Ha funeral doom komolyabb zenekarait sorolják fel, gyakran megfeledkeznek a belga Pantheist zenekarról, projektről, ami nem a minőségnek, sokkal inkább a csendes megjelenéseknek és a hosszú szüneteknek köszönhető. Pedig a csapat vezére, Kostas Panagiotou a műfaj egyik megkerülhetetlen alakja, aki sajátos billentyűjátékával számtalan lemezen bizonyította már tehetségét (Towards Atlantis Lights, Clouds, Wijlen Wij, Aphonic Threnody). […]
Tovább »
Valamikor az ezredforduló után pár évvel kaptam rá a funeral doom ízére, bár ez kimerült néhány alkotásban (Skepticism, Evoken lemezek főleg) és sokáig nem is láttam nagy fantáziát a műfajban, vagy nem éreztem különösebb ingert arra, hogy mélyebben beleássam magam (épp egy komolyabb progresszív metal és folk metal hullámon estem át akkoriban). Aztán fokozatosan rájöttem, […]
Tovább »
Nagyon mélyen a homokba kellett dugnia a fejét annak, aki az extrém zenék világában szörfölve nem találkozott még a finn Skepticism zenekarral, akik már nevükben is elbűvöltek első találkozásunkkor. A csapatra ráfoghatnánk, hogy egy funeral doom zenekar, de sokkal pontosabb a meghatározás, ha „a funeral doom” kifejezést használjuk. A Thergothon mellett műfajteremtőnek nevezhetjük őket, ráadásul […]
Tovább »
Danny Woe nagyon ragaszkodik a funeral doom műfajához, főleg azután, hogy elég sok időt eltöltött az időközben földbe állt Woebegone Obscuredben, ami az elmúlt évtizded legjelentősebb dán csapata volt a stílust illetően néhány jó és néhány felejthető albummal. Danny mellette a hozzám jóval közelebb álló Altar Of Oblivion nevű epikus doom csapatban is régóta tagnak […]
Tovább »
A valahol a death/doom-funeral doom határain szlalomozó Aphonic Threnody a stílusban megszokott átlag 5-7 éves ciklusokhoz képest igen termékeny együttesnek számít. 2012-es megalakulása óta egy EP-t, négy studióalbumot, és 3 split lemezt is letettek az asztalra. A 2013-as First Funeral és a következő évben megjelent When death comes személyes kedvenceim. Pár éve 2017 környékén amikor […]
Tovább »
Ugyan idén eddig nem voltunk különösebben elkényeztetve kiemelkedő doom metal anyagokkal, az elkövetkező napokban lehetséges, hogy páran a pokolba fognak kívánni vele. Ennek magyarázata egyszerű: a promós fiókomban landolt az új HellLight lemez, ami “felszította bennem a tüzet” és ennek köszönhetően nekiugrottam (többek között) a brazil horda és az amerikai Chalice Of Suffering nevű brigád […]
Tovább »
Ángel Chicote gitáros, énekes, mindenes már régóta keresi a helyét a spanyol underground berkeiben: vicsorogva csápolt a Mass Burial death metaljára, szociális problémákat boncolt grindcore aláfestéssel az Authority Crisis nevű csapatban, de legtovább eddig a lassan, de biztosan fejlődő death/doom metalt játszó Graveyard Of Soulsban találta meg a helyét, ahol régi barátjával, Raúl Weaverrel karöltve […]
Tovább »
A brazil HellLight nem egy hírhedt funeral doom monstrum annak ellenére, hogy a gyökerei egészen 1996-ig nyúlnak vissza. Néhány lemeze és kezdeti minősége okán ezt nem csodálom, azonban azon kevés zenekarok közé tartozik, melyeknek első pillanattól kezdve követem a munkásságát és igazoltan hatalmas ugrásokat voltak képesek megtenni albumról albumra, bár ezek a maguk módján önmagukban […]
Tovább »
Ma már egyáltalán nem számít különlegességnek, ha a világ egzotikusnak számító szegletéből rukkolnak elő olyan produkcióval, mely méltó helyet foglal el az adott stílus anyaországának számító, neves képviselői mellett. Azonban, ha a régi vágású rajongó biztosra akar menni, akkor olyan országok fémjelzésével ellátott zenekarok után kutat, ami az adott irányzatára nézve, szinte biztosan garantáltja a […]
Tovább »
Úgy gondolom a világ szép lassan elfelejti azt a zenekarnevet, hogy Thergothon. Nincs is ezen különösebben mit csodálkozni, hiszen a finn csapat két közepes hangminőségű demón és egy nem sokkal jobb minőségű nagylemezen kívül nem is hagyott mást maga után, ezeket is a ’90-es évek elejéről. Így nem ár kicsit frissíteni az információkat: a banda […]
Tovább »
