2016-ban mutatkozott be a The Majesty Of Loss című, egészen jól sikerült anyaggal, ami bizakodást gerjeszt a friss művel kapcsolatban. A germán négyes érzelmekben gazdag, hagyományos funeral doom metalban utazik, ebben a folytatás sem fog változást hozni. Mindenképp pozitív előjel az is, hogy az anyag keveréséért ezúttal Damon Good a felelős (Mournful Congregation), de az anyag környékén legyeskedett kicsit a jól ismert Dan Swanö is. Az összesen négy monumentális szerzeményt tartalmazó albumról az Into Sepulchral Halls című tétel már meghallgatható.
Amíg körülöttünk a bolygók, csillagok évmilliókban, milliárdokban számolgatják a maguk részére kikanyarított időszeletkét, addig nekünk, földlakóknak jóval kevesebb jutott belőle. Gondoljatok csak bele, már 14 éve, hogy megjelent az Ahab zseniális tengeri magányossága, a The Call of the Wretched Sea, ami a német hordát egyetlen jól irányzott seggberúgással odarepítette a Skepticism, Evoken, Esoteric trió környékére, […]
Tovább »
Az itthon töltött elmúlt hetekben megnőtt az igényem egy igazán befordulós, elmélkedős, ugyanakkor belevaló funeral doom, death/doom kiadványra, azonban rá kellett jönnöm, hogy eddig 2020 nem túl meggyőző ezen a területen. Persze odébb van még az ősz és a tél, a műfaj igazi csúcsidőszaka, de azért igazán becsoroghatna már az ajtó alatt valami idegborzoló, nyugtalanító […]
Tovább »
