A Wolves In The Throne Room 2002 óta az atmoszférikus ritual dark / black metal zászlóshajója. Estuary címet viselő új lemezük október 23-án fog megjelenni a Relapse Records és a Century Media gondozásában.

„Az album cselekménye 1000 év múlva, a jövőben játszódik. Egy kataklizma túlélői kísérteties romok között vándorolnak. Ez a mutáns lények és rejtélyes portálok világa. A posztapokaliptikus vallás egy vad tájban ölt testet.” – mondták lemezük koncepciójáról.

A hat tételes lemez első dalaként bemutatott Ghosts Among the Obelisks arra invitálja a hallgatóit, hogy még mélyebbre merüljenek a zenekar misztikus világában.

„Egy harcos az óvilág síkságairól egy hegyi menedékhely felé tart, útja során elhalad az ősi szellemek által kísértett, elfeledett romok mellett. A föld türelmesen visszaszerezte azt, amit egykor meghódítottak, míg az óvilágról szóló távoli emlékek immáron a mítoszok világába merültek.”

Rats in the Temple címmel adta ki 16. stúdióalbumát az amerikai veterán thrash banda, a Flotsam and Jetsam. A lemez augusztus 28-án jelent meg a Napalm Records gondozásában The Edge Of Nowhere című daluk szöveges videójának a kíséretében.

„Egy olyan dalt akartunk írni, amiből erőt meríthetsz, ha rosszra fordulnak a dolgok. Mindig őszintén mondd el, amit gondolsz, akkor is, ha tíz esetből kilencszer semmire sem jutsz vele. Sosem tudod, melyik lesz éppen az az egy alkalom, amikor sikerül vele eredményt elérned.” – mondta Eric A. Knutson énekes.

Eric A. Knutson a korábbiakban így beszélt új lemezükről, ami az alábbiakban hallgatható végig:

„Ez az anyag egy igazi vadállat! Őszintén, a legjobb, amit valaha csináltunk! Tegyetek magatoknak egy szívességet: tompítsátok le a fényeket, fogjatok egy italt, vegyétek fel a fejhallgatót, majd tekerjétek fel a hangerőt! Nem fogjátok megbánni!”

Kedves Olvasók! Lezárult a 2026. augusztusi Hangpróba, egyúttal elindult a 2026. szeptemberi Hangpróba kör, ahová 5 napig érkeznek a lemezajánlók, majd a 6. napon indul a pontozás.

Nem titkolt szándékunk a Hangpróbával, hogy a digitális idők követhetetlen lemezdömpingjében némi extra figyelmet kapjon pár általunk jónak / érdekesnek gondolt kiadvány, így biztatunk mindenkit, hogy füleljen bele az ajánlatokba, hátha lesz olyan, ami betalál. Kövessétek ezt a fordulót is!

A francia Esoctrilihum zenei agya, Asthâghul eddigi munkássága alapján is hajlamos volt a grandiózus őrületekre, ám az október 9-én, az I, Voidhanger Recordsnál érkező Annochiül Xar Sorthïlazur című új nagylemez még a saját mércéjéhez képest is egyedülálló alkotásnak ígérkezik.

A kozmikus black/death alapot hárfa, orgona, sűrű szimfonikus rétegek, valamint teátrális és operett jellegű énekek tarkítják. Az alkotó egy sajátos digitális, mágikus kézikönyvvel kiegészítve prezentálja a lemezt, ami a személyes démonainak (szorongás, depresszió, düh) kiűzésére szolgál. Maga a zenész ezt a folyamatot egyfajta „Annochiül Mágiaként” írta le, ami lényegében egy olyan önismereti eszköz, amely okkult entitások megidézésén és belső katarzison keresztül vezet a megváltáshoz. A hipnotikus ambient átkötőkkel és kegyetlen metal rohamokkal operáló zenei utazás a Blut Aus Nord vagy a The Ruins Of Beverast kísérletezősebb, rituálisabb oldalát idézi. Kitűnő példa erre az egyébként órás játékidő fölé kúszó lemezt nyitó Shaog, Imperium Byzaaryx Nocruv Az Inculus Ezhialh című tétel is…

A brit, matekozástól sem mentes metalcore zenében utazó The Cartographer saját démonainak leküzdését tervezi The Collapse Of A Bitter End című bemutatkozó lemezének kiadásával, ami tíz éves, viszontagságos fennállásuknak nemcsak emléket állít, de egyfajta összegzést is jelent.

A kvintett – Jay Roberts (ének), Dan Gorman és Josh Pearson (gitárok), Tom Broadhead (basszusgitár), valamint Josh Woodhouse (dob) – története tele volt nem várt akadályokkal, világjárvánnyal és belső viharokkal.

Az alapítótag, James Harrison távozása után nyerte el végső formáját a lemez koncepciója, amely a sűrű atmoszférát és a kíméletlen groove-okat mélyen személyes témákkal, mint a gyermekkori bántalmazás, az elhagyatottság és a mentális instabilitás, töltötte meg. Jay Roberts így jellemezte a lemez munkálatait:

„Ez egy korszak vége számunkra. Szövegileg ez a lemez rendkívül személyes; az volt a célom, hogy a gondolatok a lehető legszűretlenebb formában kerüljenek a felszínre, függetlenül attól, mennyire tolakodónak hatnak. Ettől a dalok sokkal nyersebbek lettek, amit igyekeztem az énekteljesítményemben is hűen visszatükrözni.”

A már meghallgatható Blood és a Griefworn című kislemezek tökéletesen példázzák, hogy az őszinte, sebezhető kitárulkozás nem gyengítette, hanem egyenesen mázsás súlyúvá tette a formáció hangzását. A lemez hivatalosan szeptember 18-án érkezik.

Huszonnégy év után jelent meg a hazai pagan-folk / black metal zenekar, a Hetumoger debütáló nagylemeze. Már régóta című albumuk augusztus 29-én jelent meg a Metal Ör Die Records kiadásában.

A Már régóta a gyors és agresszív folk-black metalos részek, az epikusabb témák, valamint az atmoszférikus és rituális szakaszok között mozog. A gitárok mellett népi hangszerek is megszólalnak, a magyar nyelvű dalszövegek pedig a történelem és a spiritualitás témaköréből merítenek. Az album hat szerzeménye 2025-ben és 2026-ban íródott. A felvételeket és a keverést Vándor Erik készítette az RX-Stúdióban, és az album teljes hangzásáért is ő felelt. A dobok mellett Ebow-val, diddley bow-val és háttérvokálokkal járult hozzá az anyaghoz. A zenekar további tagjai Fider Tamás gitáros és kavalos, Gyulai Attila basszusgitáros, valamint Tauer Gergely énekes és dorombos.

Az 1998-ban alakult, a magyarság őstörténetéből, a táltos hitből, valamint a pogány mondavilágból merítkező, korábban Kaltes néven ismert budapesti zenekar a kétezres évek elejének egyik meghatározó hazai underground metalzenekara volt. 1999 végén (még Kaltes név alatt) jelent meg Starchariot demójuk, ami után nem sokkal Hetumogerre változtatták a nevüket. 2001-ben Hét Avar Alatt címmel kiadott demójuk már a zenekar új neve alatt látott napvilágot. A Már régóta azonban nem újrakezdés egy megváltozott zenei iránnyal: az ismét aktív felállás ott folytatja a történetet, ahol az a kétezres évek elején abbamaradt.

Egy baráti társaságból indult feldolgozászenekarnak mindig hatalmas lépés, amikor a tagok úgy döntenek: kilépnek a kedvenceik kényelmes árnyékából, és saját dalok írásába fognak. A brit Lifeswallower története is pontosan így indult: a kvartett eredetileg a dél-angliai parton verődött össze, hogy kilencvenes évekbeli death metal klasszikusokat játsszanak. A közös jammelések azonban hamar komolyabb fordulatot vettek, aminek eredménye a ma megjelenő, saját magukról elnevezett debütáló EP lett.

Az irányvonal messze túlnőtt a hagyományos halálfémen. A négytételes anyagon a progresszív metal, a death és a thrash elemei keverednek, ami olyan előadókat idézhet meg a hallgatóban, mint a Gojira, a Sikth vagy épp a Katatonia. Ízelítőnek hallgassátok meg a The Trees Hide Their Bodies című dalt.

A baszkföldi Aschen projekt a black metalt a társadalomkritika eszközeként használja, ebben a szellemben fogant legújabb videójuk is. A formáció a Wormholedeath kiadónál megjelent The Never Ending Search című, még márciusban bemutatott nagylemezének talán legambiciózusabb tételét, a The Forsaken Redeemer-t filmesítette meg, méghozzá régi, szabadon felhasználható mozgóképek és újonnan forgatott felvételek vizuális ötvözésével.

A Mikel Telletxea (ének, gitár, programozás) és Atauzz (basszusgitár) alkotta duó a Megváltó passióját és kivégzését egyfajta társadalmi tükörként használja. A koncepció szerint a kínszenvedés annak a modern kornak a metaforája, amely teljesen kiüresítette az igazság fogalmát; ahol bármilyen tény megkérdőjelezhető, eltorzítható vagy eltörölhető, ha az érdekek vagy a hatalmi struktúrák úgy kívánják. Zeneileg a dal a hipnotikus, keleties gitármotívumok, az akusztikus betétek, a kimért tempók és a végső játékára épít.

Régóta várat magára a hardcore punkban utazó Scatterbox negyedik nagylemeze, ami elé rengeteg akadály gördült. Szeptember 9-én azonban a Blackhouse Records gondozásában végre megjelenik az anyag teljesen újrakevert, felújított verziója, amely a digitális platformok mellett története során először bakelitlemezen is a gyűjtők kezébe kerülhet.

A lemez eredeti stúdiózása a seattle-i The Tank stúdióban zajlott egy komolyabb költségvetésből. A zenészek visszaemlékezései szerint a munka nagyszerű hangulatban, szinte baráti közegben telt, ám a producer, Tom Pfaeffle egy tragikus eset során életét vesztette, még mielőtt a végső éneksávok a helyükre kerültek volna. A lemezt máshol, kényszerből fejezték be, a banda pedig sosem volt elégedett a nyersanyag végső hangzásával. A megjelenést ráadásul kiadóváltások is nehezítették, így az album szép lassan kikopott a köztudatból.

Majdnem két évtizeddel később a tagság visszaszerezte az eredeti szalagokat, Kaleb Wrenchey hangmérnök pedig teljesen az alapoktól építette újra a keverést. A Bush-éra politikai feszültségeiből és a 2008-as gazdasági válság okozta egzisztenciális kilátástalanságból táplálkozó dühös szövegek most végre megkapták azt a szűretlen, határozott zenei köntöst, amit a csapat eredetileg megálmodott. Jó kis időutazásnak ígérkezik az anyag, de itt határozottan érvényes a „jobb később, mint soha” felfogás. A dalokat nyers, korábbi, digitális verzióját már meghallgathatjátok.